Ahogy Miska János látja

bepillantás a kanadai magyarság szellemi életébe

Az utóbbi egy év magyar könyvkiadását szemlélve Miska János neve többször is a szemébe ötlik az olvasónak; nem csoda, hiszen a Kráter Kiadó gondozásában egy életmű-sorozat négy kötete jelent meg ez idő alatt a szerzőtől.

Elsőként a Túl a hídon című elbeszéléskötet, majd a Magyar tavasz Kanadában címet viselő, publicisztikai írásokat tartalmazó könyv, ezt követően a kanadai magyar irodalomról szóló monográfia, a Magyar irodalom Kanadában: 1900-2010, és végül a 2012-es könyvhétre a From Kerosene Lamps to Space Travels: An Autobiography (A petróleumlámpától az űrutazásig: önéletrajz) című önéletírás látott napvilágot. Ennek köszönhetően az 1956-os forradalmat követő megtorlások elől menekülve 1957-ben Kanadába érkezett és azóta is ott élő jeles magyar irodalomszervező, író, fordító, magyarságkutató, bibliográfus és könyvtáros szerteágazó munkásságának szinte minden területéről kapunk ízelítőt. Most a sorozat második és harmadik darabját vesszük közelebbről szemügyre.

A Magyar tavasz Kanadában kronológiai sorrendben mutat be válogatást Miska János 1956 és 2010 között megjelent közéleti írásaiból, a vele készült interjúkból. A munkák középpontjában a Kanadában élő emigráns magyarok állnak. Sok szempontból emblematikus írás az első cikk, melynek hőse a kisember, aki tisztességgel végzi munkáját még akkor is, ha nem kap érte külön dicséretet. A kötetben a későbbiekben számos hasonló portréval találkozunk, köztük Miska János kertészkedő ismerőseinek rajzával, de megjelennek a kanadai magyar tudományos élet kitüntetettjei is egy-egy villanás erejéig. Megismerhetjük Safranyik László entomológust, a soproni erdőmérnöki kar egykori hallgatóját, aki századmagával végül a University of British Columbia egyetemen szerzett diplomát az 1960-as évek elején, vagy Szathmáry Emőkét, a University of Manitoba egyetem egykori rektorát, csupa olyan kiváló személyiséget, akikre méltán lehet büszke akár a kanadai, akár az óhazában maradt honfitárs.

Számos helyi rendezvényről is beszámol a szerző: bárhol élt is, Lethbridge-ben a prérin vagy Victoriában, a Csendes-óceán mellett, a magyar közösségek, a nekik otthont adó Magyar Házak és Kultúrközpontok mindig meghatározó szerepet játszottak életében, hiszen ezekben az intézményekben rendezik a megemlékezéseket nemzeti ünnepeink alkalmából, ezek adnak otthont irodalmi felolvasóesteknek és aranylakodalmaknak, püspöki látogatásnak és Apák Napjának. Bár maguk az események mostanra elvesztették napi aktualitásukat, mivel írójuk személyes élményein alapulnak, az olvasó első kézből értesül róluk és ezáltal lehetővé válik számára, hogy részese legyen a kanadai magyarság életét színesítő és tartalommal megtöltő jeles eseményeknek, Miska Jánossal és generációjával együtt élje meg a magyar emigránslét örömteli pillanatait.

A kötet nagyobb részét azonban olyan írások teszik ki, amelyek azt tárják fel, ahogy a kanadai magyarok önmagukról írnak, illetve azokat a forrásokat dokumentálják, amelyek a kanadai magyarság kutatását lehetővé teszik. Idetartoznak a szépirodalmi munkák, amelyeknek Miska Jánosnál, a szerzőnél és antológia-szerkesztőnél aligha van avatottabb ismerője. Érdekes nyomon követni, hogyan jut el a felismerésre, hogy az idő múlásával a kanadai magyar irodalom már nemcsak magyar nyelven születik, hanem adott esetben részét képezik angolul íródott művek is. A nyelv a kultúra és az önazonosság megőrzésének eszköze, de nem kizárólagos eszköze a diaszpórában. Megható annak a Nancy Tóth-nak az öröméről olvasni, aki a magyar író fogalmának ilyeténképpen történő kitágításának köszönhetően úgyszintén része lehet egy alkotói közösségnek, amelyhez „külföldi magyar”-ként (183. oldal) eddig is sorolta magát.
A szépirodalmi alkotások mellett a magyarságtudomány művelése szempontjából Miska János az egyéb dokumentumok, köztük a kanadai magyar sajtó, valamint a levéltárak és magángyűjtemények anyagainak a tanulmányozását, rendszerezését is rendkívül fontosnak tekinti. Nem feledkezik meg a kanadai magyarság természettudományos eredményeiről sem, melyekkel a kanadai magyarok fogadott hazájuk életminőségének javulásához nagymértékben hozzájárultak, például egy racionálisabb erdőgazdálkodás elindításával. A kanadai magyarokat összefogó intézményekről, csakúgy, mint a magyarságkutatással foglalkozó konferenciákról is szó esik a kötetben.

A Magyar tavasz Kanadában című munka mindezen felül bemutatja még azt is, hogyan látják maguk a kanadaiak a magyarokat, milyen enciklopédiákban és irodalmi alkotásokban hogyan jelenítik meg őket, kik és milyen magyar irodalmi műveket fordítottak le angolra, illetve milyen tanulmányokat írtak a magyar irodalomról, hogy ezáltal is megismertessék a tágabb kanadai publikummal ezt a közép-európai kultúrát.
A kanadai magyarságról alkotott kép azzal válik teljessé, hogy Miska János néhány rövidebb írás erejéig azt is számba veszi, milyen műveket szenteltek az anyaország tudósai és irodalmárai az emigráns magyar irodalom vizsgálatának.

Mivel a kötetet záró, a szerzővel 2010-ben készült interjú több irányból közelítve tárgyalja az 1956-os magyarországi menekülés és az azt követő kanadai letelepedés eseményeit, az írás az emigráns élet összefoglalásának is tekinthető. Az interjú alanya kitér arra, miért éppen Kanadát választották és milyen körülmények között érkeztek meg ide a menekültek, hogyan illeszkedtek be és folytatták sokan már megkezdett tanulmányaikat, hogyan birkóztak meg az új nyelvi, kulturális és politikai közeggel, majd később mennyiben segítette szellemi életük kibontakozását a multikulturális politika. Mindezekért az interjú jól illeszkedik a kötet írásainak azon vonulatába, amely nem csak az ’56-os generációt mutatja be, hanem összességében is áttekinti a magyar bevándorlást Kanadába, vagy éppen Brit Columbiába.

Míg a Magyar tavasz Kanadában egy interjúval zárul, addig, stílszerűen, a Magyar irodalom Kanadában, az Előszó után ugyancsak egy interjúval kezdődik, melyben a szerző kiemeli főbb céljait és kötetének újdonságait. Ezek között az egyik központi gondolat és később a könyv szerkesztőelve, hogy nem csak azoknak a magyar, illetve magyar származású szerzőknek az alkotásai képezik szerves részét a kanadai magyar irodalomnak, különösképpen a másodgenerációs magyar írók megjelenésével, akik magyarul írnak, hanem az angol nyelven alkotók is, akik akár már témában is eltávolodhatnak a kanadai magyar, vagy a honi magyar közösség problémáinak vizsgálatától. Viszont Miska János relevánsnak tartja őket a címben jelzett témához kapcsolódva, ezzel is igazolva a különféle nemzetek és diaszpórában élő csoportjaik irodalmának vizsgálatában egyre inkább teret hódító transzkulturális megközelítés létjogosultságát.

A könyv ennek megfelelően épül fel és tárgyalja először a Kanadában magyarul megjelent szépirodalmi alkotásokat mű nemek szerinti bontásban, a költészettől az elbeszélő próza felé haladva. A költészet fontosságát jelzi, hogy a szerző három fő csoportját is megkülönbözteti a lírai műveknek időrendi bontásban. E csoportokon belül az alkotók főbb műveit és az ezekre jellemző tartalmi és stiláris jegyeket Miska János ugyancsak az egyes alkotók születési évszáma szerinti sorrendben tekinti át. Ez a talán túlságosan is következetes kronologikus elrendezés azonban nem mindig kedvez az egyes időszakokban domináló tendenciák kiemelésének.

Érdekes ugyanakkor megfigyelni, hogy míg történetének kezdete óta a regényirodalom rendelkezik a legnagyobb olvasótáborral és tartják ezért a legnépszerűbb irodalmi műfajnak, addig a kanadai magyar irodalomban szinte a legutóbbi időkig mintha a költészet dominálna. Örvendetes, hogy Miska János bőséges idézetanyaggal ad ízelítőt a tárgyalt alkotók műveiből, bár az angolul nem tudó olvasó bajban lehet, amikor a legfrissebb hangokkal csak angol nyelvű szemelvények révén ismerkedhet meg. Jó lett volna ezeket is párhuzamosan olvasni az angol eredeti mellett akár magyar nyersfordításban is, vagy lehetőség szerint olyan kiváló átültetésben, mint amilyen például Payerle György (George) „Ancestral” című versének „Ősanya” című fordítása (130. oldal).

Nem csak az egyes szerzőkre konkrétan vonatkozó gondolatai izgalmasak azonban a kötetnek, hanem azok a megállapításai is, amelyek egyrészt az egyetemes magyar irodalomhoz, másrészt a kanadai literatúrához kötik a diaszpóra szépirodalmi alkotásait, és ez a kettős kötődés a rendszerváltozás után még nagyobb teret nyerhetett, mint korábban. Mint az egyik záró fejezetben is megfogalmazást nyer, a kanadai magyar irodalomnak a jövője is nagyban függ ettől a kettősségtől: attól, hogy mennyi támogatást és figyelmet kap a hazai kulturális életben, és mennyire talál táptalajra Kanadában, ahol az új magyar bevándorlók száma, akikben a magyar kultúra még a legfrissebben él, egyre csökken, a másod- és harmadgenerációs magyarok pedig a korábbiaknál sokkal nagyobb mértékben integrálódtak a kanadai társadalom fősodrába.
Miután a korábbi szisztémát követve ismerteti az angol nyelvű kanadai magyar irodalom főbb íróit, költőit és drámaíróit, Miska János olyan, újabban népszerűvé vált műfajra is kitér könyvében, mint a regényformát öltő önéletrajz, melynek szintén bemutatja magyar és angol nyelvű képviselőit, nem feledkezve meg a sokszor háttérbe szoruló antológiákról sem, melyek már az 1960-as évektől publikálási lehetőséget jelentettek a kanadai magyarságnak. E gyűjteményes kötetek kiadásában, mint megtudjuk, nagy szerepet játszott az 1967-ben alakult Kanadai Magyar Írók Köre csakúgy, mint számos nagyvonalú magánszemély. A kanadai magyar irodalmi kiadványok publikálásának és terjesztésének egyébként külön fejezetet szentel a szerző, mint ahogy szintén külön fejezetben veszi számba azokat a nagyobb lélegzetű munkákat mind angol, mind magyar nyelven, melyek a kanadai magyar irodalmat tárgyalják.

A kritikai irodalom nem csak ebben a részben lelhető fel a könyvben, hanem az egyes szerzők ismertetése után is megtaláljuk főbb műveik és a róluk szóló irodalom listáját. Természetesen teljességre törekedni nagyon nehéz ezen a területen, hiszen, mint fentebb már erről esett szó, nagyon sok helyen, gyakran egymástól egy kontinensnyi távolságban születnek ezek az írások a legkülönfélébb kiadók gondozásában. Ezért nem csoda, ha több Magyarországon megjelent, újabb keletű forrás címe nem került bele a könyvbe, viszont annál nagyobb számban vannak jelen a kanadai folyóiratokból kigyűjtött cikkek és tanulmányok, melyek megkerülhetetlen forrásai lesznek a téma későbbi kutatóinak.

A kötet függeléke további kiegészítő információkkal szolgál arra vonatkozóan, hogy miért fontos nemcsak a kanadai magyarok magyar nyelven, hanem angolul született munkáit is számba venni a diaszpóra teljes irodalmának tárgyalásakor. Hasonlóképpen, a magyar irodalomról angolul megjelent kritikai munkákról és a hazai magyar irodalom fordításban elérhető alkotásairól is szó esik a kötetben, de nem maradnak ki a felsorolásból a kanadai magyarság főbb társadalmi, irodalmi, kulturális és oktatási intézményei sem, melyek a kanadai magyar szellemi élet legfőbb helyszínei.

A Magyar irodalom Kanadában tehát egy tárgyi ismeretekben rendkívül gazdag monográfia, melynek könnyebb használhatóságáról a kötet végén található névmutató is gondoskodik. A Magyar tavasz Kanadában című munkával együtt ez a könyv egy igazán átfogó, mindenre kiterjedő, eleven képet fest a kanadai magyarság életéről, és élvezetes olvasmány formájában sugározza a szerző, Miska János személyes elhivatottságát a kanadai magyarság ügye iránt.