Vízkereszt ünnepén

Ködös, kellemetlen időt hozott az újesztendő. Szürke, kedvetlen, fázósan összehúzott vállú emberek jártak a dérrel belepett szürke járdákon. Még a fák, cserjék ágain lévő jégvirág, zúzmara is szürke-piszkosnak tűnő ilyenkor.
Az üzletekben a polcokat feltöltő eladók, a pénztárban ülő hölgyek másnapos arccal fogadták a kedvetlen vevőket. A férfiak zöme kiütköző borostával állt a sorban. Az asszonyok haja már nem az ünnepre megmunkált fodrász-remekműveket idézte. 

Öreg, fáradt férfi állt a bevásárló központ pénztára előtti sorban. Kosarában pár árucikk hevert: ami a két ünnep során kifogyott, és amit a maga számára szükségesnek ítélt beszerezni.
Előtte gazdátlan, súlyosan megrakott bevásárló kocsi állt. A kocsit teletömő vásárló nem volt sehol. Az ősz ember békésen várakozott mögötte. Ahogyan fogyott a sor, időről-időre előbbre igazította a drága árukkal telepakolt kocsit. Nem jutott eszébe eléfurakodni. 

Mindenki sorra kerül egyszer, és a kocsi előtt lévő vásárló már fizetett, amikor a gazdátlan szerkezetet megkerülve, pár holmiját a gumiszalagra helyezte. Ekkor a gondolák felől visító, goromba női hang harsant.
Az emberek - a pénztárosnő is - összerezzentek.
Trágárságba hajlóan méltatlankodott a hang - a töméntelen árut kocsiba rakó holmik - gazdája. A drága, mégis ízléstelen bundában feszítő, több kiló aranytól csörömpölő, túlsúlyos nő ekkor még jó tíz méterre volt a pénztártól.
Kifogásolta, hogy - úgymond - pofátlanul elébe tolakodott valaki, mialatt valami „apróságért” visszaszaladt.
Mire a méltatlankodó nőszemély odaért, a férfi bankkártyáját már zümmögve adta vissza a pénztárgép!
A hőzöngő asszonyt a világon semmi lemaradás, késedelem nem érte. A többi vásárló gondolkodás nélkül hősünk mellé állt.

A kínos közjátékot követően, hazafelé tartva, a járdán három, láthatóan hajléktalan ember haladt a férfi előtt. Egyikük kezében kibontott csomagoló papír, abból ettek valamilyen felvágottat. Második társuk kezében kenyér, tört mindhármuk számára, amikor valamelyik a kezét nyújtotta. A harmadik a hóna alatt olcsó bor palackját szorongatta.
Fáradt lépésekkel haladtak, de láthatóan okkal, céllal lépkedtek. Mint akiket a betlehemi csillag vezet.
Úgy tűnt, látható szegénységük, nincstelenségük ellenére is boldogok. Ők hárman nem törődtek a szürke, fagyos idővel. 
A nemrég - ripők vásárló társától - megsértett ember elmosolyodott a három ember láttán. 

Vízkereszt ünnepén elcsendesedve nézz magadba: ajándékaidat oda helyezted-e a kisdedet melengető jászolhoz?