Három hét az óhazában

„ Őrsvezetői körút " Magyarországon.

Alig egy hónapja, hogy huszonnyolcan elbúcsúztunk egymástól a Mathias Corvinus Collégiumban  a három hetes körút után, de mindannyian már nagyon hiányoljuk egymás társaságát meg az új kalandokat amelyeket három héten keresztül egymással éltünk meg. Június 30-án búcsúztunk el családtagjainktól és barátainktól és egyúttal üdvözöltük az új “patchwork” családunkat a világ összes részéről, Amerikából, Kanadából, Ausztráliából, Európából és Délamerikából.

Szabályos napiparanccsal kezdődött az első félnap és hamar rájöttünk, hogy milyen lassúak vagyunk Pumához (Szemerédi Tibor, a körút vezetője) képest, pedig ő egy fél évszázaddal idősebb, mint mi. A Gellérthegy oldalában egy réten  töltöttük a délutánunkat ismerkedő játékokkal meg az első “előadással”. Mindenki megkapta  a körút előtt egy híres történelmi személy nevét, akiről beszámolót kellett készíteni és előadni. Így tudtuk meg, hogy Ferenc József azért építette a Citadellát, hogy elvegye a rebellis magyarok kedvét további lázongásoktól.

A következő nyolc napot korai keléssel és késő fekvéssel folyattuk hogy minél többet ismerhessünk meg Budapest és Magyarország történelméből. A budapesti villamos-, busz- és trolibuszhálózat  “hopp on, hopp off” kihasználása segítségünkre volt abban, hogy a rendelkezésünkre álló rövid idő alatt minél több helyre elérjünk: a Margit szigetre, a Nagycsarnokhoz, a Rákóczi hídhoz, az Országházba, a 301-es Parcellához, a Terror Házába és sok más nevezetes helyre.

A János-hegyen lévő Erzsébet kilátót a Gyermekvasúttal és némi “hegymászás” után értük el. Ott népi játékoztunk, élveztük a jól megérdemelt fagyinkat, majd a Libegővel jöttünk vissza le. Aznap még barlangozás is tervbe volt véve, de a szemlőhegyit sajnos zárva találtuk. Rövid kérdezősködés után kiderült, hogy a Pálvölgyi barlang nincs messze, állítólag csak öt percre, amiből másfél óra lett.

Felkerestük Mansfeld Péter emlékművét (ő volt az 1956-os forradalom legfiatalabb áldozata). Itt Puma  elmesélte hogyan élte meg ő a forradalmat, ami nagyon meghatott és gondolkodóba ejtett minket, mivelhogy sokan voltak közöttünk 15-16 évesek, egykorúak azokkal a fiatalokkal akik akkor a forradalomban részt vettek. Vajon mi hajlandók lennék-e az elveinkért az életünket feláldozni? Aznapi esténket egy lelki beszélgetéssel zártuk.

Az első hét csúcspontjai közé tartozott látogatásunk a Parlamentben, melyet a Házelnök vendégeiként ingyen járhattunk végig titkára, egy magyar cserkésztiszt vezetésével. így sokkal többet láthattunk, mint a hétköznapi turisták. A gödöllői Cserkészmúzeumot a polgármester jóvoltából ugyancsak ingyen  tekinthettük meg, vezetőnk egy anyaországi cserkésztiszt volt.  Láttuk a Cserkésztörvények első magyar változatát, megnéztünk egy filmösszeállítást az 1933-as Gödöllői Világjamboreeról, szóval betekintettünk cserkészetünk múltjába. Állítólag itt ettük  Magyarország legfinomabb fagyiját! Máriabesnyőn, ami csak pár kilométerre van Gödöllőtől, meglátogattuk Teleki Pál sírját.

Vasárnapunkat Budapesten misével kezdtük a Mátyás templomban, sajnos nem sokat értettünk belőle mert latinul volt. A nap többi részét a Budai Várban töltöttük. Miután megismertük a jelentőségét a magyar történelemben, személyesen is felfedezhettük magunknak. Megható volt látni az eredeti vár részeit és akinek kedve volt kipróbálhatta az íjazást is.

Az utolsó napon  városi akadályverseny keretében mindenkinek lehetősége adódott a kilenc nap alatt összeszedetett tudását próbára tenni. Reggel 9 órától délután 5 óráig volt a négy őrsnek ideje 27 kiválasztott helyet megkeresni és fényképekkel dokumentálni. A tábortűznél megosztottuk egymással a nap élményeit.

A tizedik napunk Esztergomban táborveréssel kezdődött, majd  próba-kenuzással folytatódott, ami nehéznek bizonyult mert árral szemben evezni nem könnyű. Nagy lelkesedésünk hamarosan láthatóvá is vált, mikor egyik kenunk a túl lendületes evezés miatt beborult. Esztergomban meglátogattuk a bazilikát, és a Vármúzeumot. Eseménydús napunkat a ma Szlovákiához tartozó Párkányban esti  fagyizással jutalmazta Puma.

Másnap komoly ellenszéllel megküzdve indultunk, igaz a magas vízállás miatt erős sodrás viszont segített nekünk, így már kora délután Visegrádra értünk. A szabad strandon, egy part menti réten vertünk tábort, ezért éjjelente őrséget is kellett állítani. Pénteken elmentünk a Fellegvárba és Mátyás király palotájába a parton. Ott ingyen végignézhettük a Visegrádi Lovagi Játékok egyik bemutatóját, és a kézművesek vásárában be is vásároltunk. És a visegrádi fagylalt egyesek szerint jobb volt a budapestieknél! Szombaton nem Tahitótfaluban a kempingben sátoroztunk, mert az a nemrég levonult árvíz miatt még nem volt teljesen üzemképes, hanem leeveztünk Szentendréig, ahol az ŐV-körút szúnyogban leggazdagabb két napja várt ránk. Szentendre bővelkedik festői látványosságokban és szuvenír boltokban is, ami újabb kihívást jelentett a zsebpénzeknek. A helyi skanzen megtekintéséről időhiány miatt ugyan lecsúsztunk, de ezért az esti utcabál teljesen kárpótolt.

A körút harmadik hetének első napján rövid evezés után elértük Budapestet, és kikötöttünk a Római Parton, ahol leadtuk bérelt kenujainkat, és megebédeltünk. A kenuzási hetünk jól kifárasztott mindannyiunkat, de jutalmunk egy sétahajózás volt. A Római Parttól az Erzsébet hídig gyönyörködhettünk Budapest panorámájában  A Parlament meg a Halász Bástya csodaszép a Dunáról nézve!

Újra a kollégiumban töltöttünk egy éjszakát, ahol a hátrahagyott holminkból kiegészítettük ruhatárunkat a balatoni fürdéses bicajtúrára.

Ha azt hittük, hogy a kenuzás izgalmas és eseménydús volt, bátran kijelenthetem, hogy az első napi biciklitúra tetőzte! A 65 km-es útszakasz  Alsóörstől  Veszprémig (inkább dombon fel, mint le) igazi próbatétel volt mindannyiunknak, nem beszélve a két kipukkadt kerékről, az állandóan leesett láncokról és kisebb sebesülésekről! A hét végére hátunk mögött hagytunk több mint 150 km-t, persze a sok finom fagyizóról sem szabad megfeledkeznünk. Az utolsó csapást a tihanyi bencés apátság körüli szuvenír árusok mérték a pénztárcákra.

Sajnos a három hét túl rövidnek bizonyult és a visszaút Budapestre szomorúnak. Rájöttünk, hogy ez az utolsó napunk együtt és másnapra már csak a búcsú marad hátra. Esténket a Citadellán zártuk tábortűzzel és tűzugrással. Igaz, hogy egy fejezetet zártunk le, de életre szóló barátságokat kötöttünk és megfizethetetlen élményekben részesültünk. Vasárnap  a gellérthegyi Szikla Templomba mentünk misére, mielőtt mindenki újra elindult, hogy saját útját járja.

Remélem, hogy még sok cserkésznek lesz lehetősége ilyen kincset magáénak vallani.

Balog Ágnes, Innsbuck, Ausztria
KMCSSZ sajtószolgálata
További információért, kérjük, forduljon a Külföldi Magyar Cserkészszövetség sajtóirodájához:
2208 Gates Court, Morris Plains, NJ 07950, U.S.A.
Tel: (+1-703) 424-6755
Internetes honlapunk:  http://www.kmcssz.org