Májusi gondolatok a megbékélés keresztény gyökereiről
Magyar Krónika
2015.május 21.
Surján László |
|
Tudatában vagyok annak, hogy a Megbékélési Mozgalom nem hitbuzgalmi egyesület és nem katolikus szervezet. Ugyanakkor tény, hogy hitét gyakorló keresztény-keresztyén ember mindenképp a megbékélés híve. Aki komolyan veszi teremtett mivoltát, az nem vallhatja magát az Atya gyermekének anélkül, hogy testvéri viszonyba ne kerülne minden emberrel. Ismétlem: minden emberrel tehát a más nemzethez tartozókkal is, legyen köztünk bármilyen feszültség és történelmi sérelem. A hívőknek, illetve magának az Egyháznak is a fentiek alapján roppant fontos szerepe van a valós megbékélés folyamatában.
Ha nyitott szívvel és a fentieket figyelembe véve járunk a világban, szinte lépten-nyomon beleütközünk „chartás” gondolatokba. Talán többen ismerik a Mátraverebély-Szentkút kegyhelyét és azt a felajánló imát, amelyben Szűz Máriát szólítja meg a hívő ember. Olvassuk, elmélkedjük át most ennek szövegét a megbékélés elkötelezett híveként.
Boldogságos Szűz Mária, Jézusnak Szent Anyja!
Mint oly sok zarándok évszázadokon át, mi is leborulunk előtted, ó Anyánk, és rád tekintünk Mária, Magyarok Nagyasszonya, aki egykor elfogadtad Szent István koronáját, és aki néped körében ma is a tiszta szeretet példája vagy!
Hozzád könyörgünk Krisztusnak Szent Anyja! Segítő jobboddal támogasd korunk emberét, hogy képes legyen megtisztulni a történelem útjának porától: a gőgtől, a kicsinyességtől és a gyűlölettől, amely minden szembenállás forrása. Anyai figyelmességeddel kormányozd szívünket, elménket és akaratunkat, hogy őszintén belássuk, mikor és hol vétettünk embertársunk ellen; és bátoríts bennünket, hogy kimondhassuk a bocsánatkérés és a megbocsátás szavát!
Igen a magyarok és szomszédjaik közti szembeállásban is tetten érhető ez a por, a gőgé, a kicsinyességé és a gyűlöleté. Le kell rázni ezt magunkról, különben meddő marad minden megbékélési igyekezet.
Esd ki a Lélek megújító erejét nemzetünknek, őrködj családjaink békéje, ifjúságunk jövője, papjaink, szerzeteseink hűsége felett!
Fájdalmas Anyánk! Szerető gondoskodásoddal gyógyítsd be sebeinket! Ölelj szívedre minden gyenge, kisemmizett, megalázott és jogtalanságot szenvedő embert! Az Egyház tagjaiban pedig őrizd meg azt a nyitottságot, amely képes megrendülni mások szenvedése láttán, és tud úgy szeretni, miként azt Fiad tette.
Ki ne ismerne az elszakított, majd szülőföldjéről elkergetett magyarokban a meggyengültekre, a kisemmizettekre, a megalázottakra és jogtalanságot szenvedőkre. Persze nem csak ők vannak ilyen helyzetben, de értük biztosan szól a könyörgés. Amint szó azokért a szlovákokért is, akiket a magyarok részéről értek atrocitások annak idején.
Mátraverebély-szentkúti Szűzanya, zarándok néped oltalmazója! Fakassz életünkben ma is új forrást, amelynek éltető kegyelme enyhíti a szegények nyomorát (vö. Iz 55,1), valamint új és megtisztult utakat nyit a szomszédos népek és az egymás iránti szolidaritásban.
Ha pedig valakinek kétségei lettek volna, és erőltetett belemagyarázásnak gondolnák a chartás vonatkozásokat, ez a bekezdés bizonyítja, hogy helyes az az olvasat, amelyről fent szóltam. Mert mi más a Charta XXI tevékenysége, mint megtisztult utak nyitása a szomszéd népek felé?
Mélyek tehát a vallási gyökerei is a megbékélésnek, s mi mást tehet a hívő ember, mint fohászkodik. A megbékélés sikerén áll vagy bukik a magyarság megmaradása, s hagyományaink Szent István országfelajánlása óta különösen fontosnak tartják a Magyarok Nagyasszonyával való kapcsolatot. Az utolsó két sor ebben a szellemben zárja ezt az imát, amelynek az Úristenre irányuló fohászkodásában a protestáns testvérek is egyesülhetnek a katolikusokkal, a jó célokban pedig a hitüket nem gyakorló vagy nem hívó magyarok is egyesülhetnek a vallásosakkal.
Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya fogadd el imánkat, felajánlásunkat, és mutasd meg nekünk Krisztust, reményünk egyetlen alapját, aki utunk, életünk/ és igazságunk. Ámen.
Mátraverebélynek egyébként fontos szerepe van a szlovák-magyar megbékélési folyamatban. Az itt rendezett imanapok előbb utóbb áttörést hoznak majd s az olykor ökölbe szoruló kezek imára kulcsolódnak mindkét oldalon. Kell ez az ima, hogy legyen őszinte kézfogás is közöttünk.
|