Magyarságtudat

Hun-magyarnak tudom, hun magyarnak érzem magam. Ez nyilvánvalóan fakad a születés helyéből, és a neveltetésből, abból a tényből, hogy sohasem kívánkoztam más népek között, más országban élni, még a jobb megélhetés miatt sem. De ha így lenne, sohasem vetemednék arra, hogy azt a népet szidjam, lenézzem és kicsúfoljam, akiknél, akikből jól élek.

Hogy vér szerint mennyire vagyok hun és mennyire magyar? Ellenségeink gyakran teszik fel ezt a kérdést, utalva a Kárpát-medencei népek keveredésére. S akik rasszistának titulálnak minket, van képük feltenni nekünk ezt a kérdést!

De engem nem a vérem tesz hunná és magyarrá, hanem a tudatom, ahogy ma már egy franciát, angolt, románt, belgát és a többit sem a vére teszi franciává, angollá, románná, belgává, és a többivé. Hány millió embernek kellett akaratán kívül, kényszerrel románná, szerbbé, horváttá, ukránná, szlovákká válnia, és hány ember vált saját akarattal más nemzetiség tagjává?

Ki hát akkor a hun-magyar? Magyar az, aki annak vallja magát, és akként is cselekszik! Hungarian who say so, and as such can act! Francia az, aki annak vallja magát és akként is cselekszik, és a többi ország lakója úgyszintén. Ahol én élek, ott tatár és török után csak a puszta föld maradt, ahova szlávok, horvátok, németek, szerbek, románok települtek a kevés túlélő hun-magyarok közé.

Ötven év múlva már mindenki hun-magyar nyelvet beszélt, élt és gondolkodott, mert ez a föld adott nekik új hazát, otthont, s ők vállalták ennek a népnek a kultúráját, hagyományait. Ők akarták ezt, és nem feldúlni, elrabolni, megskalpolni jöttek a magyar földet, hanem élni jöttek hozzánk. És mi befogadtuk őket, mint mindig, minden népet. Csak egyetlen olyan nép él közöttünk, aki, habár jó neki itt és egyre gyarapodik rajtunk, mégis rossznak kiállt ki bennünket, hogy gonosz céljait elérje. Isten útjai azonban kiszámíthatatlanok, még nekik is, habár nagyon igyekeznek kitanulmányozni titkait.

Ilyen gondolatok után bátran kimerem jelenteni, hogy én jó ember, hun-magyar vagyok. Ez a sajátosságom. A jóság, megértés, befogadás, elnézés, megbocsátás, türelem, szorgalom. Nem voltam és nem leszek, hamis kufár. Hun-magyar vagyok. Hungáriában élek. Jóhiszemű, akit sokszor elárultak már, s csak árulás győzhetett le. Most is vannak árulóink. Nekik a haza: semmi! Hataloméhség hajtja őket (pedig csak bábok lesznek), szövetségben az ördöggel, akinek jó pénzért odaígértek bennünket. Na, nekik nincs magyarságtudatuk, hun-tudatuk meg pláne nincs! Ennél fogva hazájuk ott van, ahol nagyobb hasznot tudnak elérni…