Szőts Béla üzenete a Bükk-havasból

Az emberek szerették, becsülték Haukint, a zen mestert, aki egy kicsi japán városkában élt. Sokan keresték fel, hogy tanításait hallgasság, hogy testi-lelki nyavajgásaikat hallgassa.
Történt, hogy az egyik közeli szomszéd lánya váratlanul állapotos lett.
Dühös szülei szidalmazták, és az apa kilétéről faggatták.
A lány végül azt vallotta, hogy az apa Haukin, a zen mester.
Erre a felháborodott szülők átrohantak Haukinhoz s üvöltözve, vádlón elmondták, hogy lányuk bevallotta, ő a gyereke apja.
Haukin csak ennyit mondott – Így lenne?
Az esetnek gyorsan híre ment a városban és a környéken.
A mester jó híre odalett, de őt ez nem zavarta.
Immár senki sem kereste fel. Nem bánta.
Amikor a gyerek megszületett, a lány szülei, átvitték Haukinhoz.
-           Te vagy az apja, hát tessék gondoskodj róla. –és otthagyták nála az újszülöttet.
Onnan kezdve, a mester szeretettel gondoskodott a gyermekről.
A lány csak hónapok múlva vallotta be szüleinek az igazat, hogy a gyermek apja, egy fiatalember, aki egy   halászhajón dolgozik, és hosszú idő után most került haza, és most feleségül kéri őt.
A szülők szégyenkezve keresték fel Haukint.
-           Bocsáss meg nekünk ! Ó Mester! – a lányunk most azt mondja, hogy mégsem te vagy a gyermek apja. Azért jöttünk hogy  visszavigyük a gyereket.
-           - Így lenne? – csak ennyit kérdezett Haukin és átnyújtotta a csecsemőt.

TISZTELETTEL és SZERETETTEL!

Így lenne?
De jó is lenne!
…ha csak ilyen egyszerűen el tudnám fogadni mindazt, ami velem és körülöttem történik, anélkül, hogy további kérdések történek ki belőlem,
fortyognának teljes gőzzel. Alapból a miértek: miért így, s miért nem amúgy? Aztán az önigazoló magyarázkodások. A feladatot-, a felelősséget áthárító másokra mutogatás.

Így lenne?
De jó is lenne!
…ha csak ilyen egyszerűen el tudnám fogadni mindazt, ami velem és körülöttem történik, és tenném békésen a dolgom, mert ugye mennyi, de mennyi
olyan dolog történik a „világban”, amelyre nem tudok hatással lenni?! Pedig tudom, hogy amint figyelmem nem a saját dolgaimra fordítom, máris egy értelmetlen kérődzésbe kezdek, hiábavaló őrlődés emészti fel, amúgy is kevéske energiáimat.

Az e heti „tan-mese” egy másik értelmezése mindezt így láttatja:

„Így lenne?” válaszával a mester tökéletesen azonosan reagált hazugságra és igazságra, rossz hírre és jó hírre.  Engedi, hogy a pillanat formálja
- az akár jó, akár rossz – olyan legyen, amilyen, s így ő nem válik az emberi dráma szereplőévé.

Számára csak ez a pillanat létezik, és ez a pillanat úgy van, ahogy van. Az eseményeket tehát nem teszi személyessé. Ő senkinek sem az áldozata. Teljesen egy a történéssel, ezért annak többé már nincs fölötte hatalma.

Csak akkor vagy kiszolgáltatva a történésnek, és csak akkor szabja meg a világ, hogy boldog vagy-e vagy boldogtalan, a ellenállsz annak, ami történik.

A csecsemő szeretetteljes gondoskodást kap. Az ellent nem állás ereje a rosszat jóra fordítja Haukin – mindig épp azt téve, amit a jelen pillanat igényel –
átnyújtja a csecsemőt, amikor annak jön el az ideje.

ADJON ISTEN SZÉP NAPOT - JÓ MUNKÁT KÍVÁNOK!
A Teremtő Isten áldása legyen minden "igaz" emberen!

Ölel:

Szőts Béla - Erdélyből, a Borszék feletti Bükk-havasból

"...így készülünk szelíd háborúra,
mindig magunkért soha mások ellen,
sót párolunk és vásznakat szövünk,
s míg kisebbítnek lassan megnövünk."
Dsida Jenő