Korunk válsága és az Oltáriszentség

A magyar kereszténység számára nem várt esélyt kínál, hogy Budapesten rendezik meg a következő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust. Hogy mennyire élünk ezzel a lehetőséggel az részben a kongresszus szervezőin múlik, de aligha csak rajtuk. A megújulást minden plébániának, minden közösségének, minden egyes hívő embernek maga-magán kell kezdenie, hogy legyen minek belesimulnia a hivatalos program nagy egészébe.

Schütz Antal egyik beszéde érdekesen kapcsolja össze a kor problémáit az Oltáriszentség tiszteletével. A beszéd 1931. október 12-én hangzott el, egy „eucharisztikus díszgyűlésen”. Hogy milyen volt egy ilyen összejövetel, nem tudom. De biztos, hogy az Oltáriszentségről többször és többet kell egyénileg gondolkodnunk és közösségben beszélnünk. Ám a beszédből más tanulság is adódik: megdöbbentő az időszerűsége.

Antiochiai Sz. Ignác az Oltáriszentségben az örökkévalóságra szóló orvosságot látott. Schütz Antall szerint az Eucharisztia a jelen bajaink is orvossága. „Mert, hogy ez a nemzedék bajba jutott, még pedig Izajással szólva, a feje búbjától a talpáig, azt keservesen szenvedjük …. Lássuk, milyen orvosságot kínál az, aki orvosként nem az egészségesekhez, hanem egyenest a beteghez jött (Máté 9, 12), még pedig épen eucharisztiás jellegében.”

A bajokat három pontban foglalja össze: gazdasági, társadalmi és történelmi. A harmincas évek nagy világválsága idején a gazdasági krízis említése természetes. Társadalmi válságon a közösségek szétesését, az individualizmus terjedését érti, a történelmi válság az ő szóhasználatában korfordulót, egy új, ismeretlen világ eljövetelét jelenti.

1. Korunk válsága mindenekelőtt gazdasági. Ezt a válságot nem az egész fejlett világot átjáró krízisként értelmezi, arról beszél, hogy szegények lettünk és azok is maradunk, amíg ez a történeti konstelláció tart. Nem mondja ki, de ezzel Trianonra utal. Állítja: az egyetlen igazi segítség: levonni a helyzet konzekvenciáját és vállalni a szegénységet az egész vonalon. Arra hívja fel a figyelmet, hogy az Eucharisztia a szegénység szentsége. Az a Krisztus, aki dicsőségben ül az Atyának jobbján, a legigénytelenebb köntösbe öltözött, kenyér és bor színébe. Úgy jár közöttünk, hogy semmit nem tapasztalunk meg fölségéből. Arra akar ezzel ráeszméltetni bennünket, hogy a lényegesre figyeljünk. A gazdasági törekvésekben is egy a szükséges: a kenyér, amelyet megszentelt az Eucharisztia. Kenyér – rátalálnak erre mások is, és kiáltják: kenyeret és munkát! Szavuk akcentusa azonban végzetesen hasonlít egy régi kiáltáshoz, amely egy dicső nagy népnek halálhörgése lett: panem et circenses! Az Oltáriszentség hallgatag iskolájából pedig ez a nemzetgazdasági program hangzik: mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. Mintha mondaná, hogy ezt tegyétek nemzet-, sőt nemzetközi gazdasági törekvéseitek tengelyévé: úgy gazdálkodni, hogy meglegyen mindenkinek a mindennapi kenyere. A búzatermelés nemcsak gazdasági kérdés, ha más terméken jobban is lehet keresni, nem állhatunk le vele. A mindennapi kenyér biztosítása a keresztény nemzetgazdasági program tengelye. Biztos érzékű hívő nép számára mindig királyi föladat és ambíció lesz bort és búzát termelni a királyok Királyának asztalára. S ha épen ez a kettő a mi hazánk fő terméke, szegénységünkben is az legyen büszke vigasztalásunk, hogy még gazdasági adottságunk is odasodor, hogy eucharisztiás nemzet legyünk. A mai globalizált világban különösen időszerű Schütz Antal gondolata. Valóban minden ember számára biztosítani kell a megélhetést. Nem adományként, hanem munkalehetőségként.

2. Korunk válsága társadalmi válság. Elkorhadtak azok a kötelékek, melyek a társas közösségeket láthatatlanul egybefogják. Érzik sokan, hogy csak nagy összefogásban, gazdasági, politikai együttműködéssel lehet legyőzni a pauperizmust, munkanélküliséget, hitel- és jogbizonytalanságot, bolsevista propagandát; és mégis ott áll a maga kíméletlen külön érdekeivel nép nép ellen, osztály osztály ellen, párt és egyesület párt ellen, ifjabb és öregebb nemzedék, vezetők és vezetendők egymás ellen. Ez a széthúzás behatol a családba és más kisebb közösségekbe. Ezzel a radikális bajjal szemben jó ráeszmélni, hogy az Eucharisztia kiváltképen közösségi szentség. Szent Pál tanítja: «Egy test vagyunk sokan, mindnyájan, kik egy kenyérben részesülünk» (Kor I 10, 17). „Ebben a bomladozó, málló, halódó nyugati társadalomban legalább azoknak kell egy lélekkel, egy akarattal együvé állni, akik az Úr Krisztus tűzhelyénél ették az ő kenyerét”.

3. Válságunk történeti. Érzi mindenki, hogy fordul a történelem. Régi partok szakadnak, egész világok elsüllyednek. A jelennek zajgó óceánjából és a jövőnek bizonytalan ködéből új világnak kell kiemelkedni. Milyen új világ? – senki sem tudja. Mindenki rettegi, akinek féltenivalója van. Lázas nyugtalanság, beteges izgatottság szállja meg az embereket; a bizonytalanság hangulata terjed, mint, mondjuk, a népvándorlás korában. Nyolcvan öt éve említette Schütz a népvándorlást, s most immár benne vagyunk. És ma is azt, látjuk, hogy „akik hivatva volnának megfogni és irányítani az idő kerekét, vagy maguk is sodródnak árjával, vagy pedig dermedt fatalizmussal merednek rá, mint a mérges kígyó tátongó torka elé került kis madár. «A tehetetlen kor jött el»: nagy idők nagy emberek nélkül.” Schütz Antal tudja, hogy lesz kiút ebből a helyzetből. „Most egészen új színekben ragyog föl előttünk a vigasztaló igazság, hogy az Úr Krisztus, az örökkévalóság királya egyben a jövendő századoknak is atyja (Iz 9, 6). Tehát biztosak lehetünk abban, hogy ez a történeti nagy forduló sem esik meg az ő tudta és irányítása nélkül. Velünk van, és az Oltáriszentség fogható valóságával mondja nekünk azt, amit a Genezáret-taván szorongó apostoloknak: Mit féltek, kicsinyhitűek? Az Oltáriszentség az idegesség, kapkodás, tanácstalanság, szorongás e nemzedékének ad mondhatatlan nyugodtságot és nyugtatást.” Már ha élünk vele. Az ő víziójában „az Eucharisztia hallgatag szentélyeiből kell kiindulnia a bízók, nyugodtak, a csendes magától értődéssel áldozatokat vállalók úttörő csapatainak, a jövő hordozóinak. Ugyaninnen kerülnek majd ki a jövő sorsirányítói és történelem formálói is.”

Azt is látja, hogy ezek a személyiségek nem tűntek fel. Mi azóta tudjuk, hogy a II. világháború utáni Európa megkapta ezeket az embereket: Robert Schumant, Konrad Adenauert, De Gasperit, majd Szent II. János Pált. Ők távoztak, és Európa, sőt az egész világ válságból válságba bukdácsol. Ránk is ugyanaz a feladat hárul, mint amit Schütz kortársainak mondott: Akik „szenvedik ezt a szinte példátlan történeti meddőséget, mit tehetnek mást, mint kérni, ostromolni az aratás Urát, küldjön munkásokat az ő aratásába. S ő odautal majd bennünket az Eucharisztiához; itt a hősöket és nagyokat nevelő eledel!” Erős hittel bízik a jövőben. „Miként az Eucharisztia, mint kiáltó csoda mered bele ennek a világnak csodátlan, lapos hétköznapiságába, úgy fog az Eucharisztia fölkentje szemben állni ezzel a profán világgal és már puszta létével is magasabb rendeltetésére fogja hívni és kötelezni. Bíznunk kell benne, hogy az Eucharisztia titkának mélységeiből előbukkannak majd, - mikor megértünk rá, - az aratás számára a megfelelő munkások, és az előmunkások is, akik elvégzik ebben a történeti fázisban az Úr Krisztus végrendeletének meghagyását: Elmenvén, kereszteljetek meg minden népeket. Megkeresztelik majd ezt a kort is, és ezzel s csakis ezzel biztosítják majd jobb létét. Az emberek, korok és nemzedékek számára ez, és csakis ez a válságok megoldása.”

„A keresztény gyökereiről megfeledkező Európa hasonlatos ahhoz az emberhez, aki alap nélkül homokra építette a házát, majd jött az áradat, beleütközött ebbe az épületbe, amely az összeomlás szélére került. Ma sok felelősen gondolkodó ember közös célja az, hogy az új Európa ismét a kereszténység sziklaszilárd alapjára épüljön.” Ezek a szavak rímelnek Schütz Antal 85 éve mondott beszédére. A magyar országgyűlés épületében hangzottak el, Christoph Schönborn bíboros méltatásakor, még 2012-ben. Lehet, hogy lassan megérünk arra, hogy „az Eucharisztia titkának mélységeiből” előbukkanjanak az új világ formálására kész emberek?

Minden szentáldozás, minden Úrvacsora közelebb vihet ehhez.