Kőrlevél

A nyári olimpiai játékok végeztével itt az ideje, hogy visszatérjünk a dolgok napi menetébe. S mi élvezetesebb annál, mint (ha csupán) körlevélben, életjelt adjunk a család tagjainak, kedves barátainknak és kollégáinknak a Táncsics 32-ből. Hála Istennek, van beszámolni való szépszerével. A tavasz szorgos munkával telt, Gáborékkal a Fáklyán dolgoztunk serényen. Meg is lett az eredménye. Június elején megjelent a tekintélyes kivitelű és gazdag tartalmú, 12OO körüli nevet felsoroló névmutatót tartalmazó munka, Sajgó Szabolcs költőien szép köszöntőjével és Koltay Gábor utószavával, a patinás Püski Kiadó gondozásában, Megyek fáklyát gyújtani: életregény címmel. Mint észlelhettétek, nehéz meghatározni a 42O oldalas könyv műfaji jellegét. Nevezhetjük talán életmunkának, de lehet az akár memoár, kérdés-felelet alapon, de lehet történelmi, vagy irodalomtörténeti összefoglaló, s egy kis szorítással kortörténeti munka is. Mert a könyv hőse lehetne bárki más a háromezer lelket számláló bona fide diák közül, akik Kanadában kerestek menedéket a forradalom leverése után.

Örömmel vesszük, hogy már eddig is elég nagy az érdeklődés a könyv iránt. A könyvhéten több, mint 7O példányt dedikáltam. Rá egy hétre, szülőfalumban száznál több darab talált olvasóra. A nyíregyházi író-olvasó találkozon 4O Fáklya jutott el az érdeklődők kezébe. Nem is szólva a posta útján terjesztett példányokról. Mint megtudtuk, itthon is nagy kiadásnak számít a 25OO példányban megjelent könyvünk! Számos visszajelzés érkezett írótársaktól, barátoktól, hivatalos személyektől. Áder János államelnök Liszt Ferencet idézve köszönte meg levelében a tiszteletpéldányt: ,,Nem lehet más igényem, csakhogy a művészet és a magyar hon jóakaratú, buzgó szolgája legyek. Ez a hitvallás végigkísérte az Ön életművét is. Kívánjuk, hogy töretlen lelkesedéssel folytassa munkáját mindannyiunk örömére.” Orbán Viktor Miniszterelnökünk Kányádi Sándor gondolatait tolmácsolta további buzdításomra: Építsd fel minden éjszaka, építsd föl újra s újra / amit lerombol benned a nappalok háborúja. / Ne hagyd kihúnyni a tüzet, a százszor szétrúgottat, / szítsd a parazsat, nélküled újra föl nem loboghat. Semjén Zsolt Helyettes Miniszterelnök pedig Két pogány közt című könyvét küldte el elismerése jegyében.
Közvetlenül a könyvhét után, Erzsike alighogy befejezte a konyhakert megalkotását (több mint 15O paradicsom- és más palántát ültetett el!), az ország keleti részébe vitt az útunk. Ez alkalommal Palotás Krisztike, a lelkes stáb tagja, más elfoglaltságai miatt, nem tudott velünk - Gáborral, valamint Attila operatőrrel, és kettőnkkel - jönni. Kellemes napos időben utaztunk végig a szépséges Alföld és a mesés hepehupás Nyírség határain át. Csodálattal szemléltük a kocsi ablakán keresztül a tavaszi növények életbe fakadását. Szülőfalumban három feladatot oldottunk meg: a nevemhez fűződő alapítványi ösztöndíj ünnepélyes átadását, a Fáklya bemutatását és a dokumentumfilmhez való forgatást. A művelődési ház nagyterme megtelt ünneplőkkel – felnőttekkel és fiatalokkal. Bagdi Sándor polgármester, Tronovics Tünde könyvtáros, valamint az alapítvány kuratóriuma két helybeli tagja, Somogyi Gyuláné, nyugalmazott iskolaigazgató és Gyarmati Attila iskolaigazgató közreműködésével átadtam öt pályázó közül  Opre Dániel 8. osztályos nyertes tanulónak a díszoklevelet, a Fáklya dedikált példányát és a 2OO ezer forint stipendiumot. A négy pályázó egy-egy dedikált Fáklyát kapott. Elismeréssel  vettük a helyi pedagógusok önfeláldozó munkáját a pályázók előkészítésében.

A program másik része a Fáklya bemutatója volt. Üdvözlő szavaimban elmondtam, hogy a könyvvel szülőfalumnak kívánok szolgálni. Köszönetemet szeretmém kifejezni az irántam táplált érdeklődésükért, elvárásaikért és buzdításukért. Gábor barátsággá fejlődött  ismeretségünkről és munkatársi kapcsolatunkról szólt. Ismertette a külföldre, s különösképpen Kanadába szakadt magyarság gazdag szellemi és kulturális örökségét, melynek feltárásához és megőrzéséhez ő maga is sokban hozzájrult maradandó filmsorozata és könyve megalkotásával. Szívhezszóló szavai, hogy ,,történelmünk ismerete nélkül (s ide tartozik a külföldi magyarok történelme is!) nincs értelme az életnek´´, örökre megmaradnak a bélteki növendékek emlékezetében. A találkozón élénk hozzászólások hangzottak el a könyvről és munkásságomról általában, majd Muszta János nevelő énekkara szép népdalokkal tette színessé a műsort.
A fentiek mellett filmforgatást végeztünk a járásban, a történelmi jelentőségű Nyírbátorban, Nyírbélteken, valamint Hajdúböszörményben és Nyíregyházán. Meghatóak voltak számomra falumban az Ady Endre utcai szülőházban, a görög katolikus templomban, s a hajdani iskolám udvarán végzett felvételek. A filmezés mellett Nyíregyházán író-olvasó találkozóra is sor került a Móricz Zsigmond Városi és Megyei Könyvtárban, Babosi László főkönyvtáros rendezésében. A Fáklya iránti érdeklődés, mint a fentiekben is említettem, kielégítő már eddig is. A Nyírségben és Miskolcon négy újság közölt róla ismertetést. Mindemelett három kanadai lap foglalkozott/foglalkozik a könyvvel: a montreali Magyar Krónika, a torontói, s a Budapesten is megjelenő Hungarian Reporter – Tudósító, és az ugyancsak torontói Kalejdoszkóp című irodalmi és társadalmi folyóirat. Ez utóbbi három ismertetést közöl. A nyárvégi számban Veszely Ferenc írását, mely így végződik: A könyv összhatása elkerülhetetlen. Csak ámulunk és bámulunk.

A nyíregyházi író, Máriás József, 9 oldalas tanulmánya a nyíregyházi Szemle mellett a Kalej őszi számában is  megjelenik, melyről Veszely Feri így nyilatkozott: Azért is szép ez az írás, mert minden szava igaz. A harmadik ismertetés Dancs Rózsa, szerkesztő és író munkája. Bár ezt még nem olvastam, de ismerve Rózsa önzetlen lelkiségét, úgy érzem, elismerő szavait nem rejti majd véka alá. Köszönöm, Rózsika. Köszönöm mindannyiótoknak. Említésre méltó a 9O éves Domokos Sándorné, Mimike néni esete Winnipegen, aki az éjszakákba nyúló órákig olvasta a könyvet, s most megosztja barátaival, akik a régi időkből az én barátaim is!
Kezdhettem volna azzal, hogy az év jól indult már a legelején. Január 22-én a Falvak Kultúrájáért Alapítvány a Magyar Kultúra Lovagjává avatott. A felterjesztés a hátam mögött zajlott le. Kovács Ferenc villamosmérnök barátunk, az Osloi Egyetemről, a feleségemen keresztül szerezte be az adatokat. Halálos titoktartásban történt mindez, amiről az engem felterjesztő Bocskai István Gimnázium, a tiszteletemre rendezett  összejövetelén szereztem tudomást. Köszönöm szépen a megtisztelő kitüntetést, Ferenc Lovagtárs. Köszönöm Gyulai Sándor intézményvezető és Kiss Attila, polgármester úr a figyelmességet. A múlt héten pedig elektronikus levél érkezett a victoriai Edwin Tollefson jogtudós barátunktól, aki hajdan Magyarországon is szolgált. Edwin értésünkre adta, hogy a szóbanforgó lovagi kitüntetés az angolszász világban, s ennek mi ma is részesei vagyunk, a Sir John P. titulust jelenti,  Erzsikét pedig a Lady Elizabeth megszólítás illeti. No, a mindennapi életben nem készülünk használni a megtisztelő címeket, de boldogság járja át a szívünket, hogy két szerény sorból származó, de odaadó munkát végző egyén ilyen szép elismerésben részesülhet.

Befejezésül, életünk hétköznapibb részéről annyit, hogy többé-kevésbé befejezést nyert a letelepedésünk a Táncsics 32-ben. A szorgos elfoglaltságok mellett jút kevés idő kellemes társadalmi életre is. Gyakori vendégeink között üdvözöljük a család tagjait, rokonainkat, barátainkat, kollégákat messze földekről, és a régi időkből. A három unoka részére angol nyelvkúrzust indítottunk a lakásunkban. Tagjai vagyunk több neves tudományos és társadalmi intézménynek, rendszeresen látogatjuk a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyarország Barátai Alapítvány, a Nemzetközi Magyarságtudomány konferenciáit. S hogy gyorsan a felsorolás végére érjünk, kiadásra kész állapotban van két új könyvem, az egyik angol nyelven, a másik magyarul. Októberre pedig, ha Isten is segít bennünket, elkészül Gábor 7O perces dokumentumfilmje életmunkásságomról, melyet karácsony táján a Duna World TV is sugároz.
Szeretettel köszöntünk Benneteket, kellemes őszi szezont kívánva,