Isten iskolájában

Dr. Pungur József      

Lukács ev. 2: 41-51

 Megjött szeptember s megszólaltak az iskolák csengői, jelezvén a tanulók seregének a boldog nyári vakáció végét, s egy új tanév kezdetét. Kevesen gondolnak arra, hogy a templom és az iskola összetartoznak. Minden kultúrában az iskolai oktatás a termplomoknál kezdődött. Először a papok új nemzedékeinek felkészítésével, majd az állami tisztségviselők tanításával. Ott kezdődött a tudományokkal való foglalkozás: a csillagvizsgálat, az írásbeliség a számtan, a mértan,  a kémia, a gyógyítás, a zene és más tudományok művelése. Idővel ezek felnövekedvén kiköltöztek a templomból s a saját fejlődésük útjára léptek. Ma már ott tartunk, hogy mint háládatlan serdülő gyerekek akik szüleik ellen lázadnak megtagadván azokat – teszik ugyanezt  az öntelt tudományok a templommal! Az egyház monostoraiból kiinduló keresztény civilizáció nélkül ma alighanem az északi féltekét „fehér afrikaiak”  töltenék be – ha ma egyáltalán még léteznének!
A templomba ma is tanulni járunk, azt, hogy kicsoda Isten s kik vagyunk mi emberek!
Ez ad alkalmat, hogy ma tanuljunk tanulni Jézus Krisztustól, a mi megváltó mesterünktől!

1. Először is azt vegyük észre igénkből, hogy a gyermek Jézus szülei elvitték a templomba.

Ma egy olyan liberális világban élünk, ahol a vallás magánügy. Olybá tekintik mint egy hobbit, kedvtelést, szórakozást, időtöltést. Némelyek hasznosnak ítélik, mások károsnak.  Az elmúlt kommunista rendszerekben ideológiai alapon harcoltak a vallás ellen, befolyását visszaszoritották, a templomok falai közé zárták, s harcos ateista-istenellenes propagadát fejtettek ki.  Van olyan szélsőséges pedagógiai irányzat, amely magát a tanulást is elnyomásnak bélyegezte, amely alól fel kell szabadítani a gyemeket!  Ellene van minden  magolásnak, kívülről való megtanulásnak, lecke felmondásnak, nem is beszélve a testi fegyelmezés legenyenyhébb formáiról melyek szigorúan tilosak. Az ilyenfajta elnyomások alól fel kell szabadítani a gyermeket – hirdetik – , mert lelkileg károsodna, és személyiségében deformálódna s nem lesz teljes-értékű felnőtt!  Ehelyett a gyermek csináljon csak azt amit akar, játékosan, jókedvvel maga magától jöjjön rá dolgokra, szabályokra és törvényszerűségekre mindenfajta kényszerítés nélkül.
Ezek elfelejtik: ahol kert van, ott kertész is kell, aki védi a veteményt  a pusztító gyomtól és gaztól!

1.  Lássuk meg azt is, hogy a 2000 esztendeje élt mesterünk Jézus  tanult, művelt ember volt és nem együgyü, analfabéta, tudatlan vallási rajongó!

Jézus korában a zsinagóga volt a gyülekezet imaterme és egyben iskolája is. Templomuk csak Jeruzsálemben volt. A 722-es asszíriai és az 585-ös babilóniai fogságban élő zsidóság alakította ki a zsinagógát mint istentiszteleti helyet és iskolát, melyet a fogság után is megtartottak. A fiúgyermekek a vallási oktatást a zsinagógában kapták, ahol a Törvényt, a Prófétákat, a Zsoltárokat és a történelmüket tanulták úgy, hogy együtt mondva ismételgették amíg csak kívülől nem tudák. Oilyan módon, ahogy a közöttünk levő idősek tanulták volt az egyszer-egyet iskolás korukban. Jézus felnőtt korában a zsinagógában felolvasott a szent tekercsekből, s magyarázta is (Lukács 4:16-22). Ácsmesterként értenie kellett a számtanhoz-mértanhoz is. Fel van  jegyezve, hogy valamely nagyünnepen Görögországból zsidók ékeztek Jeruzsálembe, akik látni akarták Jézust (János 12:20 kk). Ezekkel a vendégekkel bizonyára görögül is tudott érintkezni, amely akkor a latin mellett világnyelv volt, mint ma az angol.
Jézus nagy egzisztenciális igazságokra tanít amelyeket olyan tisztán csak tőle tanulhatunk: honnan jöttünk, kik vagyunk és hová megyünk! Vess számon: mit tanultál tőle?

1. Végül értsük meg Jézus titkát, hogy ő mindenek előtt az Atya dolgait tanulta. Az első feljegyzett szavak amiket Jézus mondott az, hogy: „Nékem azokban kell foglalatosnk lennem,  amelyek az én Atyámnak dolgai” (2: 49). Állitsuk szembe Jézussaal magunkat. Nekünk sokszor a vallás luxus, vagy  megszokás, esetleg teher, vagy éppen üres időtöltés. Valahogy nem  fontos, elhanyagolható, elhalasztható, majd máskor – aztán a „majdból” rendszerint „soha” lesz. Sokan úgy „hébe-hóba” járnak templomba. Meglepő, de van számos olyan gyülekzet amely 3-4 részből áll. Tudnillik egyes részei 3-4 hetente jönnek templomba, vagy éppencsak nagyünnepen! Jézus „szokása szerint” hetente elment a gyülekeztbe (Lukács 4:16). Egy régi közmonás szerint: „Aki malomba jár, az előbb-utóbb lisztes lesz”. Fordítsuk ezt úgy, hogy „aki templomba jár azon az előbb-utóbb meglátszik” – jobb, békésebb, megértőbb és istenesebb lesz!

     Kérdezzük meg magunktól, hogy vajon mi milyen tanulók vagyunk Isten Iskolájában? Olyanok, akik ki-ki maradnak? Olyanok akik nem tanulnak? Esetleg olyanok akik évről évre megbuknak?
Isten segítsen minket, hogy Isten Iskolájában felsőbb osztályba léphessünk!

Edmonton, 2014 szeptember 1