Ez már egy új vallásháború?

Ezt az interjút Szarka B. Sándor augusztus végén készítette velem a Demokrata számára. Meg is jelent a lap szeptember 2-án. Mivel a téma pillanatnyilag a legfontosabb az emberek számára, ezen a helyen is közreadom. A címet a szerkesztőség adta, s a címlapon kérdőjel nélkül szerepelt. Talán túlzás, ezért tettem itt ki a kérdőjelet. Túlzás, mert sok európai csak a segítés kötelességét érzi és nem lát semmi veszélyt. Tévednek.

-  A héten rendezett Merkel-Hollande találkozót úgy harangozták be, hogy a két legnagyobb uniós állam vezetője megpróbál megoldást találni a migránsválságra. Ehhez képest a találkozó után csak annyit közöltek, hogy egyetértettek abban, ki kell dolgozni egy közös cselekvési tervet a helyzet kezelésére. Mi az oka, hogy immáron fél éve az uniós politikusok csak beszélnek a problémáról, de konkrétan nem tesznek semmit?

-  Az alapvető probléma az Európai Unió struktúrájában rejtőzik. Ami nem egy gyors reagálású hadtest. Úgy lett felépítve, hogy hosszas előkészítéssel, alapos vitákkal hozzon döntéseket. Ez a struktúra nem alkalmas arra, hogy egy nagyon gyorsan változó világban gyors reagálással döntsön el dolgokat, főleg olyanokat, amelyekhez jogszabályi változtatásokra lenne szükség. Az Unió kezdetben úgy működött, hogy amiben Németország és Franciaország meg tudott egyezni, arra a többiek rábólintottak, de ma már sokkal bonyolultabb a helyzet. Európa államai aláírták a menekültügyi egyezményeket, amelyek arról szóltak, hogy aránylag kevés ember, ha úgy érzi, hogy veszélyben az élete, befogadásra lelhet nálunk. De arra nem gondoltak, hogy valaha majd naponta ezrével fognak érkezni az emberek, s hogy az ezrek mögött milliók állnak.

-  Vagyis nem működik az uniós döntéshozatali mechanizmus…

-  A mechanizmus a maga rendje szerint működik, ám ez a rend nem alkalmas a mostani feladatok a megoldására. Ebben a helyzetben csak egy nagyobb hibát lehet elkövetni, a tovább bonyolítják a dolgokat. Ezt a francia és a német gazdasági miniszterek el is követték, amikor előálltak azzal a javaslattal, hogy a jelenleginél is csináljunk egy még bonyolultabb struktúrát, egy elit klubbot. Az európai polgárnak épp az uniós döntéshozatal  átláthatatlanságából, bonyolultságából van elege. A bevándorlás elleni tiltakozások mögött az áll, hogy az emberek úgy érzik, az unió tehetetlensége és idejét múlt szabályai veszélyeztetik nemzeti létüket. A nemzet szeretete nem szélsőséges felfogás. Nem hiszem, hogy amikor Ausztriában a Szabadság Párt elérte a 25 százalékot, akkor lett volna ennyi szélsőséges ember. Inkább arról volt szó, hogy egy jelentős réteg úgy érezte, osztrák mivoltában veszélyeztetve volt. Figyelmeztető jel, hogy az Európai Unióból egyre többen ábrándulnak ki.

-  Az uniós vezetők mintha még mindig nem éreznék, hogy napjaink kihívásaihoz alkalmazkodni képtelen intézményhez ragaszkodnak a nemzeti érdekkel szemben. Angela Merkel a napokban ellátogatott az egyik keletnémet településre, ahol tiltakoztak a befogadó tábor létesítése ellen, és az emberi méltóságot sértőnek nevezte a megmozdulásokat, lényegében a nácizmussal azonosítva a nemzeti identitás védelmezését.

-  Az életünk koncentrikus körökbe van rendezve. Nem szabad szégyellni, hogy minden ember gondolkodásának a középpontjában saját maga van. Jézus is úgy fogalmazott: szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Aztán egyre táguló körökben ott vannak a családtagok, ismerősök, lakótársak, a veled egy nemzetet alkotók, és így tovább. Ha ebben a rendszerben nincs meg a harmónia, akkor jönnek a problémák. Amikor valaki túldimenzionálja az egy nemzethez tartozást, és ezt az idegenekkel szembeni gyűlöletként éli meg, akkor baj van, és ebben Merkelnek igaza van. Az európai vezetők nyilatkozatai olykor összemossák a beáramló embereket. Pedig van, aki az életét menti, és van, aki jó megélhetést, nagyvonalú segélyezést keres. A sajtóban pedig kétfajta hozzáállás van: az egyik csak a síró gyereket mutatja, a másik csak a kerítésszaggató, verekedő figurákat. Mind a kettő létezik, és ha egyformán bánunk mindenkivel, hibát követünk el. De sajnos nincs megfelelő eszköz a kezünkben, hogy eldöntsük, az érkezők közül ki a potenciális terrorista, és ki áldozat, aki valóban befogadandó menekül.

-  De lehet különbséget tenni, amikor naponta tízezren áramlanak Európába?

-  Ez technikailag megoldhatatlan, ám ha csak két ember jönne, akkor sem tudnánk biztosan ítélni. De fel kell tenni azt a kérdést is, miért ennyire felkészületlen az európai vezetés? Minek tartunk fenn titkosszolgálatokat, ha nem jelezték előre ezt a veszélyt, és miért nem teszik világossá, hogy kik ás milyen pénzből szervezik? Nagyon nehéz elhinni, hogy valakik euró ezreseket fizetnek azért, hogy euró százasokra tegyenek szert segélyként. Persze lehet, hogy ők becsapottak. Hasonlóan ahhoz, ahogy a szlovákiai vagy magyarországi cigányokat korábban becsapták, hogy menjenek Kanadába, mert ott nagy léptékű szociális segélyben részesülhetnek. Ennek a háttere sem lett feltárva, pedig a mechanizmus ugyanannak látszik.

-  Földi László biztonságpolitikai szakértő erre azt mondta, hogy a folyamatot az Iszlám Állam szervezi. Ami nem azt jelenti, hogy minden bevándorló terrorista, inkább a zavarkeltés a cél. Az osztrák táborokban volt egy felmérés is, amelyből kiderült, hogy bevándorlókat pénzelik, mivel 1500-15000 dollárt költöttek az utazásra, amit a saját keresetükből nem tudtak volna fedezni.

-  Pontosan ezt kellett volna felmérni, ki és miért finanszírozza ezt az akciót. Kik kereskednek az un. Iszlám Állammal, honnan az ő pénzük, fegyverük?

-  Mi az oka annak, hogy az európai vezetők nem differenciálnak a bevándorlókkal szemben, hogy például Németországban sok politikus még mindig jó dolognak nevezi a sokszínű társadalom építését? Bár a liberális modellek az elmúlt egy évtizedben többször csődöt mondtak, Németország még mindig sokkal liberálisabb, mint nemzeti?

-  Németországban nagykoalíció van, és a baloldal Európa-szerte vak a menekültkérdésben. A baloldal számára soha nem volt megnyugtató, ha a nemzet fogalma pozitív értékként előkerül. Pedig a józan baloldaliságnak nem kellene ezt a mintát követnie. Igaz, a nemzeti érzésre hivatkozva sok galádságot követtek el a történelemben de most mintha a ló túloldalára estek volna a szocialisták. Németország helyzetét ráadásul bonyolítja, hogy az országban millió számban élnek már állampolgárságot kapott törökök, vagyis a menekültek egy része már hozzájuk tartozik.

-  De nem látják az elrettentő példákat, hogy vesztébe rohan Európa? A bevándorlók miatt Londonból tömegesen költöznek ki az angolok, Malmőben mindennaposak a nők erőszakolásáról szóló hírek…

-  A marxizmus azt tanította, hogy a mennyiségi változások minőségibe csapnak át. Most valami ilyesmi történik, persze negatív értelemben. Olyan mennyiségű tömeg érkezik, mi már problémát okoz, de ezek a mai baloldaliak ezt nem értik, még marxistáknak sem jók. 

-  Meddig maradhat ez így?

-  A folyamat nem vezethet oda, amit az euró-szkeptikusok mondanak, hogy fejezzük be az uniót. A valódi menekültek befogadása emberi jogi kérdés, azt hiszem, ezzel mindenki egyetért. A bevándorlóknál, vagyis akik csak a jobb életfeltételek miatt érkeznek, fel kell ugyanakkor tenni a kérdést, van-e számukra hely. Egy olyan Európában, ahol a 7 százalékos magyar munkanélküliségi ráta alacsonynak számít, túl sok munkaerőre nincs szükség. Ezt már ott kommunikálni kellene, ahonnan az illetők elindulnak. Egységes fellépést kívánna a határok őrizete is. Magyarország ebben ellentmondásos helyzetbe került, hisz egyrészt kötelesek vagyunk megvédeni az Unió külső határát, és csak azt beengedni, akinek erre jogosultsága van, másrészt pont ezért kapunk olykor durva és a hazai ellenzék tapsaitól kísért támadásokat.

-  Az Európai Parlamentben el is ítélték júniusban Magyarországot a menekültpolitikája miatt.

-  Pedig Magyarország éppen megtartatni akarja az uniós szabályokat. Ha komolyan gondoljuk, hogy nem építünk új vasfüggönyöket, akkor is meg kell védeni a külső határokat, mert lám, a hozzánk áramló tömegek miatt bizonyos nyugat-európai országokban már a belső határokon való szabad mozgás korlátozása is felvetődik. A kerítésépítés bevett gyakorlat, ha jól emlékszem, az Egyesült Államok kezdte, és Izrael folytatta, de most épp a Baltikumban az oroszok felé is húznak egy kerítést.

-  Van az Uniónak lehetősége, hogy még indulás előtt üzeneteket juttasson el a gazdasági bevándorlókhoz, hogy nem érdemes útnak indulni? Egy évvel ezelőtt arról volt szó, fontos, hogy az EU munkalehetőségeket teremtsen a kiinduló országokban, mert akkor az emberek ott maradnak. Ez ügyben történt valami, vagy ez is megmaradt elméletnek?

-  Az Európai Unió a legnagyobb donátor a világon, ezekbe az országokba is a legtöbb pénzt adja. A felhasználás hatékonysága azonban rendkívül rossz. Jellemzően nem az ott élő emberek problémáiból indulnak ki, hanem például abból, hogy a pénzt küldő országok cégei kapjanak megbízást különböző munkálatokra. A hatékonyságot tovább rontja, hogy egy ilyen segélyprogramban a helyi vezető réteg is saját meggazdagodásának a lehetőségét látja. Ezen változtatni kell, mert a jelenlegi folyamatok mentén az európai kultúra komoly veszélybe kerül. Európa nem tud ilyen tömegben integrálni más kultúrához tartozó népeket. Mert igaz, Európán belül láthatunk harmonikus együttélést iszlám és keresztény közösségek között. De az az iszlám, amelyik most kopogtat, és amelyik nemcsak a más vallásokkal, de még az iszlámon belüli irányzatokkal szemben is agresszív, szó szerint baltával próbál igazhívőt faragni a másikból, az nem élhet az európai jogrendben. Tompa Mihály írta: szívet cseréljen az, aki hazát cserél. Egy olyan iszlamista ember, aki csak a Sharia törvényben tud gondolkodni, és a húgát is képes megölni, ha az nem iszlám-hívő emberrel esik szerelembe, nem fog soha integrálódni Európában.

-  Az Egyesült Államokban, épp az egyéb nemzetek túlterjeszkedése miatt, már kisebbségbe került az angolszász, sőt talán az európai kultúra is. London, Párizs szintén ezen az úton jár. Megfordítható még a folyamat?

-  Ez a gyökereken, például az európai kultúra integráló képességén múlik. Amit nem erősít, hogy a jelenlegi nyugat-európai gondolkodás a kereszténységet nem tartja a társadalom alapértékének. Milyen európai kultúra az, ahol állást veszíthet valaki azért, mert a nyakában keresztet hordoz, közben pedig mindenki a toleranciáról szónokol? A kereszténység marginalizálásával saját kulturális identitásunkat veszítettük el. Nem várható egy gyökértelen társadalomtól, hogy egy nagyon is összetartó, nagyon is világos elvek szerint működő közösséget integrálni tudjon.

-  A szlovákok erre azt a megoldást találták, hogy csak keresztény bevándorlókat fogadnának. Még Magyarországnál is nagyobb támadásokat kaptak.

-  A liberálisok ezt vallási alapú diszkriminációnak tüntetik fel. Pedig természetes, hogyha valakinek nincs lehetősége mindenkit megmenteni, akkor azt menti meg, aki hozzá közelebb álló. Ha ez diszkrimináció, akkor legfeljebb pozitív diszkrimináció. De úgy tűnik, ebben a "píszi" világban ezt nem lehet nyíltan kimondani.

-  Bizonyos értékelések szerint ez már egy új vallásháború. Ezekkel a meggyengült morális alapokkal meg tudja magát védeni a keresztény kultúra?

-  Az előbb említettek alapján nem, főleg hogy önellentmondásba is kerül. A bevándorlási hullám ugyanis az európai kultúrában még mindig meglévő segítő szándékra épül. Kulturális gyökereinkből, emberségünkből az fakadna, hogy segítsünk a rászorulókon. A saját magunk felé érzett kötelesség ugyanakkor azt diktálná, hogy zárjunk. Ahogy Böjte Csaba megfogalmazta: legyen kerítés, de legyen rajta egy jó nagy kapu. De sajnos ez csak elmélet addig, amíg nem tudjuk megkülönböztetni, ki milyen szándékkal érkezik. Ellentmondás figyelhető meg az európai vezetők kerítéssel kapcsolatos állásfoglalásaiban is. Magyarországot például egyrészt elítélik a kerítés miatt, másrészt azzal fenyegetőznek, hogy a határvédelem hiányosságai miatt visszaállítják a korábbi, tagországok közötti határellenőrzéseket. Minket magyarokat ez különösen hátrányosan érintene, mert a schengeni rendszer ad lehetőséget nemzetünk határmódosítás nélküli egyesítésére. Az Uniót hibái miatt nem elhagyni vagy felszámolni kell, hanem megreformálni. Ehhez az európai embernek is rá kell találnia hajdani keresztény önmagára. Ismerjük Schuman véleményét: az európai demokrácia vagy keresztény lesz, vagy nem lesz.