Igaza van. Már megint.

Benn vagyunk a fő sodorban, és az országot olyan ember irányítja, aki sok más állam és kormányfőnél hamarabb és pontosabban látja meg a problémákat és a megoldásokat.

A kultúrharcok által szétzilált, az erőteljesen terjedő szekularizáció és liberalizmus révén a társadalom perifériájára szorult európai keresztény közösség lelkesülten fogadta a XX századi régészet által feltárt tényeket, amelyek a Biblia számos állításának a hitelességét igazolták. Olyan dolgokra gondolok, hogy Pontius Pilatus létezése Biblián kívüli forrásokból is igazolható, hogy a régi Jeruzsálem elfeledett egyes építményeit, amelyről a szövegkritika azt vélte, hogy említésük tévedés, kiásták a kutatók és így tovább. Nem mintha a Biblia igazsága ezeken múlna, mégis felemelő érzés volt minderről olvasni, hallani már ötven, hatvan évvel ezelőtt.

Felgyorsult időnkben hasonló lelkülettel fogadhatjuk a híreket. Pár éve hatalmas erővel folyik Magyarország, de különösen Orbán Viktor szidalmazása. Kijelentéseinek nevetséges voltán felsőbbrendűen mosolyog minden ellenfele. Nagyravágyó, elszakadt a valóságtól, annyit hazudott már, hogy végül maga is elhiszi, amiket mond.

A tények persze kicsit sem zavarták a támadókat. Ki törődött például azzal, hogy kerítést nem mi telepítettünk először a határra? A spanyolok húzhattak kerítést Afrikában, a bolgárok a török határon, de mi ezt nem tehetjük.

Telt múlt az idő, nem is évtizedek, inkább csak hónapok, és mindenki az Unió külső határainak a védelmében látja a migrációs probléma megoldását.

Ebbe a körbe tartozik miniszterelnökünknek az a kijelentése, hogy Közép-Európa lesz az európai gazdaság növekedésének motorja. Nem mondom, kellett ehhez némi bátorság, kimondani, de megtörtént. Ennek fényében figyelem az idei második negyedéves adatokat. Az eurozóna büszke a maga 2,2 százalékos növekedésére.

A magyar növekedés a nyilván elfogult Magyar Hírlap szerint 3,2 százalék. A lap ennek is hozsannázik, s méltán, hiszen egy százalékkal nagyobb, mint az eurózóna. Lehetne azonban kicsit visszafogottabb az ünneplés, hiszen a csehek a 4,5 és a lengyelek a 4,4 százalékukkal jóval előttünk járnak. A szlovákokról viszont azt mondja az eurostat, hogy most 3,1 a negyedéves növekedésük. Így nem harsoghatja az ellenzék, hogy a V4 körben sereghajtók vagyunk. Annyira nem, hogy az eurostat számítási rendszerében a mi negyedéves eredményünk nem 3,2, hanem 3,6 százalék.

Egyébként a százaléklábaktól még senki nem lett Fidesz szavazó. Az embereket alapszinten nyilván az érdekli, hogy miként alakul a személyes jövedelmük, ezt követően pedig fontos számukra, hogy milyen irányba megy az ország. Sokat olvasom az internetes vitákban az érvet, hogy milyen jó, hogy a magyar vezetés felismerte a migrációs hullámban rejlő veszélyeket. A kritikák ellenére is kitartott, mígnem példává lett. (Igaz, ezt kevesen fogják neki megbocsátani.) A most részletezett számok ismét Orbánt igazolják: ez a régió, amelyben élünk messze jobb növekedési adatokkal rendelkezik, mint Nyugat-Európa. Azt soha nem mondta Orbán, hogy mi magyarok leszünk ebben a motorban a legerősebb tényező. A lényeg az, hogy benn vagyunk a fő sodorban, és az országot olyan ember irányítja, aki sok más állam és kormányfőnél jobban látja meg a problémákat és a megoldásokat.