Ki a katakombákból, emberek!   

Nem gondolom véka alá rejteni a magunk elkötelezettségét. Teszem ezt annak tudatában, hogy a kereszténység nyílt megvallása egyre ritkább. Éles kontrasztja ennek, hogy a sokat és joggal kritizált iszlám el tudja érni, hogy hívei rendszeres imáikkal, Istenükhöz fordulással példát mutassanak mindenkinek. A sajtó olyan hírekkel teli, hogy leparancsolják a keresztet az ápolónő vagy a légikisasszony nyakából, hogy megbüntetik a svédet, mert provokatíve szalonnát evett muszlimok jelenlétében, hogy tiltják a keresztény jelképeket a nagy ünnepeken is. A vallás zárójelbe került.

De talán mégsem. Békefy Lajos atyánkfia fáradhatatlanul készített sajtószemléjében olvastam a következőket:

CORPORATE PRAYER – TESTÜLETI, „INTÉZMÉNYI” IMA - A '90-es évek óta terjed világszerte a történelmi egyházakban és az újabb protestáns mozgalmakban is a testületi imádkozásnak ez a formája: munkahelyeken, cégeknél, bankoknál, egyetemeken, kórházakban, tantestületekben együtt imádkoznak a munkaidő egy adott részében.
Van, aki már doktori dolgozatot írt a témáról, mások részletes elemzéseket, mint például John Spina az amerikai Western Illinois Egyetemen 2013-ban. Ő azt vizsgálta, hányszor fordul elő közösségi ima az Apostolok Cselekedeteiről írt könyvben. Nagy cégek Európában is bevették vállalati munkarendükbe, így a holland Philips cég vagy a KLM légitársaság és az ABN AMRO bank-, és biztosítási cég. Brazíliában évekkel ezelőtt már a rendőrségnél is bevezették. Azóta a közbiztonság, illetve a bűnmegelőzés, valamint a felderített ügyek száma ugrásszerűen megnőtt. Dél-Koreában nagyvállalati munkaprogram a corporate prayer. A 10 sajátosság között, ami ezt az imaformát jellemzi, a kiindulópont az, hogy bár a keresztyén ember belső kamrácskájában is imádkozik, de ez nem kizárólagos és egyetlen formája az imának. Ez a mozgalom az imádság közösségteremtő, közösségfenntartó, hordozó, művelő funkciójára teszi a hangsúlyt, mivel az ima közösségben élés Istennel, embertársammal, s azzal az énemmel, amit már átjárt Isten Szentlelke. Isten emberei a Biblia első oldalai óta együtt imádkoztak, az Ószövetségben, és Jézus jelenlétében is. Hányszor mondta az alvó tanítványoknak: imádkozzanak.

S vannak olyan jelenségek, betegségek, szellemi ártalmak, melyek csak imával és böjtöléssel gyógyíthatók. És az első jeruzsálemi ősgyülekezet is imádságban, éneklésben, és szegénygondozásban volt együtt. Az imádság összeköt minket a mennyei gyülekezettel is, ahol nagy sokaság hatalmas hangon zengi a Halleluját (Jel 19,1kk). A közösségi vagy testületi imában mindenki részt vehet, gyermektől a vénekig, akik így kiáltanak: Hozsánna Dávid Fiának! (Mát 21,15). A másokkal gyakorolt együtt-imádkozás formál visszaható jótéteményként minket is együtt érző sorstársakká, mert akikért imádkozunk, azokért felelősséget is vállalunk. Az imacsendeknek, a közösségi könyörgéseknek nálunk is ismert a gyakorlata, például gyülekezeteinkben, konferenciáinkon, s ennek van egy sajátos vonása: amikor valaki hangosan imádkozik, vele együtt imádkozik a közösség is, s együtt mondanak rá áment. De valahogyan ez az imaforma még nem lépett túl a templomfalakon, a családi ajtókon, konferencia alkalmakon. Az ilyen közösségi ima megeleveníti az egyházakat, gyülekezeteket, családokat, emberi kapcsolatokat is. (Forrás:www.crossway.org/articles/10-things-you-should-know-about-corporate-prayer/ )

Eddig a sajtószemle. Hozzátenni való csak annyi: Kedves európai keresztények! Elő kellene bújni a katakombából.