Magyar Krónika, január 26.

Velki Magdolna

Montreál

A Foyer Hongrois társalgója adott otthont 2003. december 14-én annak az ünnepélynek, melyet a pontosan nyolcvankét évvel korábban, 1921. decemberében, Sopronban lezajlott népszavazás emlékére rendezett a Montreáli Magyarok Baráti Köre. A nyolcvan-száz fõt kényelmesen befogadó társalgó nem bizonyult elég tágasnak, így további székeket kellett elhelyezni az elõtérben is a nagy érdeklõdésre való tekintettel.

Az ünnepség bevezetõjeként Pap László, a Magyar Köztársaság montreáli fõkonzula méltatta az eseményt és a 125 éve született Sopronyi-Thurner Mihály szerepét, jelentõségét Sopron és Magyarország történelmében. Kiemelten szólt Sopronyi-Thurner Mihály Montreálban élõ menyérõl, Sopronyi-Thurner Ferencnérõl, aki az elmúlt években Sopron városának adományozott számos, a város történelméhez kapcsolódó családi emléktárgyat, s aki itt, Montreálban is ébren tartja ennek a közép-európai történelemben is páratlan eseménynek emlékét.

Az ünnepség elõadója, Dr. Pilisi Pál, a Québeci Állami Egyetem (Chicoutimi) politológia professzora történelmi keretek közé helyezte és kutatói alapossággal, mindazonáltal rendkívül élvezetesen tárgyalta az eseményt. Pilisi professzor az elérhetõ szakirodalom felhasználásán túl az elmúlt tíz évben nyilvánosságra került, általa gyûjtött, titkos levéltári anyagok tükrében mutatta be, mekkora jelentõséggel bírt a népszavazás maga és a város polgármesterének, Sopronyi-Thurner Mihálynak tevékenysége a népszavazás kimenetelében.

Történészek megállapítása szerint az 1921. október 13-án Bethlen István magyar miniszterelnök és Johann Schober osztrák kancellár által aláírt velencei szerzõdés értelmében a népszavazás kimenetele egyértelmû volt mind az osztrák, mind a magyar fél számára: Sopron Magyarország része marad. Azonban még mielott ez a szerzodés létrejött volna, mindkét fél mérlegelte egy esetleges népszavazás esélyeit. A magyar kormány belátta, hogy Sopronra és legfeljebb a környezõ nyolc falura kérheti csupán a népszavazást a siker reményében, de ezekben a falvakban sem egyértelmû a támogatottság: csak Sopronban bízhat.

Sopron vezetõi azonban nem bízták a véletlenre a kérdés eldöntését. Thurner Mihály polgármesternek és munkatársainak (Ringhofer Mihály, Schindler András polgármester-helyettes, Spiegel Sigfrid kereskedelmi- és iparkamarai elnök, Thirring Gusztáv, Zimmermann Lajos evangélikus lelkész, Träger Erno) érdeme, hogy tudatosan felmérték, kikhez kell fordulniuk ahhoz, hogy Sopron a népszavazással is bizonyítsa Magyarországhoz való tartozását. Tudatában voltak annak, hogy a tanult polgárokat kell érvekkel támogatni: történelmi tényekkel bizonyítani a magyarság több mint ezer éves történelméhez való tartozás eredményeit, és a jövõ perspektíváját felvázolni számukra Magyarországon: biztonságot sugallni a megelõzõ évek bizonytalanságával szemben, amikor is három állam (Ausztria, Magyarország és Csehszlovákia) kormánya küzdött Nyugat-Magyarországért.

“Thurner Mihály hatalmas energiával, fáradhatatlanul tevékenykedett. Tiltakozott országos és nemzetközi fórumokon, naponta agitált iskolai, fõiskolai rendezvényeken, dalostalálkozón, a Frankenburg Irodalmi Kör estélyén, a gazdapolgárok, a munkások elõtt, falusi hõsi emlékmûvek felavatása alkalmából. Beszédeire alaposan felkészült, kéziratos jegyzeteit legépeltette, sok beszédét mindkét nyelven megírta. Az országos és nemzetközi közvéleményben azt tudatosította, hogy Sopron és vidéke mindenképpen magyar akar maradni. Ennek jogszerûségét és történeti megalapozottságát Házi Jenõ fõlevéltáros segítségével tudományos érvekkel bizonyította.” - idézte az elõadó a Sopron-kutató Turbuly Éva történész szavait.

Thurner Mihály történelmi személyiség volt, aki hatni tudott kortársaira: tevékenységével Sopron polgármestereként bizonyította, hogy a nagypolitikában született döntések jelentõsen befolyásolhatók helyi szinten, az emberek között élve, dolgozva. Sopronban a lakosság 72,25%-a szavazott Magyarországra, míg a nyolc községben a szavazatok megoszlása 45% volt Magyarország mellett, 55% Ausztriára szavazott. Tehát az elõzetes felmérés igaznak bizonyult. Mivel Sopronban a magyar anyanyelvû lakosság 48,8%-ot tett ki, a német anyanyelvûek: értelmiségiek, poncichterek (szolosgazdák, akik a szõlõsorok között babot termeltek), telekbirtokosok, gazdapolgárok szavazatai döntötték el a népszavazás eredményét.

A népszavazás emlékére a magyar országgyûlés az 1922. évi XXIX. törvénycikkbe foglalta, hogy Sopron régi, 1622. évi címerét a “CIVITAS FIDELISSIMA” felírással egészíthesse ki.

A Foyer Hongrois ünnepségének méltó befejezése volt két egykori soproni lakos, Saly Györgyné és Sebestyén Lajos diákkoruk kedves városáról írt saját és Sopronban született más alkotók prózai és lírai vallomásai.

A megemlékezés gondolatát kezdeményezte és az ünnepség elõkészítésén fáradhatatlanul dolgozott Sopronyi-Thurner Ferencné, Gyöngyi néni.
A szervezést, az est megrendezését Mák Aranka, a Montreáli Magyarok Baráti Körének programszervezõje végezte.