Magyar Krónika, március 3.

Dancs Rózsa

Montreál

Február 28-án zárult a montreáli magyar közösség egyik rövid, de annál nagyobb hatósugarú tevékenysége: a magyar nyelvű TV-műsor.

Féléves szerződés utolsó adására hívták meg a szerkesztők Tomaj Dénest, a Magyar Köztársaság kanadai nagykövetét, akivel Nikolényi Csaba műsorvezető készített interjút.

A hivatalos zárás ünnepélyességét emelte ez a magyar diplomáciai tisztelgés, amely egyben egy lelkes és rendkívül tehetséges kis csapat munkájának értékelését is jelképezte. Amikor meghívást kaptam a Montreali Magyarság utolsó műsorára, még nem sejtettem, hogy valami olyasminek leszek a tanúja és szereplője, amely nem befejezettséget fog sugallni, hanem előremutatást, bizakodást, a képességek és lelkek összefogásának lehetőségét. Bizonyítását annak, hogy "Nem sokaság, hanem/ Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat" (Berzsenyi Dániel). Mert "csuda" volt, ahogy a nem magyar ajkú TV-személyzet búcsúzott a magyar műsor szerkesztőitől, ahogy felemlegették egy-egy fontos jelenetüket, ahogy bizonygatták, hogy a magyar félórát mások is várják Montrealban és környékén, nemcsak a magyarok, ennél fogva mindenkinek hiányozni fog a képernyőről megismert kis társaság. Tapasztalatlanul indultak, szinte fejest ugrottak a lehetőségbe hat hónappal ezelőtt, és most mondhatjuk, hogy profi módon zártak. Az újraindulás ígéretével.

A tehetséges Patakfalvi Zsolt nemcsak a magyar műsor, hanem más nyelvű adások producere is. A magyaroknak felajánlott féléves szerződéssel azonban nem csupán szakmailag akart bizonyítani, hanem nyilvánvalóan nemzeti ambíció is hajtotta: olyan minőségi adást rendezni, amely felhívja a kanadai, montreali lakosság figyelmét a helyi magyarságra, annak tevékenységére, és tiszteletet szerez megvalósításainak, hagyományainknak. Sikerült, és nem is akárhogyan! Kik is segítették ennek a célkitűzésnek megvalósításában? Elsősorban a szervezőbizottság tagjai, Mailáth Mária és István, a Magyar Krónika c. lap kiadói/ szerkesztői, akik fáradságot nem ismerve kutatták fel az interjúalanyokat, a bemutatásra érdemesült témákat. Ádám Christopher, Göndös Andrea, Nikolényi Csaba és Varga Tímea alkották a munkaközösséget.

Nikolényi Csaba műsorvezető tudományos tevékenységével, egyetemi tanári munkájával párhuzamosan végezte az elvállalt feladatot, mert tudta: fontos, amit tesznek. Meghatottan búcsúzott a nézőktől. "Örülök, hogy a műsorunk felpezsdítette a magyar közösség életét, sokan nézték és nyilvánítottak véleményt. Nagyon sok diákom, kollegám látta az adásunkat, s bár nem értették a nyelvet, mégis tudatosult bennük, hogy van egy kicsi, de aktív magyar közösség is a városban." Arra a kérdésre, hogy melyik műsor volt a legemlékezetesebb számára, Csaba az 1956-os emlékműsort és a Wallenberg megemlékezést emelte ki, de felejthetetlen pillanatnak tekintette a beszélgetést Budai Líviával, az "élő" interjút, Mikulással, valamint Göndös Andrea könyvszemléit.

Az adás egyik riportere Ádám Christopher, aki a Krónika rendszeres munkatársa is. Történelmi témájú cikkei intelligens megvilágításba helyeznek sok, általános érdeklődésnek örvendő kérdést. Szerinte az adás pillanatképet nyújtott a helyi magyar közösségről. "Ha valaki majd évtizedek múltán azt szeretné tudni, hogy milyen volt a XXI. század elején a montreali magyarság, a sorozat kazettáiból reális képet kaphat. Ezzel mi történelmet is rögzítettünk a szalagokra." Humoros emlék fűzi a karácsonyi műsorhoz, amikor egymás után két beszélgetést vezetett.

Az egyiket bájos munkatársával, Varga Tímeával a magyar karácsonyfa díszítéséről. Az időből már-már kifutottak, amikor Timea a csillagszóró meggyújtásával majdnem kudarcot vallott. Ezután következett a Hannuka, amelynek a végén szintén nem akart meggyulladni a gyertya. "Úgy tűnt, hogy ezen a műsoron semmi sem akart meggyulladni", nevet.

Gratulálunk a montreáliaknak a megtett rövid, ám eredményes úthoz, és várjuk a hírt a folytatásáról