Magyar Krónika, március 24.

Göndös Andrea

Montreál

Az idén március 14-én a Katolikus Templom dísztermében került megrendezésre az 1848-as Szabadságharc évfordulójának megünneplése. Az ünnepség a cserkészek bevonulásával kezdődött majd Csókay Atya ünnepi megnyitója után a Cserkeszek tolmácsolásában hallottuk a már jól ismert dalokat: Gábor Áron rézágyúja fel van virágozva.Az ünnepi megemlékezés főszónoka, Dr. Deák László Kulturális Attasé volt, akit Herédi István, a montreali Magyar Bizottság Elnöke mutatott be. Az ünnepi beszéd után Csarnay Éva gyönyörű zongorajátékával Chopin and Bartók Béla zenéjét tolmácsolta.

A rövid szünet után a Gyöngyös Bokréta felnőtt és gyermek csoportja székely és mezőségi táncokkal lépett színpadra. A Hurel, a Montrealban élő fiatalok szervezete, akiket a műsor vezetője Ádám Christopher rövid jellemzéssel ismertetett, színvonalas és érdekes előadása betekintést adott egy magyar család hétköznapjaiba a Szabadságharc idején. Újszerű és érdekes megközelítésre vállalkoztak. A Szabadságharc lefolyását ugyanis, legtöbbszőr a politikusok, írók és szabadságharcosok szemszögéből látjuk és bizony az átlag háziasszony nézőpontja, aki gyermekeivel, esetleg idős szüleivel, otthon várta a Szabadságharc kimenetelét, illetve, az apa és férj szerencsés visszatérését, figyelmen kívül marad. A Hurel a "névtelen hősök" szemszögéből mutatta be a Szabadságharcot.

Az ünnepség zárójelenetét a Magyar Iskola tanárai és tanulói jelenítették meg Petőfi Sándor mellvédjének és képének megkoszorúzásával, hiszen nehéz is lenne elképzelni egy március 15-i megemlékezést Petőfi Sándorra való emlékezés nélkül. És ha már Petőfi, akkor Babits; a koszorúzáshoz méltó vers volt nemcsak a gyerekek, Zolika és Adélka szavalata, de Babits Mihály Petőfi Koszorúi című verse, amely méltán emlékeztet bennünket a ma, úgyis mint 1922-ben, amikor a vers íródott, arra, hogy a Szabadságharc szellemét és üzenetét feledni ne hagyjuk, s ne engedjük, hogy a magyarság történelmében ily fontos ünnep, üresen és hamisan csengővé váljon:

"Koporsó tömlöcét, aki elkerülte,
most hamis koszorúk láncait ne tűrje
eleven emléken."

Az ünnepséget Nagytiszteletű György Attila beszéde zárta. Majd felcsendült az ismerős dallam s mi, Bánk Bánnal együtt énekeltük:

Hazám, Hazám, Te mindenem, tudom, hogy életem Neked köszönhetem.