Magyar Krónika, augusztus 9.

Kiss Ida

Montreál

	Pap Gergely és Boglárka

Elsősorban, mint barátoktól mert az, hogy mellesleg a főkonzul tisztjét töltötte be, azt Herédi István a Magyar Bizottság elnöke így fogalmazta meg:

„....Első alkalom, hogy Magyarország hivatalos külképviseleti kiküldöttjét, együttes lelkesedéssel és szeretettel veszik körül az emigrációk folytán itt élő magyar honfitársaik.

Eddig nem fordult elő hogy hasonló közelséget éreztünk volna óhazánkat képviselő hivatalos alkalmazottakhoz és hasonló jellegű úgynevezett búcsúvacsorát rendeztünk volna akárkinek is.

Ezt részben az idő hozta magával, de igazi oka, hogy főkonzulunk őszinte közeledése, a Pap család közvetlensége, olyan sokat jelentett a montreali magyarságnak, amire még eddig nem volt példa....”

Továbbá köszönetét fejezte ki az egész montreali magyarság nevében:

„ ...A montreáli egyházak és társadalmi egyesületek valamint saját nevemben nem ELKÖSZÖNNI de MEGKÖSZÖNNI szeretném Pap László montreáli munkásságát.

Amit mi köszönünk, hogy köztünk voltak, velünk élték mindennapi életünket, és otthon érezték magukat velünk.

Szeretném megköszönni, hogy büszkén mutathattuk be mint szülőhazánk méltó képviselőjét itt befogadó országunkban a különböző társadalmi rendezvényeken.

Szeretném megköszönni bensőséges barátságát és sok jó tanácsát amivel mindannyiunkat ellátott, akik hozzá fordultunk bizalommal. Külön-külön mindannyian azt éreztük, hogy jó barátra találtunk személyében...”

Bobo Vian színművésznő búcsúzóját így kezdte:

„...Futárral jött a parancsolat
Violaszín pecsét alatt,
Egy szép téli éjszakán.
zörgettek a Pap család ablakán.
Bús, lassú trombita szóra
Ülni kell már föl a lóra
Hazamenni Magyar berekbe
Talán elválni örökre."
Csokonai után szabadon.

és így folytatta: „Mesélgetni a magyar kultúra fontosságáról könnyű dolog, de támogatni a magyar kultúra „képviselőit” a művészeket sokkal nehezebb. Akár magyarországi művészek montreáli szereplése, kiállítása, filmjeik vetítése, akár az itteni művészek hírének terjesztése.

Kedves Főkonzul úr, Kedves Ildikó,

Önök a nehezebbik utat választották, s még mindig nem tudtam kifigurázni hogy miért. Mert hiszen nem csak arról van szó, hogy a teasütemény és a bor varázslatos módon megjelenik a különböző eseményeken, hanem sokkal inkább a biztató szavakról, a folyamatos magyarországi kapcsolat jelenlétéről, arról hogy velünk voltak amikor legnagyobb szükségünk volt rá.

Nem tudom hogy mennyi segítség van előírva a nagykönyvben de biztos vagyok benne hogy minden alkalommal túlteljesítették a normát.

Amikor színházunk és közönségünk nevében köszönöm azt a sok és folyamatos segítséget amit önöktől kaptunk az évek folyamán, nem a levegőbe beszélek....”

Az est folyamán még elhangozott számtalan kedves gondolatra, Pap László főkonzul válaszában bensőséges hangon szólt a saját és egész családja nevében, amiből a melegséget és barátságot érezhette mindenki.

Jó hangulatban és barátságos légkörben folyt a búcsú, amit mindenki egyaránt inkább csak egy „mihamarabbi viszontlátásnak” kívánt tekinteni.

Köszönetet mondunk mindenkinek, aki hozzájárult az est sikeréhez.

Elsősorban a nagyszerű műsorért, amit Ciamarra Dániel oly rátermetten vezetett, Budai Lívia világhírű operaénekesnőnek és társai dalaiért, Bobo Vian közkedvelt színművésznőnknek kedves verseiért és prózájáért, Herédi Istvánnak, a Magyar Bizottság elnökének, hogy tolmácsolta az egész magyarság köszönetét, Madarász Viktória, és Prágai Gyöngyi közreműködéséért és természetesen a rendezők: Ciamarra Júlia és Mailáth Mária, fáradozásáért.