Magyar Krónika, november 1.

Dr. DeRoth László

Montreál

Október 24-én, a Magyarok Nagyasszonya Egyházközség nagytermében, ünnepi műsor keretében emlékezett a montreali magyarság az október forradalomra, a Montreali Magyar Főkonzulátus és a Montreali magyar Bizottság rendezésében.

A Cserkészek ünnepi bevonulása és Deák Atya megnyitójával kezdődött az ünnepség, amiben a fiatalok minden csoportja résztvett.

Zenei betéteket Rönkös Veronika gordonkán, Roberto Sanchez-Martinez és Csarnay Éva zongorán tolmácsolta a közönségnek. A Gyöngyös Bokréta tánccsoport igen szépen szerepelt és a Magyar Iskola és a Hurel előadásában, nívós, tartalmas, jól megszervezett előadást láthattunk „...Mert nem haltak hiába” címmel. Herédi István elnök bemutatta új főkonzulunkat, Dr Csejtei Istvánt és feleségét Ildikót. A főkonzul úr szavaival csatlakozott az ünnepi szónok beszédéhez, mondván, hogy a magyar forradalom előfutára volt a mai politikai szabadságnak nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában, amire mindenkor büszkék lehetünk.

Dr. DeRoth László beszéde sokakban felelevenítette a 48 évvel ezelőtti napok hangulatát, akik részesei voltak Budapest forradalmi megmozdulásának, de akik nem voltak jelen, azokban is fellángolt a hazaszeretet érzése a megemlékezés során.

Alább néhány gondolatot idézünk az elhangzott beszédből:

„Majdnem egy félévszázada, hogy a magyar nép szívében újra lángragyúlt a diktatórikus terror-rendszer által elfojtott szabadságszeretet, az a szabadságszeretet amelyhez évszázadokon át olyan hűséggel ragaszkodott kárpátmedence népe.

Ti akik itt vagytok, ma, ezen az ünnepen, szintén e hűség mellett tesztek tanúvallomást.

Hűséges tanúvallomást az 1956os októberi forradalom szelleméhez, tisztelettel hódolva mindazok előtt, akik életüket áldozták a magyar hazájuk iránti hűség, és a szabadságszeretet oltárán.”

Saját emlékeit felidézve a szónok végigvezette hallgatóit azokon az emlékezetes októberi napokon:
„1956 október 23.-án délelőtt, már a technikum folyosóján, hallottuk, hogy az egyetemi diákok felvonulást rendeznek a lengyelországi tüntetésekkel szolidaritást vállalva.
A tanítás befejeztével, kora délután a Múzeum kőrútra mentünk ahol kisebb-nagyobb embercsoportok gyülekeztek és a hirdetőoszlopokra kitűzött, úgynevezett 16 pontot olvasták.

A Lánchídról, Budáról-Pestre, nagy tüntető tömeg jött, itt-ott zászlóval, plakáttal, és egyhangban kiabálták :
„Aki magyar velünk tart!”

Egyre több és több ember csatlakozott a felvonulókhoz. Kezdett már sötétedni, amikor elértünk az Országházhoz. Ekkor hallottuk, hogy sokan a Sztálin szoborhoz mennek. Este 9 óra felé értünk a térre, éppen amikor az óriás szobor a földre zuhant. Csak a szabadságot és a milliók és milliók életét eltipró terror-diktátor csizmái maradtak az alapzat tetején. A tüntetők ezrei óriási örömujjongásba törtek ki.

„Minden orosz menjen haza,

Sztálin szobrot vigye haza.”

Kiabálták!

A lukas zászló lett a forradalom szimbóluma. A sajtó és szólásszabadság, a felszabadult íróknak és költőknek újra alkalmat adott, hogy szabadon írjanak és az emberek szabadon olvashassák. A kiharcolt négy nap szabadság egyetemi szabadságharcosai örömmosollyal jártak a felszabadult Budapesten.
Leány és fiú egyetemisták elszántsága, a nép szabadságharca, a T-34es tankok mind, az emberek szívében nyomott hagytak. De a nép nem felejtkezett meg a mártírokról, a mártírok családjairól sem. A láda fölötti plakáton, amely a utcán nyitottan állt, a következő feliratot lehetett olvasni :

Forradalmunk tisztasága megengedi, hogy így gyűjtsünk mártírjaink családjának.

Ebben a fényképben, benne van a forradalom tisztaságának kifejezése, a forradalom nemességének jelképe, a forradalom tisztelettudatának fénye, és a forradalom felebaráti szeretetének megnyilvánulása.

Ez tanúságtétel arra, hogy AZ 56-OS FORRADALOMNAK LELKE VOLT ! EZÉRT VOLT ÉS MARAD EGYEDüLáLLó !”

NOVEMBER 4.

A negyedik nap, a szabadság vége, az újra-elnyomás kezdete. A szovjet diktatúrának felszerelt gépezete és katonái, kifújták a szabadság pislogó gyertyáját. A hernyótalpasok és a hivatásos, képzett katonák ellen, ... harcoltak gyerekek.... harcoltak nők és férfiak.... harcoltak fiatal munkások ... harcoltak egyetemi diákok.

És jöttek az áldozatok, a temetések, zokogó anyák, apák, testvérek ! Vékony gyertyák gyúltak a hősök sírján. Tovább folyt a harc, tovább folyt a vér.

„Nem hiába haltak meg !”
Tudtuk akkor és tudjuk ma !

A világ csodálattal nézte, hogy a kis Magyarország, szembeszállt a szovjet világhatalommal. Ma is ott áll a Gellért szobor a budai hegy oldalában, néz pest felé és mosolyog, mert 1956 október 23, este 9 óra óta, nem kell farkasszemet néznie a Sztálin szoborral.

Végül egy nagyon értékes gondolat: a szónok válasza arra kérdésre, miként tudná meghatározni, hogy ki a jó magyar. Egy jó magyar :Istennek és családjának elkötelezett, a befogadó hazájához lojális, a magyar gyökereit értékelő, a felebarátai irányában áldozatos, a szélsőséges elemek által nem befolyásolható, meggondolt és körültekintő ember, aki éli fizikai, szellemi, érzéki és lelki adottságait, és békés megértésben akarja összehozni embertársait.