Magyar Krónika, december 1.

Barta Anikó

Montreál

A Kanadai Magyar Mûvészek Egylete kiállítást rendezett a montreali Delta Hotel elõcsarnokaiban 2003 október 9-tol november 9-ig.

A vacsorával egybekötött megnyitó október 9-én 17.30-kor kezdõdött sok-sok magyar és nem magyar montreali és nem montreáli mûvészetet kedvelõ vendég részvételével.
A kiállított mûveket Doreen Lindsay és Gábor Szilasi válogatták.

A képek és más mûvek a modern mûvészet széles spektrumát képviselték. Olaj, acryl, metszetek, kollázs, kerámia és fémszobrok kerültek kiállításra.

Figyelemre méltó volt Pusztai Péter posztmodern stílust képviselõ pasztellje “Tûzadás” címmel, melynek keretezési módja is egyedi volt.
Úgyszintén Szilasi Gábor szürrealista fotója Budapesten egy víz szintjén elterülõ görög templommal továbbá Mary Ketzan Ebos kevert technikájú képe kézzel gyártott papíron arany lemezekkel.
Torma Anna négyzetalakú hímzése selyem alapon a hideg színek és változatos textúrák eredménye a harmonikus kompozíciónak.

De Gosztonyi Andrea acryl festménye, elsõ látásra szimmetrikus, de ezt a formát és textúrák mesteri elosztása okozza.
Huszár Éva concepturális darabja „A csillagokról jött ember”, talált anyagok szellemes szintézise.
Kapás Tamás hyperrealista akril festménye, „Dialogus egy zenésszel” a virtuóz technika ellenére, a harmónikus lelkületének érzékeny ábrázolása.

Zsakó István festett bronzszobra az erõs fallikus jelleg ellenére könnyed, játékos mû.
Rajcsányi Ciamarra Julia afrikai jellegûés technikájú fazeka alján a nagyon szép textúra kiemelendõ.
Szász Rózsa humorral átszott sellõ kerámiáját nyugodtan nevezhetjük mestermûnek.
Zóni Ágnes „Felfedett emlékek” címû két kerámiája elsõ látásra túlaranyozott, de a kis fehér fejek remek kontrasztot nyújtanak.

Klugerman Judit, „Múzsák” címû hármas metszete Michael Snow „Walking Women” sorozatát idézi, de sokkal finomabb eszközökkel.
Zsakó Bálint kétféle repülõgépe nõi fej szintézisének kontrasztos és ugyanakkor harmonikus ábrázolása öntudatos mûvészre mutat.

Rogán Miklós acrylja, címe ellenére nem a híres Hundert-wassert idézi, hanem saját lábán álló harmonikus absztrakt mû, majdnem egy függõleges diptych.
Vera Heiszler Dávid kollázsa ritka szép textúrájú és színharmóniájú kompozíció.
Ezen a kiállításon a magyar mûvészek nem „izmusok” gyûjteményét, hanem mûvészi komolysággal és érzelmekkel teli alkotásokat nyújtottak.