Magyar Krónika, december 16.

Göndös Andrea

Montreál

Fúj a téli szél
est ablakban õ mesél.
Szívemben harangszó, irgalom
fejemet párnára hajtom, álmodom-
az éjszakába álmodom.

Szeretetbõl gyertyát gyúrok
Reménység a lángja
Csillagként virraszt álmom az éjszakában-
egy lángnak millió parazsa
fohászkodik a Végtelen Némaságba
s álmodik angyalra várva.

Csontváz karok mérik életünk napjait
s elhalványul az éj zenéje,
mikor a szürkeség vakít.
Emlékezz akkor a téli szélre,
halld az angyalok kórusát,
hajtsd vánkosra kesergõ lelked, s álmodjunk
egy életen át -- Karácsony éjszakát.