Magyar Krónika, június 4.

Mailáth Mária

Montreál

Rövid idõre a kanadai igazságügyi miniszter vendége volt Dr. Bárándy Péter Magyarország igazságügyi minisztere. Az általa vezetett küldöttség tagjai Dr. Demeter Judit, kabinetfõnök és Dr. Höltzl Lipót helyettes államtitkár volt.

A kanadai látogatás jó részét Ottawában töltötték, de elutazásuk elõtt, rövid montreáli tartózkodásuk alatt alkalmunk volt a miniszter úrral pár szót váltani. Útja céljáról és eredményérõl kértük, hogy mondjon pár szót a Krónika olvasóinak.
Martin Cauchon, szövetségi Igazságügyi miniszter meghívására jöttem Kanadába. Ottawában vele és kollégáival tárgyaltam.

Megállapodtunk, hogy egy régen fennálló hiányt kell felszámolnunk a gyermekek átadása és a gyermektartási díjak megítélése és a megítélt gyermektartási díjak érvényre juttatása érdekében. Kanadában ezek a kérdések tartományi szinten szabályozottak. Azt remélem, amennyiben most megállapodásunk szerint ezek a kérdések Ontárióban rendezõdhetnek, ez példa lehet a többi tartománynak, igy Québecnek is. Azért tartom fontosnak ezt, mert Kanadában jelentõs számú magyar él és ezek a kérdések elég sokszor vetõdnek fel és mindeddig rendezõtlenek voltak.

A másik fontos témánk, amirõl a szövetségi miniszterrel tárgyaltam: a büntetõ ügyekben való kiadatások kérdése volt. Ez a kérdés ugyan nem volt rendezetlen a két ország között, de az egyezmény amiszerint eddig eljártak 200 évvel ezelõtt kötõdött az Osztrák-Magyar Monarchia és Kanada között. Ez a megállapodás ma is mûködik, de korszerûtlenné vált, ezért meg kell újítani. Különösképpen meg kell újítani arra való tekintettel, hogy az Európai Unión belül egész más rendje lesz a kiadatásnak. A Kanada és Magyarország közötti egyezménynek tartalmában a nemzetközi elfogató parancshoz kell közelíteni. Természetesen szóba került a vízum probléma is. Kanada rákényszerült, hogy bevezessék a vízumkényszert, amit magyar részrõl megértettünk.. A kanadai illetékesek nagyra értékelték, hogy a viszonosságtól eltekintve Magyarország nem vezette be a kanadai állampolgárokkal szemben is a vizumkényszert. De miért is tettük volna? A mi részünkrõl ennek nem volt értelme, nem volt rá szükség. Ellenben reméljük, hogy a kanadai vizumkiadás egyszerûsödik állampolgáraink számára, és pár éven belül visszaáll a korábbi helyzet és megszûnik a vízumkényszer.

Utunkat különösen fontosnak tartom azért, mert kíváló személyes kapcsolatokat alakítottunk ki a kanadai igazságügyi szervekkel, megalapoztuk a kölcsönös bizalmat, ami a további együttmûködési lehetõségeket segíti. A büntetés végrehajtási szakemberekkel megállapítottuk, hogy elképzeléseink nagyon közel állnak egymáshoz, megoldási technikáink azonban különböznek, ezért is érdemes egymással a továbbiakban is tárgyalni. Ezekre már ez év szeptemberében sor kerülhet.

A büntetés-végrehajtás kérdése azért is figyelemre méltó, mert az e téren kialakított gyakorlat mindennél többet mond az adott ország demokráciájáról, humanizmusáról, vagy éppen annak hiányáról. Tehát, ha az ember meglátogat egy börtönt és szakemberekkel beszél a világ adott részében, jó eséllyel vonhat le megalapozott következtetést annak az országnak a helyzetérõl. S mivel én a büntetés-végrehajtás iránt különösen érdeklõdöm, a kanadai büntetés végrehajtási rendszerrõl szerzett új ismereteim világosan megmutatják, hogy ez az ország a világon jó pozíciót foglal el, célkitûzései és eljárásai humánusak. Ez jó tükör magáról a kanadai társadalomról is.”

Megköszönve az interjút, a viszontlátás reményében jó utat kívántunk Miniszter Úrnak és kíséretének.