Pedagógusnap Montreálban
Magyar Krónika, június
17. |
|
Mailáth Mária |
|
|
Montreál |
Június 5-én, a magyar fõkonzulátuson
ünnepeltük Pap László fõkonzul
rendezésében a Pedagógusnapot.
|
|
|
Tóth
Judit és Ciamarra Júlia |
A fõkonzul a következõ szavakkal köszöntötte
az jelenlévõket:
„Negyedik éve jöttünk össze, hogy a
már hagyományos pedagógusnapon megköszönjük
a magyar iskola tanárainak önzetlen munkájukat.
Ezt a hagyományt azért kezdtük el, hogy a hazai
pedagógusnap mintájára, itt is meghívjuk
azokat, akik a magyar ifjúságért dolgoznak,
értük fáradoznak és ezzel a legtöbbet
teszik a helyi magyarságért, annak fennmaradásáért.
Ez a munka elismerést igényel, Magyarországon
is ennek a jegyében kerül sor a pedagógusnapra,
ezért itt is ennek a gondolatnak a jegyében tartjuk
ezt a napot.
Meghívtuk mindazokat, akik közvetlenül foglalkoznak
a fiatalokkal, mint az iskola, mint a Gyöngyösbokréta
tánc csoport, vagy a Cserkészet vezetõit,
akik évek óta végzik ezt a feladatot sok
szeretettel. Tapasztalataink azt mutatják, hogy, ennek
a munkának a gyümölcse is meg érik, mert
a fiatalok, akikkel foglalkoznak, ha ma még nem is, de
késõbb, amikor rádöbbennek az új
lehetõségekre, amit magyarságuk jelent, hálával
gondolnak azokra, akik tanították õket. Annak
a Magyarországnak a tekintélye, amely a EU küszöbén
áll, tekintélye egyre jobban erõsödik
és a jövõben mind szélesebb körben
nyújt majd lehetõséget, a külföldön
élõ fiataloknak is.
A
kitüntetõ oklevél így szól:
Ciamarra Júlia asszony, a montreáli
magyar iskola igazgatója részére
Köszönettel, a magyar nyelv, irodalom, történelem
és kultúra Kanadában történõ
terjesztése érdekében, valamint,
iskolavezetõként odaadóan végzett
kiemelkedõ és áldozatkész
munkájáért. Fáradhatatlanul
munkálkodott a montreáli magyar ifjúság
oktatásának elomozdításában.
Magyar Bálint oktatási
miniszter
|
|
Ezt az alkalmat használjuk fel arra, hogy átadjuk
Magyar Bálint, az oktatási miniszter elismerõoklevelét,
amit Ciamarra Júliának, Magyar Bálint oktatási
miniszter adományozott munkája elismerésére.
Az a munka, amellyel ezt kiérdemelte, egy közösség
munkája.
A katolikus és református egyház támogatását,
tanárkollégái segítségét,
kedves határozottsággal a fiatalok érdekében
értékesítette.”
Ezután ajándékokat osztott ki a fõkonzul
az egyes csoportok vezetõinek, amiknek további munkájukban
veszik hasznát. A két cserkészcsapatnak Magyarország
természeti örökségét bemutató
könyvet adományozott. Az iskola új igazgatójának
egy történelmi könyvet adott át, a táncscsoport
természetesen CD zenelemezt kapott.
Végül Tóth Judit hosszú évek
óta tartó munkájáért külön
elismerésként szép ajándékot
kapott.
Befejezésül Pap László fõkonzul
így zárta ünnepi beszédét:
„Szavaimat tekintsék bátorításnak
is a jövõbeni munkájukhoz, szeretnénk
a továbbiakban is sok erõt és újító
energiát kívánni az elkövetkezõ
évekre. Amennyiben mi segíteni tudunk, azt megtesszünk,
és azt az uticsomagot hagyjuk utódainknak, hogy
ezt a munkát a jövõben is támogassák,
segítsék és ismerjék el, mind a magyar
iskola, a Cserkészet, mind a Gyöngyösbokréta
munkáját.”
Júlia köszönetet mondott a fõkonzulnak,
és mindazoknak, akiktõl segítséget
kapott munkájához, kiemelve Deák atya segítségét
és jó munkát kívánt utódjainak,
a cserkészeknek és a tánc-csoportnak.
Deák atya szólt néhány szót.
Júlia munkáját értékelve nem
szabad elfelejteni, hogy az érdemei, azon túl, ami
eddig elhangzott, tovább is nyúlnak. Ha megnézzük
a mai tanítók sorát, azok mindannyian az
õ személyének köszönhetõen
vannak csapatunkban. Gondolom mindenki egyet ért vele,
hogy Júlia nem elbocsátható, de új
kinevezést adva neki a jövoben is közöttünk
a helye. Ezennel az iskola elnökének nevezem õt.
Ez a pozició mindig is élt, most újra folytathatjuk.
A Gyöngyösbokréta nagyszerû teljesítményét
ki kell emelni és dicsérni, ami rengeteg energiát
és erõt igénylõ ritka esemény
volt. A szervezõk és résztvevõk mindent
bele tettek fizikailag, és lelkileg és ez a végeredményen,
a sikereken megmutatkozott.
Tudatosodnia kell bennünk, hogy ott vannak ilyen események,
és teljesítmények, ahol nagylelkû emberek
vannak. Nagylelkûséget nem az érvényesülés,
de az áldozat szelleme formálja. Abból a
légkörbõl ered, ahol az áldozathozatalnak
van értelme és motívuma. Az a közösség,
tudja biztosítani, ahol összefogás és
megértés van.
Kérem, hogy ezután is forduljanak a közösség
felé ne csak tartózkodás, vagy szemlélet
magatartásával, de részvétellel. Olyan
közösségben, ahol olyan évfordulókat
ünnepelünk, ami vissza tud nézni 75 éves
múltra, a cserkészet 50 éve, a magyar iskola
70 éve, mindez azt mutatja, hogy megfoghatatlan, de valós
tényezõ, a lelkiség van mögötte.
Ami vonzza az embereket. Azt szeretném, hogy ezt ápoljuk,
vegyen részt benne mindenki saját lehetõsége
szerint, és tegyük fel azokat a kérdéseket,
amelyek ennek a közösségnek létjogosultságot
adnak, adtak és adni fognak.
|