Magyar Krónika, április 3.

Kiss Ida

Montreál

	Tomaj Dénes és Ildikó, Miletics Tibor, Balogh Susan, Suzanne Tailleur, Gerald Trambley, Anne-Claire és Philipp von Habsburg

A bál fõvédnöke, városunk új polgármestere volt, Gerald Trambley feleségével együtt nagy hatással volt az ünneplõ bálozókra, hisz társadalmi oldaláról nem ismerte senki a polgármestert. Barátságos hangulatban telt el az este, mindenkihez volt pár kedves szavuk, amivel nemcsak a politikusnak, de magánembernek szóló elismerést is maguknak tudhatták.Díszvendég volt szintén elõször Montrealban a nemrég Kanadába érkezett új magyar nagykövet Tomaj Dénes és felesége Ildikó. Részükre elõzetes bemutatkozó összejövetelt rendezett Pap László fõkonzul a konzulátuson, ahol alkalma volt a magyar közösség vezetõinek találkozni a rendkívül szimpatikus diplomatával és kedves feleségével. A Nagykövet úr vázolta terveit, amit küldetése alatt megvalósítani szeretne, a kanadai-magyar szálak szorosabbra fûzését mint két NATO állam, mind gazdasági mind kulturális vonalon.

A bál nagyszerû alkalomnak bizonyult arra is, hogy a kötetlen, ünnepi hangulat közelebb hozza õket az újonnan megismert montreali magyarokhoz. Úgy vettek részt mint nagy családunk tagjai, akik nem most érkeztek. Észrevétlenül beolvadtak sorainkba, ahol majd együtt szövögetjük a további terveket, hogyan tegyük szebbé, értékesebbé a magyar életet itt, hogy ismertessük meg kultúránkat, hagyományainkat az itt élõkkel és gyermekeinket tanítva ennek továbbvitelére.
Régi hagyomány már, hogy a Szent István Bál vendége Philipp von Habsburg és felesége Annie-Claire. Az idén is ott láttuk a táncolók kavalkádjában kedves, mosolygós barátságos arcukat, mint mindig jókedvûen csevegve mindenkivel aki a közelükbe került.

Természetesen a bálnak a legfontosabb szereplõi az elsõbálosok. Az idei bál tizennyolc elsõbálossal dicsekedhetett. Szépek, elegánsak kecsesek voltak, ahogy kísérõik karján bemutatkoztak a díszvendégnek. A szülõk boldogan és büszkén szemlélték az elsõ sorból a meghatódottság könnyeitõl csillogó szemekkel a bevonulást, majd az azt követõ keringõt. A siker szokás szerint elmaradhatatlan volt.

A zenekar a reggeli órákig tartotta fogva a táncolókat, akik pihenésként idõnként felváltották a tánczenét, a folyosó másik végében elhelyezett „csárda” látogatásával, ahol a magyar zenét Lakatos István és zenekara szolgáltatta.