Magyar Krónika, augusztus 2.

Dancs Rózsa

Toronto

Nagy várakozás előzte meg a torontói Bar Italia-ban rendezett könyvbemutatót, amelyen a kanadai magyar szerzők angol nyelv antológiáját, az Áldott kikötők-et is megismerhették az érdeklődők. Antonio D'Alfonso, a Guernica Editions tulajdonosa nyitotta meg az eseményt - elsőnek mutatva be a magyar szerzők munkáját. Az is kellemes meglepetés volt számomra, hogy a kötetünket a jelenlevők mint már ismerős munkát forgatták, sőt a könyvstandon szolgálatot teljesít hölgy az én elbeszélésemből röptében idézett részleteket is, amikor meghallotta a nevemet.

Miért titkolnám, kis hiúság is vegyült a dologba, ám ennél sokkal fontosabb volt rájönnöm, hogy a kanadai magyar irodalmat nem másodrangú szellemi kinövésnek tekinti sem a kiadó, sem a többi szerző, illetőleg jelen levő irodalombarát. Az esemény jelentőségét, a szerzői est esztétikai színvonalát Jennifer Dale színművész felolvasásai emelték. Az ő tolmácsolásában részletek hangzottak el többek között Faludy György, Tihanyi Éva és Green Maria írásaiból.

A Blessed Harbours című kötetet Miska János szerkesztette és a torontói Guernica Editions kiadó jelentette meg ezév júniusában. Az előszóban a szerkesztő egyrészt mint kerek évfordulót ünneplő könyvet mutatja be az olvasónak - ezek szerint a kanadai magyar emigráció történetének 115. évfordulóját köszönti -, másrészt viszont ennél nagyobb súllyal esik latba az esemény igazi jelentősége. Ez pedig nem kevesebb, mint felmutatni a jelenkori modern kanadai magyar irodalom sokszínűségét, műfaji, stílusbeli, tartalmi változatosságát, gazdagságát. Bár nem teljes a gyűjtemény, ugyanis helyszűke miatt nagyon sokan kimaradtak a válogatásból - hangsúlyoznunk kell: nem az értékrend játszott szerepet abban, hogy ki került bele és ki nem, hanem a helyhiány! -, elmondhatjuk, hogy a harmincot szerző írásaiból az angol nyelvű olvasóközönség képet alkothat a kanadai kulturális mozaik egy sajátos darabjáról: az alkotó, ősi gyökerekhez ragaszkodó, a magyar nemzeti hagyományokat az újhazában is ápoló irodalmi valóságról, amelyről eddig vagy nem volt fogalma vagy amit nem akart tudomásul venni.

A már említett változatosság ellenére - vagy talán éppen ezáltal - a kötet anyaga egységes egészet alkot, értékes és hézagpótló, ugyanakkor továbblépésre sarkalló. Ez első sorban a szerkesztőnek, a tervet megálmodó és sikerre vivő Miska János tudós filológusnak köszönhető, aki következetesen ismerteti évtizedek óta az angol nyelv világgal a kanadai magyar irodalmat, és aki szerint a kötet szerzői "nagyon érzékenyen viszonyulnak a környezetükhöz; az elbeszélések és versek tematikailag átfogják egészében Kanadát, az Atlanti-óceán partjaitól a British Columbia-i serdőkig." Bisztray György a Bevezetőben szintén a kutató tárgyilagosságával állapítja meg, hogy "a kanadai magyar irodalom fogalma viszonylag új keletű, noha a magyarság Kanadába való emigrálása több, mint száz éves régiségre tekint vissza..., a legújabb kor bevándorlóinak köszönhet a kanadai magyar irodalom kifejezés mint esztétikai fogalom.

A második világháború után, főleg az 1956-os szabadságharc elfojtását követően a Kanadába kivándorolt tehetséges és tanult többezer értelmiségi rakta le annak az emigrációs magyar irodalomnak az alapjait, amely az új hazában tekintélyt szerzett nemzeti szépprózánknak és költészetünknek. "Nemcsak kellemes küllemű, de olvasmánynak is maradandó élményt nyújtó a gyűjtemény. Nem életrajzokat mutat be, hanem tipikus életélményeket, azok lelki reflekcióit, megharcolt küzdelmek, meghányódott utak lecsapódásait - mindenek fölött egy minőségi létezésforma igényét. Ezért lehet címadó verse az időközben elhunyt Béky-Halász Iván alkotása, akinek az áldott kikötők metaforája a kemény sorsú tengerész, az ide-oda vettetett vándor teljességigényét, az emberi boldogság utáni vágyát sűríti a szinte naturalisztikus, nyers tengerparti képbe. A "szégyenfoltos láncokat" csörget sötét, régi világ elleni tiltakozás jajong Csinger József Kolumbiád-jában, aki egy egész nép nevében mondja ki: nem foszthatnak meg többé a reménytől, az ismeretlen felfedezésének, végtelen meghódításának a lehet ségétől, ami egyet jelent számunkra a szabadsággal. Icarus izmaival rugaszkodik neki a nagy kalandnak az erdélyi származású fiatal Dósa Csaba - a könyvben szereplő Magasugró verseny valamikor 1970-ben c. versére utalunk -, és mintha a közel évszázados életkorú Faludy György is csak vándorútján lelte volna meg a "kis független nyugalmat", a cenzúra nélküli olvasás, tanulás, létezés szabadságát: ezt halljuk ki a 62 Birbeck Road, London, N. soraiból. És minthogy az elhagyott haza képe, hangja azonban nem kopik meg a lélekben, amelyik a felsajgó sebre mindig honvággyal válaszol. "Vannak percek/ szüntelenül/ mikor úgy tűnik/ mintha magunkba emigráltunk volna" - fogalmazza meg ezt Farkas Endre, akinek a mottója ugyanakkor a szabadságot visszhangozza: azért ír, hogy ezzel a legalapvetőbb emberi jogot gyakorolja: a szabadszólás jogát.

Az egyetemes magyar irodalomban is rangos helyet elfoglalt Fáy Ferenc költeményei a sötét, lehúzó erők fölötti végső győzelem reményét éltetik. Az itt olvasható Árvíz című versének záró szimbóluma a fizikai és lelki poklok mélységeit megjárt költő messzemutató üzenete. Ott, ahol már nincs levegő, csak pusztító sötétség, "... kint a parton egy fűzfa szaladni kezd./ És mielőtt még minden szürkébe fullad,/ utánam nyúl és megment megragadva a kezem." (Szabad fordítás. D. R.). Hajós Tamás versei a helyét kereső, filozófiai töprengéstől sem mentes fiatalabb nemzedék tapasztalatait tolmácsolják. A kanadai angol nyelv irodalmi világban is méltán tekintélyes Jónás György ismerős helyek és az idő időtlen tanúival való találkozásainak konkrét képei mögé rejtve mondja el a maga rejtett érzéseit. A környező világ értetlen közönyével viaskodó értelmiségi belső énje tárul elénk a Duna hídjai vagy a Hat stanza a honvágyról c. költeményeiben. "Tíz évszázada áll itt ez a torony,/ Igazán érdekes, jó öreg bajtárs,/ Iskolába naponta elkísért,/ Tán tud valami fontosat mondani.", ám a magány mélységei áttörhetetlenek. Könyves Tamásnak avantgard, főleg utazási élmények inspirálta verseiből kap ízelítőt az olvasó; Sajgó Szabolcs a világmindenséget faggatja a lét, az emberi cselekvés értelméről - gondjainak egyetemességét, a napi egyszeriségen túlmutató szélességét bibliai képekkel érzékelteti. Mert tudja, hogy Isten kegyelmére van szüksége a vakok falán lógó Van Gogh-képnek, a süket fülbe fújt Beethoven- zenének éppúgy, mint az elhagyott templomban mondott könyörgésnek. Seres József strófáiból megtudjuk, hogy tőlünk függ az örök tavasz minden szépsége és az életünket meghatározó jó, Simándi Ágnes pedig azt igyekszik megfejteni, hogy miként jelenthet sokat a kevés, és miért jelenthet a magyarul ejtett szó biztonságot a csókunknak is. Tallosi Jim a Duna-parti csendes gesztenyehullásba lopja bele csendes nosztalgiáját a múlt letűnt pillanatait idézve, Tamási Miklós az élet szerves tartozékának- és mert így megfejthet - és elviselhetőnek tartja a honvágyat. Tihanyi Éva intellektuális lírájának a kötetben szereplő három darabja is jól szemlélteti a szerzőnek a mindennapok problémáira való érzékeny ráhangoltságát, aki a múlt értékeinek megtartásával gazdagítja a jelent. A Nagyanyám kesztyűje c. költeményében írja, hogy "Az emléke puha kesztyűbe bújt,/ nem feketébe, sem szigorú barnába,/ hanem az ősz ragyogó rőt, meleg aranyába nyugalmasan...// Örökség: egy pár kesztyű/ nem válhatok meg tőle/ Hiszen biztonságom zálogát simítja kezemre."Az albertai Edmonton-ban él Tóth Nancy versének ritmusa szinte csak dallam kíséretében skandálható, képeinek természetes egyszerűségét az élet szépsége, gazdagsága ihleti. Az egyetemes magyar irodalom mércéjével mérhet Tuző Tamás költészete, amelynek sokszínűségét ebben a könyvben olvasható versek is érzékeltetik. Vitéz György srtófáiban zene lüktet, muzsikát fakaszt lelkéből a szerelem ugyanúgy, mint ahogy sokáig benne visszhangzanak a templomi hangverseny akkordjai is. Zend Róbert hosszú lélekzetű versében az elmúlás gondolatával viaskodik.

A prózairodalmunkat a szerkesztő, Miska János a Bevezetőben így mutatja be: "... a magyar kanadai regény- és novellaírók általában - a fiatalabb nemzedék kivételével - témáikat a múltból veszik, a szülőföldhöz és a gyermekkorhoz kötőd emlékekről írnak..." A sajtónak adott interjújában pedig ezt mondja: "... a magyar írókat általában érdekli környezetük alakulása, élettapasztalataik rögzítése. Fontos témát jelent számukra a magyar hagyományok, emlékek ápolása, az otthonból való kiszakadás, a kivándorlással járó bizonytalanság, az új fészekrakás, beilleszkedés, a gyökéreresztés.

Érdekes, hogy az angol közegben megalapozott írók, mint Jónás György, Porter (Szigethy) Anna, vagy azok, akik Kanadában nevelkedtek... vonzódnak legnagyobb nosztalgiával a magyar haza eszméje iránt. Az angol nyelv regényíróink is, John Marlyn, Robert Marika, Vizinczey István, Szohner Gábor, szinte kivétel nélkül magyar témákat dolgoznak fel, s éppen ez teszi őket oly megbecsültté az angol nyelvvilágban." A múltidézés megkapó történeteit olvashatjuk Dobozy Tamás, Domokos Sándor, Dancs Rózsa, Green Mária, Kalman Judith, McDougall Mezey Marina, Porter Anna tollából. A nemzedékek, életsorsok "tükörcserepeiből" - a rövid elbeszéléseket, illetőleg könyvrészleteket elolvasva - a történelmi Magyarország történelmi-társadalmi keresztmetszete körvonalazódik ki.

Az emigrációs tapasztalatok egy-egy megélt helyzetét rögzíti Gottlieb Pál, Kemenes Géfin László, John Marlyn, Miska János, Páyerle György, Sándor Károly, Sárvári Éva, Szohner Gábor, Várhey György. A kanadai magyar irodalom e reprezentatív bemutatásáért a fordítókat is köszönet illeti, hiszen az rendkívüli hozzájárulásuk nélkül egy ilyen összeállítást el sem lehetett volna képzelni. A könyv a szerzők tömör bemutatásával, valamint a kanadai magyar irodalom angol nyelv bibliográfiájának a jegyzékével fejeződik be, ennélfogva bárki hasznosan forgathatja mint referensz munkát is.

Megrendelhetõ a kiadónál vagy a könyvesboltokban.