Magyar Krónika, szeptember 1.

Mailáth Mária

Montreál

Kamondy Zoltán, Vajda Katalin, Gulyás Gyula

A kötetlen beszélgetés során Vajda Katalin köszönetet mondott a kedves fogadtatásért, megemlítve a tavalyi kellemes találkozást is. Elmondta, hogy a Magyar Filmúnió célja az, hogy a magyar filmeket ne kereskedelmi, hanem a nemzetközi kapcsolatok kialakítására használják, egyúttal a magyar filmmûvészetnek és az alkotóknak hírnevet szerezzenek a világban.



Kamondi Zoltánnak ez a harmadik mozifilmje. Elõször a berlini filmfesztiválon mutatták be, és ez a montreáli vetítés már a 23. külföldi szereplés. Köszönetét fejezte ki a meghívásért és elmondta, milyen kellemes tapasztalatokat szerzett itt. Gulyás Gyula, aki elõször járt Montreálban, elsõ játékfilmjét mutatta be.

Eddigi dokumentumfilmjei nagy sikert arattak és számára komoly hírnevet jelentettek.
Filmjének témáját egy erdélyi költõ novellája adta, amelynek érdekes struktúrája több lehetõséget és tért adott a film megvalósítására. Végül is a megoldást stilizált formában találta meg, és a cselekmény idõpontját a XIX. század utolsó éveire tette.

A hallgatóság egy része

Kérdésekre válaszolva a mûvészek elmondták azt a sajnálatos tényt, hogy mûvészeti ágazatukban, a filmgyártásban, az elmúlt években igen mostoha körülmények között voltak kénytelenek dolgozni, mert nagyon lecsökkent az állami támogatás.

Az 1989-es rendszerváltás elõtt virágzó filmgyártás drámaian megszûnt az állami támogatás hiánya miatt. Azelõtt Magyarország, mint minden kommunista blokkban élõ nemzet, kimagasló eredményeket akart a nyugatnak felmutatni, ezt leginkább a mûvészeti és kulturális vonalon lehetett elérni, igy rengeteg pénzt költöttek a filmkészítésre. Az itt élõ filmrendezõ sokkal jobb helyzetben volt, mint nyugati kollégája.

A rendszerváltás után az állam minimális anyagi támogatással állt a mûvészek mellett. akik saját anyagi forrásaikra támaszkodva tartják fenn ezt a mûvészeti ágat és gondoskodnak termékeik eladásáról.

Most talán javul majd a helyzet. Az uniós európai államok, mint Franciaország, Anglia, Németország, rájöttek arra, hogy az európai filmgyártás nem tudja felvenni a versenyt az amerikai filmgyártással komoly állami támogatás nélkül. Ezért óriási állami befektetéssel ismét elindult ezekben az országokban a filmgyártás.

A mûvészek kifejezték azt a reményüket, hogy erre a példára hivatkozva, és további tárgyalásaik az új kormánnyal, - amely nyitott ebben a kérdésben,- eredményre vezetnek majd, és a magyar filmgyártás ismét elõkelõ helyre kerül.