Észak-Amerikai Magyar Iskolák Tanári Egyesülete XII. Konferenciája

Magyar Krónika, július 4.

Dancs Rózsa

Toronto

"Üljünk be együtt, tanár és osztály, egymást tiszteletben tartva, az óra üvegharangja alá, s hasson az ismeret izgalma, illata."
(Németh László: A pedagógus)

2005. június 18-án tartotta meg az immár fogalommá vált, csak MITE néven ismert társaság évi konferenciáját a torontói Seneca College modern, elegáns épületében. Az idei rendezvény védnökségét, megszervezését a torontói Magyar Helikon Társaság vállalta el, amelynek több mint félévszázados múltja van az emigrációs magyar nyelvű oktatás támogatásában. A Konferencia szakmai igényesség jegyében zajlott le, résztvevői Kanada és az Egyesült Államok különböző helységeiből érkeztek, az előadók közül kettő, Havas Judit, Ph. D., szavalóművész és Polyák Teréz, a Humán Reform Egyesület elnöke Magyarországról érkezett, Dr. Tari Andor gyermekpszichológus és Somorjai Ágnes, az É-Amerikai Országos Magyar Szervezetek Szövetségének Tanulmányi Felelőse pedig helybeli személyiségek voltak.

Ez alkalommal is felvillant a másfél éve elhunyt Zadubán György emléke, akinek nevéhez fűződik a MITE megalakítása. Még emlékszem a kezdeti évekre, amikor a várostól futamodásnyira lévő Loyola Parkban kilenc-tízen összeültünk, a torontói Arany János Hétvégi Magyar Iskola és a Szent Erzsébet Hétvégi Iskola nevelőiként, hogy megtanácskozzuk, miként érhetnénk el jobb eredményeket a magyar nyelv megtartásáért folytatott küzdelemben. Zadubán igazgató mindenkit meghallgatott, és mindenki tanácsát, gondját komolyan vette. De kevesen voltunk, és nem ismertük a másutt oktató kollégák munkáját.

Most már sokan vagyunk, ezen a Konferencián is közel hatvanan vettünk részt.

Kiss István, a Magyar Helikon Társaság Iskolai Kérdésekért Felelős tisztikari tagja vezette a Konferenciát. A Himnusz eléneklése után Perlakyné Lovrics Andrea, a Magyar Helikon Társaság elnöke köszöntötte a MITE tagjait, utána pedig Emri István, a Magyar Köztársaság Torontói Főkonzulja, majd Ádám Christopher, a MITE elnöke tartott rövid beszédet.

Havas Judit, Ph. D., budapesti előadóművész "Főhajtás a magyar irodalom és kultúra előtt" című fejtegetését hatásosan indította el: Király László gyönyörű versét szavalta el szemléltetve, hogy mit jelent számunkra az anyanyelv. Saját vallomásaként hangzott, hogy minden szinten az ifjúság nevelését tartja a legfontosabb feladatnak. Németh Lászlót idézve hangsúlyozta, hogy a tanítónak atmoszférát kell teremtenie, a legnemesebb atmoszféra pedig az a szellemi boldogság, amit tudással szerez az ember. A nevelő munkájának tiszteletet kell kiváltania a tanulókban, de ez csak akkor sikerül, ha szeretjük az anyagot, amit meg akarunk tanítani. Magunk személyiségét adjuk át a tanulóinknak, mondta. Módszertani kérdéseket érintve, kitért a légzéstechnika és a beszédtechnika elsajátíttatásának, valamint memorizálásának fontosságára is. A diaszpóra nevelőinek munkáját missziónak nevezte. Az a jó pedagógus, idézte újra Németh Lászlót, akinek felnőttként is diákesze van, aki tud azonosulni a gyermekek világával. Mint tapasztalt előadó és művész, verssel indított eszmefuttatását verssel is fejezte be, Illyés Gyula Koszorú c. költeményének szép metaforájával: "felnevelő édesanyám". A délutáni órákban kerekasztal beszélgetést vezetett az évzáró ünnepélyek fontosságáról. Többen magukkal hozták saját iskolájuk repertoárját, amelyet mindenkivel ismertettek. Havas Judit sokévi, pódiumon és fiatalok körében szerzett tapasztalataira alapozva könnyedén válaszolta meg azokat a kérdéseket, amelyekkel a kollégák elhalmozták. Azonkívül hasznos tanácsokat adott szavalóversenyek megszervezésére vonatkozóan is.

Dr. Tari Andor professzor nemzetközileg ismert szakember, aki tanított mind a kanadai egyetemeken, mind Európában - így Ciprusban, Budapesten, az ELTE-n -, ráadásul Magyarországon, a MTA Pszichológiai Intézetében is dolgozott egy ideig Dr. Ranschburg Jenő professzorral együtt. Az autizmus, az Asperger szindróma, a neurológiai fejlődés problémái alkotják legfontosabb kutatási területeit. A MITE Konferenciáján elhangzott előadásában foglalkozott a gyermek és a nevelő kapcsolatával, hangsúlyozva, hogy időt kell adni mindenkinek a feladatok, problémák megoldására. Szerinte az ideális nevelő őszinte, türelmes, szerény, törődik hallgatójával, választ ad a tanuló kérdéseire. A jó tanító elmond, megmagyaráz, bemutat, lelkesít, nem rombol, hanem épít, a gyermek személyiségét építi.

Somorjai Ágnes "Tankönyvek, segédeszközök, magyar ösztöndíjak" címmel tartott kimerítő ismertetést, majd kerekasztal körül tárgyalt a résztvevőkkel arról, hogy milyen módszereket és nevelői segédeszközöket használnak a hétvégi magyar iskolákban.

Ádám Christopher a nyugaton élő második és harmadik nemzedék gyermekeinek anyanyelvi oktatását, a magyar mint idegen nyelv szemszögéből közelítette meg. "Egyre időszerűbb téma, amellyel foglalkoznunk kell", hangsúlyozta, talán személyes élményeire is alapozva a MITE fiatal, intelligens, lelkes elnöke, aki maga is a második nemzedékhez tartozik. A hódmezővásárhelyi Polyák Teréz előadásának témája "Személyiségünk mint pedagógiai eszköz" volt. Előadásában hangsúlyozta, hogy a pedagógus személyisége legalább annyira fontos a nevelési folyamatban, mint munkássága és annak módszertani megvalósítása. A tagság nagy érdeklődéssel hallgatta a mentálhigiéniáról tartott ismertetését. Elmondta, hogy a fogalom szemléletet, elméletet, tevékenységi területet, intézményrendszert, elsődleges megelőzést, lelki értékeket, kapcsolati kultúra fejlesztését jelenti. Előadása után munkaműhelyt vezetett Pedagógusszerep és módszergazdagság címmel.

Napközben az egyes iskolák vezetői számoltak be munkájukról. Megbizonyosodhattunk arról, hogy mindenki nagyon komolyan veszi a gondjára bízott magyar gyermekek anyanyelvi oktatását. Nemcsak szakmai képzettség, hanem nemzeti elkötelezettség is jellemzi a diaszpórában ma tanító pedagógusokat, akik szívesen osztják meg gondjaikat másokkal, ugyanakkor szívesen fogadnak tanácsokat, a kollégák kipróbált és bevált módszereit.

Nekem is alkalmam volt itt bemutatnom azt a nyelvkurzust, amelyet a Torontói Magyar Helikon Társaság két éve indított és amelyiknek nyelvtanára vagyok. Ez a munka eltér a hétvégi iskolákban folyó tevékenységektől, ugyanis én nem iskoláskorú gyermekekkel foglalkozom, hanem olyan felnőtteket tanítok magyar nyelvre, akiknek egyrésze magyar származású ugyan, de nem, vagy csak ritkán használja a nyelvet, zöme viszont más nemzetiségű, pl. angol, ír, skót, lengyel, olasz, német. Mindenkiben felötlik a kérdés: miért tanulnak magyarul ezek az emberek? Hiszen a magyar szigetnyelv, hogy otthoni szakemberek véleményét idézzük, tehát a hallgatók nem kapaszkodhatnak bele más nyelvek szabályaiba, amikor a magyarral birkóznak. A válaszok azt bizonyítják, hogy legtöbbjüknek élettársa vagy barátja magyar, vannak azonban olyanok is, akik voltak már Magyarországon, szép emlékeket szereztek az országról, a népről, és meg akarják tanulni a nyelvet, hogy következő útjukon ne szoruljanak tolmácsra.

Az elmúlt iskolai évben harmincan iratkoztak be a tanfolyamra, akiket év elején kezdő és haladó csoportra osztottunk. Időközben kiderült, hogy a kezdők között vannak kissé haladóbb tanulók is, sőt, egyesek a nulláról indulva ugrották meg társaik szintjét, ezért szükségessé vált egy harmadik csoport beindítása is. A szétválasztás a tudásszint felmérése alapján, a hallgatók megkérdezése után történt. A harmadik osztály létrehozását az is megkönnyítette, hogy a tanfolyam tekintélye egyre nőtt, és év közben is jöttek új tanulók. Az évet harminckilenc emberrel zártuk.

Eredményeinkre mint tanár, nagyon büszke vagyok. Évvégén mindenki megszólalt magyarul - a maga érdeklődési területére összpontosítva. Volt, aki a történelmi várakról beszélgetett, volt, akit a magyar konyha érdekelt, másokat a családi kapcsolatok vagy a magyar dalok. Egy ír származású fiatalember, pl. magyarul kérte meg menyasszonya kezét, pedig a kurzus kezdetén alig merte kinyitni a száját, mert nehezen jutott el az á és az a eltérő kiejtéséig. A Rigó utcai Idegennyelvi Továbbképző Központ és a Helikon Társaság szervezésében megtartott Origo nyelvvizsgára tavaly két, idén öt hallgatóm jelentkezett. A vizsgázók közül Elizabeth Tarczy és Scott Burnett két osztálytársukkal, Eileen Ross-al és Pálinkás Veronikával vállalkoztak arra, hogy elénekeljék a Konferencia résztvevőinek József Attila Altató c. megzenésített versét. Ezzel akarták bizonyítani azt, hogy nagy évfordulóinkat - jelen esetben a költő születésének 100. évfordulóját - minden szinten meg tudjuk ünnepelni. Ahhoz, hogy a magyar kultúra nagysága előtt valaki tisztelegni tudjon, nem feltétlenül kell magyar anyanyelvűnek lennie. Rá lehet hangolni erre mindenkit, de csak akkor, ha a tanár nemcsak tanítandó anyagához nyúl szeretettel, hanem tiszteli tanítványait is. Hadd idézzük újból a nagy, a született tanárt:

"A pedagógusi hit, mely inkább a természet, mint nézet dolga, kettőt tételez fel: hogy az emberek (az eddiginél különbbé) nevelhetők, s hogy (az eddiginél többre) taníthatók."

(Németh László, i. m.)

A Konferenciát közös vacsora zárta a torontói Pilvax-nak is becézett patinás, nagy múltú Coffee Mill nevű étteremben, majd a vendégek a Kodály Együttes 45. évfordulójára rendezett emlékkoncerten vettek részt.

Ádám Christopher

2005. június 18-án rendezték meg az Észak-Amerikai Magyar Iskolák Tanári Egyesületének XII. Konferenciáját a torontói Seneca College-ben. Ennek szervezését a torontói Magyar Helikon Társaság vállalta és az előkészületekben és a tanári találkozó lebonyolításában különösen nagy szerepel vállaltak Lovrics Andrea, Lovrics Julie, Lovrics Margit és Kis István. Idén a létszám is különösen magas volt-több mint 60 tanár vett részt a konferencián, 12 kanadai és amerikai magyar iskolából. A torontói Arany János, Szent Erzsébet és Helikon iskolák mellett, képviselve volt a hamiltoni Arany János Iskola, a Bartók Béla Bostoni Magyar Iskola, a Guelph-i Magyar Iskola, a Mississauga-i Magyar Iskola, a Montreáli Magyar Iskola, a Calgaryban lévő Pázmány Péter Iskola, a Széchényi Iskola New Jerseyből és a Torontói Magyar Gimnázium.

Számos tudományos előadás gazdagította a konferencia programját. Dr. Tari Andor gyermekpszichológus arról beszélt, hogyan lehet leghatásosabban tanítani. Havas Judit, aki Magyarországról utazott a konferenciára a kultúra, irodalom és színjátszás szerepét és fontosságát vizsgálta. Ezen kívül előadás hangzott el magyar tanulási lehetőségekről és diákcsere programokról a Buffaloban működő D'Youville College és a Balassi Bálint Intézet közös szervezésében. Somorjai Ágnes, a torontói Magyar Élet hetilap kiadó-főszerkesztője és az Észak-Amerikai Országos Magyar Szervezetek Szövetségének tanulmányi felelőse tankönyvekről, segédeszközökről és magyar ösztöndíjakról tartott előadást. Somorjai Ágnes többek között elmondta: a magyar Oktatásügyi Minisztérium a hátáron túli magyarságra félretett költségvetés kb.10 százalékát fordítja a nyugati szórványságban élő magyarokra. A konferencia utolsó előadását Polyák Teréz, a magyarországi Humán Reform Egyesület elnöke tartotta, melyben a módszergazdagságról beszélt.

Az idei konferencián 10 tanár képviselte a Montreáli Magyar Iskolát, mely a Montreáli Magyar Katolikus Közösség támogatásával tudott ismét Torontóba utazni és a konferencián résztvenni. Június 19-én a montreáli tanárok közös programban vehettek részt az Ontario tartományban lévő ezer szigetnél. A Brockville nevű kisváros kikötőjéből indultak el három órás, élményekben dús hajótúrára, mely méltóan zárta be a konferenciás hétvégét.