| Egy
hét a természetben, muvészettel Tantramar Symposium 2005
| Magyar Krónika, augusztus
29. |
 |
| Mailáth Mária |
|
|
| Montreál |
A
Kanadai Magyar Muvészek Egylete, elnökük - Blanar Andrea -
kezdeményezésére, már egy éve készülnek az egy hetes New Brunswiki
szimpóziumra. Augusztus 5-én, a montreali résztvevok, ki-ki a
maga módján, - autón, repülon, vonaton - megindultak az ismeretlen
felé, nagy várakozással telve, új lehetoségek felderítésére.
Andrea, sokat mesélt a new brunswiki vidékrol, a sejtelmes világról,
ami a tiszta természet, amit emberi modern technika kevésbé formált
és még ma is teljes ragyogásában tündököl. Mindig vonzó ez
a muvészeknek, mindegy akármilyen mufaj érdekli is oket.
Amikor
mindenki megérkezett és elhelyezkedett, elso este Andrea templomában
fogadta vendégeit, -kb 60-70 személyt- a helyi rendezokkel
együtt. Kituno gulyást kaptunk amit mindenki nagy megelégedéssel
fogadott, aki ismerte azért, aki pedig nem ismerte az meg azért.
Tökéletes sikere volt. Amikor a hangulat a vendégek várakozásának
tetopontját érte el, szinte robbant, és ez a robbanás a héten
végig kísérte a résztvevoket, soha nem lankadva el.
A rendezés
tökéletességét mutatta, a kíváló szervezés, kezdve a résztvevok
szállításának kérdésétol a különbözo helyszínek felszerelésén
át, a megfelelo használati eszközök, szórakozási lehetoségek
biztosításáig.A muhelyek különbözo mufajokban, muködtek. Volt
kerámia, festo, fényképezés, annak kidolgozási lehetoségei, textil,
és installácio. A résztvevok nagy elszántsággal dolgoztak, komoly,
muvészekhez méltó fegyelmezettséggel. A táj gyönyöru, a tenger
apály idején szinte eltunik, majd dagálynál, ismét lábunknál
hullámzott. Növényzete dús, szikrázóan zöld, az árnyalatok minden
változatában, nagy hatás gyakorol arra is, aki nem muvész. Elbuvöloen
egyszeru, igaz, magávalragadó.
Az egyhetes program nagyon dús
volt. Reggeli órákban a különbözo muhelyekben voltak elfoglaltságok,
némelyik a délutáni órákban folytatódott, vagy másik muhely cserélte
fel helyét. Ez alkalmat adott a résztvevoknek, hogy több muhely
munkájában is részt vehessenek. Egyik este közös homár vacsorán
vettünk részt. A tábor területén, személyenként mindenki kapott
egy két-fontos homárt, amit elozo nap fogtak ki, így frissebb
már nem is lehetett. Azt hiszem ízére sokáig emlékszik majd mindenki,
mert fantasztikusan jó volt.
A közös vacsora külön szórakozást
jelentett, a közel 60 tagú csoportban mindenki fontos volt, mert
foglalkozott valamivel, vagy salátát készítetett, vagy terített,
vagy csak kihordta a hozzávalókat. Kluka Gyuri volt az est fénypontja,
amikor nagy hozzáértéssel törte fel a csápokat, és ezzel lehetové
tette, hogy mindenki könnyebben tudjon azokkal boldogulni, ami
elég nagy munkának bizonyult. De ezért a munkáért senki sem panaszkodott.
A vacsora befejeztével, a maradványok eltakarítása után a csoport
legfiatalabb tagja, Andrew, tuzijátékkal örvendeztette meg
a társaságot. Minden felrepülo csóvát nagy ováció kísért. Csodálatos
élményt jelentett a madarak csoportja, a félsziget másik oldalán.
Ezek a kis madarak együtt repülnek 25-50 ezres csoportokban,
és repülésük váratlan fordulatai, a fény és színük változásával,
hirtelen eltuntek az ember szeme elol, hogy a következo pillanatban
újra felbukkanjanak. Játékos jeleneteik felejthetetlenek maradnak
mindenki számára, aki egyszer látta.
A résztvevok azonban nemcsak
dolgoztak, az esti programok, eloadások, külön élményt jelentettek.
A hét alatt három kiállítást szerveztek a helyi muvészek, ahol
a magyar muvészek munkái megbecsült helyet kaptak. Amerre csak
jártunk, a helyi lakosság a szimpóziumról beszélt, mindenkit
érdekelt a magyar muvészek munkája és kérdésekkel halmoztak
el bennünket montreali életünkrol. A Rádió Canada riportot is
kért, ahol elmondtuk a Kanadai Magyar Muvészek Egyletének muködését
és fontosságát, a Tantramar Symposium létrejöttének körülményeit.
A hét elteltével, tele élménnyel és új ismeretekkel, boldogan
vettek egymástól búcsút a montreali és helyi muvészek, a Torma
Anna és férje Zsakó István által adott vacsorán. Igéretek repkedtek,
hogy mihamarabb újra találkozunk, újra szervezünk hasonló szimpóziumot
és mindenkinek addig is sok sikert kívántunk. A sok munkát,
és fáradságot, amibe a heti program megrendezése került nem
is próbálom felmérni. De a siker olyan nagy volt, hogy Andrea,
(akinek majdnem egész nyara azzal telt, hogy ezt a hetet muvésztársainak
megrendezze), jóleso érzéssel gondolhat most arra, hogy megérte.
Ennek a hétnek emlékére kapott Andrea Tshirt-öt, amit mindenki
aláirt, hogy mindig emlékezzék az elso Tantramari Symposium-ra,
ahogy mi sem felejtjük el. Köszönjük a felejthetetlen hetet,
és kívánunk mindenkinek további sok sikert. |