Scott angol fiatalember, Kanadában született és szerelmes a magyar nyelvbe. Kitűnő zenehallása van, gitárján már számtalan magyar dallamot megszólaltatott, és régi magyar, sőt csángó énekszámokkal szokott kedveskedni társainak, a Magyar Nyelvklub tagjainak. Dévai Nagy Kamilla tanítványának tartja magát, de kedveli a magyar könnyűzene némely kiválóságát is, többek között Kovács Katit és Kuncz Zsuzsát. Scott ugyanis a nyelvtanulás leghatásosabb módszerének az éneklést tartja.

Legutolsó összejövetelünkre kissé fáradtan érkezett, a munkahelyi feladatok kimerítették. A szokásos bemelegítő beszélgetés helyett a könyvespolcomhoz menekült. Így bukkant rá egy költeményre, amit azonnal el kezdett hangosan böngészni. Balogh József Virrasztó csöndjeink című versének dallamát azonnal felfogta, de érteni is akarta, amit enyhén angolos hangsúllyal felolvasott. "Törzsnek és ágnak egy a sorsa." - mit jelent a törzs?, nézett rám. Miután megmondtam neki, azonnal megértette a képi jelentést, és könnyedén folytatta: "fák vagyunk, létünk így közös./ fényt küldünk messzi csillagoknak,/ ha fölöttünk az ég ködös." Még egy kis ideig elidőzött a létünk jelentésénél, aztán megkérdezte: a messzi csillagok ti vagytok, a kanadai magyarok?

A klubtagok - harminc és hatvan közötti korosztály, több-kevesebb magyar háttérrel, de nem túlságosan erős nyelvtudással - mind bekapcsolódtak a verselemzésbe, Arany Jánost kérdezték, Dsidát, és hogy Dunának, Oltnak miért egy a hangja. Megállították a képzeletet a Hargita aljában, majd a segesvári csatatéren kalandoztak egy kis ideig, aztán közös erővel angolra fordították, hogy "Szárnyatlan madár lett a kedvünk,/ de mégis elszáll, s visszatér/. Isten figyeli tetteinket/ idehaza és odaát." Majd Scott így summázta a vers hatását: olyan ez, mint egy himnusz, lehetne énekelni. Talán megpróbálja?

Ezen a rendhagyóvá sikerült nyelvórán valamire ráéreztek ezek az emberek: annak az Antall József-i tizenötmilliós magyarság fogalmának a lényegére, amelyet semmiféle december ötödikék nem tudnak megsemmisíteni. Mert a nemzettudat nem radírozható ki senkiből, akár beszéli anyanyelvünket, akár csak újra- vagy most tanulgatja azt. Egy angol anyanyelvű fiatalember Balogh József versével ébresztette fel a magyar származású társai lelkében szunnyadó igényt, hogy visszatérjenek abba a közösségbe, amelyikből vétettek. Ők vagy a szüleik, avagy talán még távolabbi őseik. Ráéreztek arra, hogy a határokon átívelő magyarság gondolata nem csupán költői metafora, mert bárhol és bármikor lehetünk - kell lennünk - őrzők a vártán: a semmivel nem helyettesíthető anyanyelvünk, nemzeti kultúránk és történelmi emlékeink megtartói, ápolói.
Ezzel az Ady Endre-i gondolattal és hittel indítjuk útjára ismét a 2000-ben szünetelésre kényszerült kulturális folyóiratunkat, a kétnyelvű Kalejdoszkópot.

A név j betűs formáját a Pallas Lexikon még őrzi, és mi azért használjuk így, mert mai helyesírással Ottawában mások már jegyeztették a szót.

A kéthavonta megjelenő Kalejdoszkóp ezévi témáit az összmagyarság, a tizenötmilliós nemzet nagy évfordulója, az 1956-os forradalom és szabadságharc félévszázados emléke előtti tisztelgés jegyében válogatjuk össze.

A folyóirat ára: CA$5.95. Megvásárolható Torontóban a Pannonia Könyvesboltban, a Mézes Mackóban, a Blue Danube Sausage House-ban, a Corvina Printing-nél.

Előfizetés egy évre: CA$59.95. Külföldön: US$58.00. A csekket vagy a pénzes utalványt kérjük a Kaleidoscope Publishing névre kitölteni.

Megrendelhető a kiadónál: 122 Silas Hill Drive, Toronto, Ontario, M2J 2X9