Idén félévszázados évfordulót ünnepelnek az ötvenhatosok, és velük együtt minden jóérzésű magyar - otthoni határokon belül és azokon kívül egyaránt. A Kárpát-medencében és az egész világon, ahol magyarul dobban akár egyetlen szív is.

Az 56-os magyar forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának  tiszteletére meghirdetett nagyszabású ünnepségsorozatba kapcsolódtak be a Kanada különböző területén élő-alkotó képzőművészek nagyszabású tárlatukkal, amelynek a meghirdetett címe: Reflections: Canada-Hungary. Tizennégy magyar származású alkotó, a Kanadai Magyar Művészek Egyesületének tizennégy tagja vett részt a Montreal külvárosának tekinthető Point-Claire-ben megrendezett emlékkiállításon. Festői környezetben, a St. Lawrence folyó partján lévő Stewart Hall már messziről jelezte, hogy sok látogatója lesz a délután kettőkor megnyitandó tárlatnak.

Valóban, nemcsak a művek alkotói, hanem a montreáli és környékbeli magyar közösségek tagjai is megmutatták, mennyire féltőn őrzik lelkükben a forradalom és szabadságharc emlékét. A kiállítás megnyitásán hatalmas tömeg jelent meg március 19-én.
A Stewart Hall-ban megnyílt tárlat jelképe annak a hálaadásnak, amellyel a magyar képzőművészek a szabadságot és biztonságot adó második hazának adóznak. Zászlóhajtás egyben a csodaszarvas jelképezte szabadság eszméje előtt, amelyért olyan sok magyar vér folyt ki az évszázadok során, beleértve 1956-ot is.

A kiállítást Joyce Millar kurátor nyitotta meg értékelve a szervezési időszakban kapott segítséget, a művészek tevékenységét, a város támogatását, amelyben a magyar-kanadai kapcsolatok minősége ölt testet. Pointe-Claire város polgármestere meleg hangon köszöntött mindenkit, tolmácsolva saját és a város vezetőségének őszinte elismerését a magyar alkotók munkája iránt.
Bakos László, a Magyar Köztársaság kulturális attaséja Ottawából érkezett. A következőket mondta: "Immár fél évszázad telt el azóta, hogy Kanada megnyitotta kapuit azok előtt a magyar bevándorlók előtt, akik tömegesen menekültek el a diktatúra és a megtorlások elől.

Ennek az országnak szabadsága és nyitottsága segítette hozzá a menekülteket ahhoz, hogy tehetségüket kibontakoztassák, és eredményesen dolgozzanak az élet minden területén. Ez a kiállítás azt bizonyítja, hogy Kanada bevándorlási politikája helyes és jó alapokon állott, amelyen kialakulhatott egy szokatlanul új, nagyszerű építmény, a helybeli hagyományok és a magyarok kulturális örökségének ötvözete. Ennek az izgalmasan új fejleménynek legbeszédesebb bizonyítéka a művészet. Köszönöm a kiállítás rendezőinek, Pointe-Claire város polgármesterének és a képzőművészeknek, hogy ezt az üzenetet a világ elé tárták. A gyönyörű alkotások jelképei annak az együttműködésnek és megértésnek, amely Kanada és Magyarország között az idők során kialakult."

Blanar Andrea, a Kanadai Magyar Művészek Egyesületének elnöke azt hangsúlyozta, hogy Kanada lehetőséget nyújt a tehetségek kibontakozására, nem nyomja el senkiben az alkotókedvet. Az anyagi nehézségekkel, egzisztenciális gondokkal küzdő képzőművészeknek lehetőségük van arra, hogy szabadidejükben alkossanak, művészi elhivatottságuknak hódoljanak.
A jelenlegi kiállítás meglepően változatos, gazdag mind formailag, mind tematikailag, egészében tükrözi nemcsak a jelenkori kanadai képzőművészet sokszínűségét, hanem a magyarok ragaszkodását is saját kulturális örökségükhöz.

A torontói szobrászművész, Bényei András alakjaiban a látogatók sajátmagukra ismerhetnek. A mindennapok hivatalnokainak, a rohanó világ tipikus, gyakran kedves humorral ábrázolt figuráinak megformálásában Bényei a köznapi embert emeli hősies szerepbe, aki a mechanizált, ideák nélküli társadalomban is megőrzi a lélek méltóságát.
Blanar Andrea színes, helybeli hagyományokat keleti motívumokkal összefonódó, múltat és jelent egymásba kapcsoló alkotásaival van jelen a kiállításon.

Az alkotási szabadság végtelenségét, a műfajok találkozásának korlátlan lehetőségeit aknázta ki Dávid Vera. Tér és forma, a személytelen, az álarc mögé rejtőzött univerzum, titokzatosság, álom és valóság találkozása, félelem és fájdalom mind benne izzik a kiállított munkában. Kompozíciója gondolatokat, érzéseket felkavaró.

Fekete Sofie a magyar történelem sorsfordító jelenetein vezeti végig a nézőt fekete-fehér kockákból kirakott kompozícióján, hogy aztán hatalmas méretű olajfestményen örökítse meg apját mint a magyar erő, az újrateremtésre képes nemzeti géniusz szimbólumát.
Horváth Péter a film sokféle lehetőségét használta ki. Vetített képei a mozgó film rajongói körében váltottak ki osztatlan sikert.
Klugerman Judith finom pasztellszínű, tetszetős, mai lakások falára kívánkozó kompozícióit mutatja be.

Kun Emília nagyszabású textíliával és az 1956 c. digitális munkájával jelent meg. A látogatók nagy érdeklődéssel és szeretettel elemezték sokhúrú, sokszínű, lírai fogantatású alkotásait.
Schweitzer John A. absztrakt, a kollázs technikát alkalmazó alkotássorozata, a változatos formák, színek, anyagok felhasználásával az élet rejtett titkait, a kanadai természet gazdagságát sejteti.
Singer Yvonne bronzba öntött végtagokkal, a kéz és a láb ritmikájával sorsokat idéz meg. Az idő végtelenségéből villan elénk egy-egy arc, mozdulat - az összekulcsolt kéz, az egymásba fonódó ujjak elfáradt vagy gyöngéd simogatásokat társítanak személyekhez, lábak, lépések kísérnek emlékeink zugaiba, mert nemcsak egész van -  a világ dolgai, a pillanatok részek sorozatából állnak, vallja a művész.

Szilasi Gábor fekete-fehér fotósorozatban idézi fel az 50-es évek Magyarországát. Életének  rövid szakasza - 1955-től a kanadai partraszállásig - egy egész nemzedék megkapó, "beszédes" dokumentuma.
 Szilasi Andrea fotókkal van jelen a seregszemlén. Andreát elsősorban az emberi test érdekli , a tér és a mozgás viszonyában viselkedő aktban rejlő szépség, erő, és szexualitás.
New Brunswick-ból egy egész művészdinasztia érkezett, a Torma-Zsakó-trió. Zsakó István bronz szobrainak csoportjával jelent meg. Modern, játékos, kisebb-nagyobb figurái megtestesítői a szerelemnek, szexualitásnak, kiemelt gondot fordítva az alakok nőiességének, illetőleg férfias vonásainak.

Zsakó Bálint az emberi test titkait kutatja képsorozatában. Finom vonalú, színes tusrajzaiban egészséges erotika lüktet. Fiatalos kíváncsiság vezeti egyre mélyebbre a kitapintható felületek alá, de - saját vallomása szerint - igazi területének a fotózást tekinti, amelynek kis ideig hátat fordított.
Az alkotó család igazi, szinte bravúrosnak nevezhető fordulatát Torma Anna munkássága hozta. Technikailag is, tematikailag is megújult, tovább lépett. Mesélő textilképeit  dokumentumképek váltották fel. Történelmi jeleneteket, családi leveleket, korabeli eseményeket idéző újság- és könyvrészleteket felsorakoztató faliszőnyegei drámai komorságú üzenetet közvetítenek. A szabályos, egyméretű kockák ritmikája rapszodikus erejű.

Amint megtudtuk Joyce Millartól, a tárlat vándorútra indul. Kanada több városában, majd Magyarországon is bemutatják az itt élő magyar származású alkotók munkáit.