Bajban szépült életeim     

A kanadai magyar irodalom, a hetvenes-nyolcvanas évek virágzása után napjainkban hanyatló korszakába lépett. Az érdeklődés hiánya miatt, s az írói gárda kiöregedése vagy megfogyatkozása következtetében egyre ritkább jelenségnek számít egy-egy maradandó verseskötet vagy szépprózai alkotás megjelenése. Veszely Ferenc színvonalában és terjedelmében hatalmas gyűjteménye, Bajban szépült életeim, újabb reményt ad irodalmunk újbóli felvirágzására.

Kispesten született 1936-ban. Tevékenyen részt vett a forradalomban, s annak leverése után Kanadában keresett menedéket. Választott földjén erdőirtással, majd vasúti alkalmazottként és taxivezetéssel alapozta meg új életét. Egyetemi tanulmányainak befejeztével középiskolai tanár volt a brit-columbiai Kamloopsban. Bár fiatal korától tudatosan készült költői hivatására, nyomtatásban elég későn, nyugdíjba vonulása után jelentkezett. 2004-ben jelent meg otthoni kiadásban életmunkának is tekinthető hatalmas, fent említett gyűjteménye.

 Mint a kötetből kitűnik, a költészetet felelősségteljes hivatásként vállalta pályája egész során át. Nagy elődei, Arany János, Ady Endre, József Attila a hagyományok megőrzésére és az igazság bátor kimondására ihlették. Hozzájuk hasonlóan bátran ostoroz verseiben, ,,ha kell, de utat mutatva a jövő felé," vallja. Ifjúkori, 1957-58-ban született lírai verseit szubjektív élmények, közvetlen környezetéből fakadó benyomásai teszik izgalmassá. Tudatosan készült új hivatására. ,,Iró leszek, jóstmondó én is - / s majd bíztok bennem boldogan...", írja ,,Háborúskodás" című versében. A költészet jelentette számára a számkivetettség nyomasztó éveiben a szépet és jót. Verset írt a tengerről, a rajta utakat hasító teherszállítókról, a viharral küzdő fenyőről, magányos szobájáról.

Két világ között él, fél évszázad múltán mély gyökereket eresztve az újban, de megőrzi a kapcsolatot szülőhazájával. Eltökélt szándékkal igyekezett lábat vetni Kanadában, a régi emlékek azonban, ha néha védekezést keltőek is, egyre visszatérnek (Apámnak). A hatvanas évektől tanári hivatásának élt, a külföldi magyarsággal ezekben az években kevés kapcsolata volt. Csupán nyugalomba vonulása után (1996) tért vissza az alkotó íráshoz. Ekkorra már megalapozott lélekkel járja az életet. Látóköre kitágul, gondolatait nagylélegzetű, epikus sodrású versprózában, szabadversben, hagyományos páros-kettősben fejezi ki. Tiszta képet igyekszik alkotni nem csak környezetéről vagy szülőhazájáról (ez utóbbihoz lélekben egyre intenzívebben tér vissza), de a világhatalmi rendszerekről, ,,Hatalom és érdek, érdek és hatalom / ezek a nagyurak Keleten Nyugaton / s van is a világban a bajból temérdek: rossz tanácsadója erőnek az érdek" (Beszélgetés Arany Jánossal); ideológiákról, ,,Ha hiánya nincsen sok jó ideálnak / mért nem ezek azok mik valóra váltak? (Ibid); vallási felfogásokról: ,,Embert ember ellen uszít / s szétválaszt az egy-isten hit? (Kérdi az egyszeri ember a teológusokat). Vallási kérdéseknek a hat oldalas, hexameterben írt ,,Levél Thaly Bélának" ad kifejezést.

Serényen dolgozik, alkot, mintegy behozandó az évtizedekre menő lemaradást. Úgy érzi (egészségi állapota is figyelmezteti rá), hogy léte szakadék szélén áll, ,,és ma az elvekről való hallgatás égbe kiáltó bűn." Megírja vers-eposzban, gyönyörű költői képekkel színezett kanadai életútját (Emigrációm története), mely kötelező olvasmányszámba megy a hazát cserélni szándékozók részére. ,,Beszélgetés Arany Jánossal" című drámai költeményében nemzete sorsa iránti aggodalmai szólalnak meg: ,,Egy halálra ítélt nemzet, / éppencsak hogy még létezhet."

Útmutatásait így fejezi ki: ,,Egyetlen reményünk az aktív közösség, / e nélkül sose lesz se szabadság, se bőség." És ,,Nemzetünk sorsa gaz világban kétséges, / Egyéni javulás mindig lehetséges." Az egyén és közösség közt nem lát konfliktust, hiszen már a görögök is ,,egyszerre szolgálták népüket, s magukat." Megszívlelendő tanácsa: ,,akármi vesz körül, mindig van mit tennünk, / ha nincs kint megoldás, megoldás van bennünk. / Magunk és másokat ily módon szolgálnunk: / szellemünk közüggyé de magunk talpán állunk."

Az ötvenedik évfordulóra való készülődésünk idején aktuálissá válik Veszely Ferencnek  a Rákosi-korszakot és a rendszerváltás után történteket dramatizáló szatírikus  ,,Egy 56-os magyar szabadságharcos meglátásai" című nagylélegzetű írása, a képmutató, helyezkedő, önző kommunista embertípusról. Itt talál helyet a kommunizmust ízekre szedő verse is, ,,Gondolatok Lenin Mauzóleuma előtt." Külön ciklusban ír egészségi dolgokról, Karinthy Frigyeshez hasonló részletességgel örökíti meg infarktusa  és szívműtéte kórtörténetét.

Újabb lírai versei a hivatásra való tudatos felkészülésről tanúsodnak. ,,A rímeknek sokkal nagyobb kihatásuk van a versre, mint gondoltam - írja levelében. - Rím, vagy keresztrím, kezdetben nekem mindegy volt, mert egyforma könnyedséggel tudtam belejönni egyikbe vagy a másikba. De rájöttem, hogy hatalmas különbség van a két rímképlet között, mert a komplett (páros rím) elkerülhetetlen játékos könnyedséget ad a versnek. A keresztrím azonban az egyedüli, amely elő tudja készíteni, ágyat tud vetni a csattanónak, ami hatványos hatást ad a költeménynek..." Kamloopsban él. Jónás György mellett talán ő az egyedüli költő Kanadában, aki ugyanolyan könnyedséggel fordít verset és szépprózát angolból magyarra, mint magyarról angolra.

A gyönyörű fotofelvételekkel illusztrált kötet megrendelhető: Frank Veszely, 2641 Perth Place, Kamloops, B.C. Canada V2B 4T9