Sólyom László Ottawában
Ádám Christopher
Aki április 25-én reggel kilépett
Ottawában az utcára tudhatta, hogy nagy eseményre készül
Kanada nemzeti fővárosa. Több száz magyar zászlóval volt
feldíszítve a város minden pontja. Magyar és kanadai zászlók
tucatjai lobogtak egymás mellett a városközpontba bevezető
úton, a Parlament előtt és végig a Wellington Street-en és
a Sussex Drive-on, valamint mindegyik állami épült előtt.
Sólyom László, a Magyar Köztársaság elnöke látogatott el
a városba, ahol találkozott Stephen Harper kanadai miniszterelnökkel
és Michaelle Jean főkormányzóval.
Este 7 órakor került sor a díszvacsorára a Rideau Hall-ban,
a "Government House"-ként is ismert főkormányzói rezidencián.
A vacsora állófogadással kezdődött, melyen többek között
jelent volt Noel Kinsella, a kanadai Szenátus elnöke, Peter
Milliken, az Alsóház elnöke, Judy Wasylycia-Leis, az NDP
parlamenti képviselője Winnipeg North-ból, Vastagh Pál magyar
nagykövet és felesége Erzsébet, Robert Hage, Kanada magyarországi
nagykövete és Hiller István, magyar oktatásügyi miniszter.
A vacsorára a bálterembe került sor, ahol pohárköszöntőt
és beszédet tartott Michaelle Jean és Sólyom László. Jean
franciául és angolul beszélt a 250 ezer kanadai magyarról,
illetve azokról a magyarokról akik leginkább hozzájárultak
Kanada fejlődéséhez.
"Jól eső érzéssel hallgattam, milyen elismerő hangon szólt
Michaelle Jean asszony a kanadai magyarság hozzájárulásáról
Kanada fejlődéséhez. Látogatásom egyik fő célja, hogy kifejezésre
juttassam köszönetünket azért, amit Kanada tett Magyarországért
és a magyarságért"-reagált Sólyom László a főkormányzó szavaira.
A magyar elnök hálás köszönetet mondott Kanada kimagasló
segítőkészségért, amivel 1956-ban, a nagyszámú magyar menekültek
befogadták.
A találkozó során Sólyom elnök egy ezüstfenyőt ültetett
el a Rideau Hall kertjében, mely a magasrangú látogatás maradandó
emlékeként szolgál.
Díszvacsora Torontóban a Magyar Köztársaság elnökével
Dancs
Rózsa
Dr. Sólyom László, a Magyar Köztársaság elnöke hivatalos
kanadai látogatásának egyik állomása Toronto, Ontario tartomány
fővárosa volt. A reggeli órákban az elnök koszorút helyezett
el a Budapest Parkban álló szobornál, ahol találkozott a
Torontói Magyar Kultúrközpont elnökével, Vaski Gáborral,
alelnökével, Szabó Katalin asszonnyal, 56-os harcosokkal,
valamint magyar cserkészekkel. Délben a torontói Empire Club
látta vendégül, ahol a kanadai és a magyar kormányzati és
diplomáciai személyiségek társaságában együtt ebédelt a kanadai-magyar
szervezetek és üzleti élet képviselőivel. A Torontói Magyar
Kultúrközpontban rendezett fogadás előtt a köztársasági elnök
hivatalos megbeszélést folytatott James Bartlemannal, Ontario
alkormányzójával, majd este háromnegyed hatkor megérkezett
kíséretével a Magyar Kultúrközpontba. Itt a helybeli média
képviselőivel elbeszélgetett a kanadai magyar emigráció és
az óhaza viszonyáról, minduntalan hangsúlyozva, hogy a világban
szétszóródott magyarságot az egységes nemzet részének tekinti.
A Kultúrközpont földszintjén, a Mátyás Pincében pezsgős fogadás
közben az elnök üdvözölhette nemcsak a kanadai magyar közösség
tagjait, hanem egy több évtizede elveszített rokonát is,
majd állami kitüntetést adott át Weiss Arthur hamiltoni üzletembernek.
A fogadás ünnepi hangulatát Budai Izabella fuvolaművész és
Teresa Zaleski zenéje emelte.
A Kultúrközpont pompásan díszített Árpád-termébe bevonuló
hivatalos vendégeket - köztük Magyarország kanadai nagykövetét,
Vastagh Pált, Kanada magyarországi/ szlovéniai nagykövetét,
Robert Hage-t, Kanada állampolgársági és bevándorlási miniszterét,
Diane Finley-t, - a Weber András vezette Weber Quartet zenéje
fogadta. A díszvacsorát megelőzően Sólyom László köztársasági
elnök itt következő ünnepi beszédét a hallgatóság nagy figyelemmel
kísérte, majd felállva tapsolta meg:
"Kedves Barátaim és Honfitársaim! Tisztelt Vendégek!
Őszinte örömöt érzek, hogy a kanadai magyarság képviselői
előtt beszélhetek, hiszen olyan kitűnő emberek között vagyok,
akikre egyaránt büszke az Önöket befogadó új haza, Kanada
és a szülőföld, Magyarország.
Röviden szeretnék beszámolni mostani látogatásom néhány
mozzanatáról. Mint tudják, elsődleges célunk a látogatással,
hogy köszönetünket fejezzük ki Kanadának, az államnak és
polgárainak mindazért, amit 1956-os forradalmunk kapcsán,
és a magyar menekültek befogadásáért tett.
Elmondhatom, hogy a magyar küldöttség már eddig is rendkívül
szívélyes fogadtatásban részesült. Meggyőződésem, hogy ebben
az immár szövetségesi státusú Magyarország rendszerváltozás
utáni teljesítményének elismerése mellett szerepet játszott
a kanadai magyarság jelentős presztízse is. Ezt mindenképpen
szeretném megköszönni Önöknek és Önökön keresztül az egész
kanadai magyar közösségnek!
Több alkalommal találkozom majd Michaelle Jean főkormányzó
asszonnyal, és várakozással nézek találkozásunk elé. Számos
érdemi kérdés, gazdasági, kulturális, idegenforgalmi, környezetvédelmi,
nemzetközi biztonsági téma kerül majd szóba a Stephen Harper
miniszterelnök úrral esedékes megbeszélésen is. Ma hasznos
megbeszéléseket folytattam James Bartleman úrral, Ontario
alkormányzójával és találkozom majd más tartományok vezetőivel
is.
Kapcsolatainknak egyetlen nyitott kérdése van: érzékenyen
érint bennünket, hogy egyelőre nem sikerült elérni az egyoldalú
kanadai vízumkötelezettség eltörlését, szorgalmazni fogom
majd, hogy a vízum-felülvizsgálati folyamatban kiemelten
kezeljék a magyar kérést.
Tavaly, az 1956-os magyar forradalom 50. évfordulója kapcsán
Kanada részt vett a megemlékezésekben, és méltatta forradalmunk
hozzájárulását a közép- és kelet-európai országokban lezajlott
rendszerváltozáshoz. A magyar NATO- es EU-tagság hajszálgyökerei
szintén 1956-ig nyúlnak vissza. Elismert tény, hogy a fél
évszázaddal ezelőtt befogadott 40 ezer magyar menekült tehetségével
és szorgalmával viszonozta Kanada nagylelkűségét, beilleszkedésük
után pedig tevékenyen kivették részüket az ország gazdasági
és szellemi gyarapításából.
I would like to express my appreciation to the government
of that time, led by Prime Minister Louis St.
Laurent and Minister for Foreign Affairs Lester B. Pearson
for creating the conditions of admitting a considerable
number of Hungarian refugees. Our special acknowledgement
is addressed to then Minister for immigration John Pickersgill9
since it was largely due to his personal support
and assiduous work that Canada became one of the major
host countries of Hungarian refugees. Beyond the gesture
to help, when making that decision, Canada's leaders must
have certainly realized that the Hungarian revolution was
not only the cause of Hungary. The demands of the 1956
revolution and the armed fight shook the Soviet block to
its foundations.
Ami hazai dolgainkat illeti, úgy gondolom, hogy az elektronikus
tájékozódási lehetőségeknek köszönhetően Önök lényegében
ismerik az otthoni helyzetet. A magyar gazdaság fenntartható
fejlődése érdekében elodázhatatlanná vált az egyensúlyi állapot
helyreállítása. A kormányt a külső tényezők is erre ösztönzik.
Az Európai Unió mint politikai és gazdasági szervezet egyrészt
garanciát jelent, másrészt egyértelmű elvárásaival és kétségkívül
nagyvonalú lehetőségeivel arra sarkallja a kormányt, hogy
pontos, reális célokat kitűzve tegyen meg mindent az egyensúly
megteremtéséért.
Végül szeretnék köszönetet mondani Önöknek, hogy megőrizték
magyarságukat! Szintén fontosnak tartom feleleveníteni, hogy
a rendszerváltozás előtti évtizedekben a nyugati magyarság,
s ezen belül is a kanadai magyarok milyen sokat tettek a
Kárpát-medencében élő magyarok támogatásáért. Akkor az anyagi
segítség nem az anyaországból érkezett, elsősorban Önök viselték
lelkükön a kisebbségi sorba szorult honfitársaink nehéz helyzetét.
A kedvező változások ellenére ma is fájdalmasan sok gondjuk
és nehézségük van a határon túli magyaroknak. Köztársasági
elnökként konferencia-sorozatot indítottam, ahol a határon
túli értelmiségiekkel igyekezünk új szempontokat kialakítani
a nemzet egésze jövőjének megtervezéséhez. Néhány hét múlva
például az autonómia kérdését tárgyaljuk meg. Minden nemzetközi
fórumon is képviselem, hogy a magyar nemzet mint kulturális
nemzet egységet alkot. Ennek szellemében március 15-én Kolozsvárott
mondtam el az egész magyarsághoz szóló ünnepi beszédemet.
Szeretném hangsúlyozni, hogy a nyugati magyarságot is a nemzet
részének tekintem, és szorgalmazom az együttműködést.
Indokoltnak tartom, hogy többet tegyünk otthonról a második
és a harmadik generációk magyarságtudatának megőrzéséért.
Meggyőződésem szerint nem lehetnek olyan gazdasági nehézségek,
amelyek ne tennék lehetővé, hogy például az unokák magyar
nyelvű oktatásához a magyar állam legalább valamilyen mértékű
anyagi hozzájárulást ne adjon.
Kedves Barátaim!
Mégegyszer köszönöm meghívásukat, sok sikert, jó egészséget
kívánok valamennyiüknek! Kívánom, hogy a Torontói Magyar
Ház gyakran teljen meg ilyen szép számban, és még sokáig
legyen a kanadai magyarság kedvelt találkozási helye!" |