Az a megtiszteltetés ért, hogy a torontói Magyar Kultúrközpont Petőfi termében székelő Kanadai Magyar Művészek Egyesülete, közismert nevén HUVAC, állandó galériájában megnyithattam a nagyon tehetséges Székely F. Kinga első egyéni tárlatát. Kingát egy Kalejdoszkóp-esten ismertem meg, nyílt tekintetű, barátságos mosolyú egyénisége már első találkozásunkkor lenyűgözött.

Az erdélyi gyökerekhez ragaszkodó fiatal festőművész Szatmáron született, jelenleg Torontóban él és alkot. Minden festménye tobzódik a színekben. Az ősi magyar színek megannyi árnyalatát használja hangulatainak tolmácsolására, főleg a vörös jelenik meg majdnem minden kompozícióján. Tematikája újszerűségével egzotikumnak is tekinthető: erdélyi népdalok, mesék, elbeszélések ihlette képek sorjáznak a falakon. És minden munkája alatt olvasható a szöveg, amelyben elmagyarázza az ihlet forrását és pillanatát. Ilyen magyarázatokat olvashatunk: "A cicubarka és a hóvirág jelezte a tavasz kezdetét. Mint gyermek, sokszor dörgöltem orrom a puha barkába. A szatmári piacon kicsit még fázósan, de pirospozsgás arcokkal ültek a nénik és árultak mindennemű tavaszi portékát. A kommunista időszak alatt gyermekkori versemet a tavasz kezdetéről cenzúrázták: "Itt a tavasz, itt van újra, elfogyott a véreshurka", ugyanis húshiányról beszélni még gyermekeknek sem volt szabad."

Népdal-trilógia c. képét a közkedvelt Erdő, erdő, erdő... kezdetű magyar népdalunk ihlette. Erről maga vall a következőképpen: "A magyar népdalok zenevilága nyomot hagyott a munkáimon. Ilyen a nagybajuszú juhász furulyázza. Esőben, szőrével kifelé vagy befelé fordítja a juhász a bundáját?" A tárlatnyitón el is énekelte az Erdő, erdő, erdő c. dalt.
Kinga gyermekkorát szülőföldjén töltötte, amelyet 1989-ben hagyott el, közvetlenül a Ceausescu uralmát megdöntő történelmi fordulat kezdetekor. Mint 13 éves "nagy", két fiatalabb testvérével kellett átkelnie a román-magyar határon nagy veszedelmek közepette. Háromévi budapesti tartózkodás után került Kanadába. A Waterloo-i Egyetem képzőművészeti és matematika szakán szerzett diplomát. Már egyetemista korában sorra állította ki és adta el különböző technikákkal készült grafikáit.  Diplomamunkáját, a Flora c. linómetszetét az egyetem megvásárolta. Az egyetem elvégzése után munkahelye, a Hitachi cég révén eljutott Európa, Ázsia, Afrika különböző országaiba és beutazta Észak-Amerikát. Ez jó alkalom volt arra, hogy Kinga megismerkedjék a legkülönfélébb kultúrákkal. Különösen érdekelte a mitológia, a népek zenéje, folklórja és nemzeti hagyománya. Élményeit képekben örökítette meg. Az Életfa c. képének motívumai a kalotaszegi nagyírásos vonalvezetését követik. Ezenkívül termékenyítőleg hatott rá Tamási Áron, Ion Creanga és a Grimm-testvérek mesevilága is.

"Kedvencem a cigány jósnő. Néha bejöttek jósolni a cigányok - kávézaccból. Az asszonyok leültek a konyhában az asztal köré és nagy komótosan el kezdték mondani a jövőt. Házról házra jártak. Használt ruhákért új edényeket adtak. Édesapám egyszer jénai tálakért nekik adta legjobbik nadrágját. Hujj, de megkapta a magáét édesanyámtól!..."