Ma már szerte a nagyvilágban ünneplik, köszöntik az élő és halott édesanyákat, általában Húsvét után, egy májusi vasárnapon. A Magyar Otthonban mi is igaz szeretettel és meghatottsággal emlékezünk meg róluk.
Köszöntjük tehát most is őket, a halhatatlan anyákat! - akik újraszületnek minden gyermekkel, megöletnek minden halottal. Adassék nekik gyönyörűség, szeretetükért örökös hűség és adassék könny is, hogy kibírják a világ összegyűjtött kínját!
Vessünk egy futó pillantást az anyai szeretet tükröződésére, irodalmunkban, csodálatos, megható példákat találunk az igazi, mély anyai szeretetre.
Mindannyian ismerjük az ifjú Petőfi Sándor hányatott életét. Ismeretes szülei iránti mély szeretete is.
Ebből az időből való a Füstbement terv c. költeménye, amely édesanyja iránti határtalan szeretetének kifejezése.
Egész úton hazafelé
Azon gondolkodám:
Miként fogom szólítani
Rég nem látott anyám?
Mit mondok majd először is
Kedvest, szépet neki,
Midőn, mely bölcsőm ringatá,
A kart terjeszti ki.
S jutott eszembe számtalan
Szebbnél-szebb gondolat,
Míg állni látszik az idő,
Bár a szekér szalad.
S a kis szobába toppanék...
Röpült felém anyám...
S én csüngtem ajkán szótlanul...
Mint a gyümölcs a fán.
Vagy az István öcsémhez
S anyánkat, ezt az édes jó anyát
Ó Pistikám szeresd, tiszteld, imádd!
Mi ő nekünk? azt el nem mondhatom,
Mert nincs rá szó, nincsen fogalom.
De megmutatná a nagy veszteség -
Ha elszólitná tőlünk őt az ég!
Idézhetjük Reviczky Gyula Imakönyvem c. versét, vagy Mécs László A királyfi három bánata c. költeményét.
Amerre én jártam kövek énekeltek,
Mert az édesanyám izent a köveknek,
Szíve ment előttem előre követnek.
Hogyha minden csillag csupa gyémánt volna,
Minden tavaszi rűgy legtisztább gyöngy volna,
Kamatnak is kevés, nagyon kevés volna.
Hogyha minden folyó lelkemen átfolyna,
S ezer hála-malom csak zsoltárt mormolna,
Az én köszönetem így is kevés volna.
Hogyha a föld minden színmézét átadom,
Az ő édességét nem nem hálálhatom.
Nyírő József, múlt századi erdélyi magyar írót idézem, aki az anyaság himnuszát fogalmazta meg:
"A mindenségen az anyaság törvénye uralkodik, öröktől fogva, örökké, mert az anyák új világot szülnek, a régi csontokat elsöpri az új élet, mely siet befedni a sírt. Az anyák dala az élet nagy boldogsága, mert a világot az anyák igazgatják. Csak az anyák halhatatlanok, ezért hatalmasabbak itt a földön mindennél és mindenkinél. Minden élet belőlük fakad és csak ők képesek megteremteni a mindenségben rejlő isteni lelket. Hatalmuk, erejük, fegyverük a szeretet, mely az élet fészke és titka."
Emigrációs költészetünk ismert költője Tollas Tibor: Anyám zsoltárt énekel.
A fent említett neveket és műveiket már mindannyian ismerjük, hiszen az elmúlt évek folyamán idéztük verseiket, melyekben édesanyáik iránti mélységes szeretetüket fejezik ki.
Órákig lehetne sorolni tovább irodalmunk, költészetünk nagyjait, mint pl. Ady Endre Itthon; József Attila: Mama, Anyám Dsida Jenő: Anyák napjára; Móra István megható sorait:
Hazajöttem anyám,
Beteg vagyok lelkem,
Anyai szerelmed
Gyógyítson meg engem.
Taníts meg engemet még egyszer nevetni,
Taníts meg remélni, taníts meg szeretni. |