1972-ben Richard Nixon amerikai elnök kezdeményezésére megünneplését törvénybe iktatták  megünneplését. Ma már a világ számos helyén június közepén emlékeznek meg apák  napjáról és ezen a napon köszöntik a gyermekek hálával és szeretettel édesapjukat.

Apák Napjá-nak méltatásakor  rövid visszapillantást kell vetnünk a múltra.

Már az ősemberek is szükségét érezték annak, hogy a dszungel sűrűjében, ahol minden veszélyt jelentett, társra van szűkségük  az életért való küzdelemben  .Így alakult ki a hím és nőstény egyedek társulása, ami aztán a  család alapjává vált. Tehát kialakult a férfi és a nő állandó egyűvé tartozása, a gyermekekkel pedig egy kis emberi közösség, a család. Ennek a közösségnek erejét, bátorságát, elszántságát és védelmét a férfi, az apa jelentette. Hosszú évezredek alatt fejlődött ki az a társadalom, amelynek mi is tagjai vagyunk.

Nincs szándékomban hosszasabban taglalni a mai társadalomban élő családok helyzetét, de az apák mint családfők szerepét feltétlenül ki kell emelnem méltatásképpen.

Kemény élet,állandó munka és nagy felelősség az övék, mert az elkövetkezendő nemzedék magatartását elsősorban az apa példaadása, gyermekei nevelésének mínősége, a házi tűzhely erkölcsi tisztasága és szellemi színvonala határozza meg. Az ilyen férfíak világítják meg utódaik előtt a követendő utat, biztosítják az emberíség fejlődését.

Apák Napját köszöntve, méltassuk hát az édesapákat! -a fajfenntartás, az erő, a munka, a kenyérkereset, a hazájukért, emberi közösségükért, a család tiszta életének biztonságáért harcoló és ha kell, életüket is feláldozó férfiakat,  a hétköznapok hőseit, a kötelességüket maradék nélkül teljesítő édesapákat!

Irodalmunkban számos példát találunk az apai szeretet kifejezésére.
Nagy költönk, Ady Endre csodálatos, maradandó sorai hűen fejezik ki az édesapák iránti mély tiszteletet és szeretetet:

Az én apám

Az én  apám reggeltől estig
Izzadva lót-fut,robotol,
Az én apámnál nincs jobb ember,
Nincs,nincs sehol.

Az én apám kopott kabátú,
De nekem új ruhát veszen-
S beszél nekem egy szép jövőről
Szerelmesen.

Az én apám gazdagok foglya,
Bántják,megalázzák szegényt,
De estére elhozza hozzánk
A jó reményt.

Az én apám harcos nagy ember,
Értünk  ad gőgöt és erőt,
De önmagát meg nem alázza
A pénz előtt.

Az én apám bús,szegény ember,
De ha nem nézné a fiát,
Megállítná ezt a nagy ,földi
Komédiát.

Az én apám ha nem akarná,
Nem volnának a gazdagok,
Olyan volna minden kis társam,
Mint én vagyok.

Az én apám ha egyet szólna,
Hajh,megremegnének sokan,
Vigan annyian nem élnének
És boldogan.