A különböző nemzetiségű gyerekek együtt játszottak

Montreal, 2009. október 4.

Búcsúztatjuk a nyarat, köszöntjük az őszt. A Montréali Magyarok Nagyasszonya Egyházközség talán nyárbúcsúztatónak, talán őszköszöntőnek szánva 2009. október első hétvégéjén Nagyboldogasszony napi búcsút rendezett.
3-án, szombaton este táncház volt, melyet a Bokréta Tánccsoport támogatott, 4-én vasárnap pedig a templom parkolójában igazi, hamisítatlan búcsú.
A Jóisten letekintett ránk, és másfele küldte a napok óta tartó esőt, az addig hűvöskés, didergős időt langyosra változtatta, s olykor még a nap is kisütött.

	a horváth konyha nagyon közkedvelt volt.

Hiába rázza az öreg Európában Slota, elvtelen társunk munkásöklét a magyarok fele, a templom mellett, ugrásnyira Montréal szívétől, békén megfért egymással a szlovákok, szlovének, ukránok, magyarok konyha-sátra. Népviseletben kínálgatták nemzeti ételeiket. - Egyházaik papjai is megjelentek.

Androvits Tamás plébánosunk itt, Montréalban, a Kárpát-medence népeinek hirdetett búcsút, s azok el is jöttek. - És eljöttek a környék külünböző nemzetiségű lakói is, mert idecsalogatta őket a muzsika, a finom illatok, a sok, gyermekeknek való játék, meg a bábszínáz, mellyel a Montréali Magyar Iskola tanárai lepték meg a közönséget.

	Különböző elfoglaltásgokat találtak a látogatók

A búcsút megelőző délelőtti szentmisén Androvics Tamás plébános úr óriási beszédet mondott. A szentbeszéd elhangzásával egyidőben a nem angol valamint az angolul nem beszélő magyar hívek kivetítőn olvashatták franciául a beszédét.
A napot a Magyarországról érkezett "Four Fathers" énekes csoport műsora zárta.

Tisztelt Barátok! Tisztelt Vendégek!

Androvich Tamás Plébános

	Vártak a jobbnál jobb falatok

Szeretettel köszöntöm Önöket a montreali Magyarok Nagyasszonya Egyházközség búcsúján.  Az idei búcsúval új hagyományt szeretnénk alapítani. 
A búcsú olyan alkalom, amikor egy közösség ünnepelhet.  Megünnepelheti múltját, a jelent és alkalmat ad arra, hogy a jövőbe tekintsen.  Azonban, egy közösség csak akkor ünnepelhet, ha számot vet sajátmagával és múltjával.  Akkor lesz igazi ünnep, ha bűneitől "elbúcsúzik" és tiszta lélekkel új életet kezd.
A világ és a társadalom, amelyben élünk ritkán tesz így, hanem a felelősséget a másikra hárítva, egyre inkább szítja a népek és a nemzetek közti haragot.  Sajnos, a XX. század erről a gyűlöletről sok példát tud felmutatni, amelynek hatását a XXI. században is érezzük. 

	Mindenki jól érezte magát

Ezért, mint nemzeti plébániaközösségek - magyarok, szlovákok, ukránok, románok, szerbek, horvátok, szlovének és osztrákok - és mint olyan népek, akik a háború melegágyából származunk,  idén összehívtuk a kárpát-medencei találkozót.  Abban reménykedünk, hogy ez a találkozó precedensértékű lesz a kiengesztelődésre és a kibékülésre.  Példát akarunk adni ennek a társadalomnak, amelyben élünk, és azoknak, akik az óhazában élnek, hogy képesek vagyunk egymásnak megbocsátani, a múlttal szakítani, és közösen egy jobb jövőért dolgozni.

	A magyar táncosok mindig sikeresen szerepelnek

Erre kérjük közös égi Édesanyánkat, Nagyasszonyunkat, hogy szent Fiánál imádkozzék értünk,

hogy valóban erős közösséget tudjunk együtt építeni, Jézus Krisztusban.

Magyarok Nagyasszonya Búcsúja
Kárpát-medencei találkozó

Ezen a szép ünnepen, sokan gyűltek össze ebben a templomban.  Többen, több nemzetből és több közösségből egy helyre, egy időben jött össze.  Valahol, mi mindannyian fontosnak tartottuk azt, hogy a mai napon, a Magyarok Nagyasszonya búcsúnapján együtt legyünk.  Különleges ez a tény, hiszen nem vagyunk mi mindannyian magyarok, de mégis valami vonz bennünket erre a helyre.

	Nem maradtak le az ukránok sem

Amikor felvetettük ennek a napnak lehetőségét, hogy a Kárpát-medence népei együtt ünnepeljenek, mindenki, akit megközelítettünk pozitívan fogadta az említett ötletet.  Senki nem mondta azt, hogy ez az elképzelés megvalósíthatatlan.  Mindenki érezte azt, hogy az ötletnek létjogosultsága van.  A kérdés viszont, hogy miért?  Miért gondoljuk azt, hogy ez az ötlet életképes?  Miért nem távolodtunk el ettől a naptól?  Engedtessék meg, hogy a saját személyes példámmal éljek, és ezzel vetítsek fényt a kérdés válaszára. 

	Fiuk lányok a levelegőben repültek

Szüleim 1968-ban, az egykori Csehszlovákiából emigráltak Kanadába.  Ők az ottani magyar kisebbséghez tartoztak, és olyan időben éltek, amely mindent adott, csak éppen  biztonságot és  nyugalmat nem.  Olyan időszakban éltek ott, amikor anélkül, hogy költöztek volna, négyszer cseréltek állampolgárságot.  Olyan korszakbon éltek, amikor senki nem látta őket szívesen, és senki sem akarta őket sajátjuknak elismerni és befogadni.  Olyan időkben éltek, amikor bűn volt valakinek nemzetiségét megvallani, és halálos bűn volt valakinek a hitét megvallani és gyakorolni.  Ők azért hagyták el szülőföldjüket, mert elvesztették hitüket abban az országban, ahol születtek.  Nem hitték azt, hogy az az ország, békét és szeretetet tud biztosítani nekik és családjuknak. Azért jöttek el Kanadába, hogy az említett értékeket megőrizzék és megéljék.  Abban reménykedtek, hogy Kanadában azt a hitet, amelyben felnőttek, gyermekeiknek tovább tudják adni és megerősíteni, hogy  Isten országát fel tudják építeni. 

	Jövőre ujra találkozunk

Az etnikai hovatartozásban és a vallásban vetett hitüket gyermekeiknek adták át.  Meggyőződésük az, hogy csakis ebbe a hitbe lehet belekapaszkodni, és  érdemes jövőt építeni.

A mai napon ezért jöttünk mi össze, mert mindannyiunk hasonló történetekkel rendelkezünk.  Önök vagy átélték az imént felvázolt történetet, vagy Önök azoknak gyermekei vagy unokái, akik ezeket a dolgokat átélték.  A szülőföldet el kellett hagyni, mivel azok az emberek, akik körülvettek elhagyták és elárulták az ősök hitét és értékrendszerét.  Azok az emberek úgy vélték, hogy Istenre már nincs szükség. Az ember határozza majd el, hogy mire van szükség és, hogy az embernek mi a jó. Az ember önzése tette lehetővé a XX. század atrocitásait: a háborúkat, a népírtásokat, a lakosságcseréket, stb. Akkor, az ország, a nemzet és a személyes becsvágy fontosabb volt az alapvető emberi és isteni értékeknél és jogoknál.   Istennek hátat fordítottak és emberi méltóságukból kivetkőztek.  Sajnos, ezeknek hatásai a XXI. századba is átnyúlnak.  Ez nem csupán Közép-Európára igaz, hanem világszerte találkozunk ezzel a valósággal: a Közel-keleten, az arab országokban, stb.  Ez mind azért lehetséges, mivel az ember már nem Istenben hisz, hanem az "ego"-ban, az "én"-ben. 

Mi pedig azért vagyunk itt, mert mi másban hiszünk.  Hiszünk abban, hogy egy más világ is létezhet; hogy a hit, a szeretet és a közös megbecsülés lehetséges ezen a világon.  Mi, a Kárpát-medence nemzetei, akiknek igen mostoha sorsunk volt az elmúlt században, hiszünk egy jobb jövőben és abban, hogy ez az út  Nagyasszonyunkon keresztül vezet.

A kárpát-medencei népek közös alapja a rendkívül mély Mária-tisztelet.  Mi azért vagyunk együtt, mert égi Édesanyánk az, aki vonz és összefog bennünket.  Mi tudjuk, hogy az Ő segítségével, a béke és a megértés lehetséges. Mi azért jöttünk össze, hogy imádkozzunk Őhozzá és kérjük az Ő közbenjárást az egymás felé való közeledésért Jézus Krisztusban.  Mi azért vagyunk együtt, hogy kiengesztelődjünk egymással, és megbocsássuk egymás bűneit. Csakis ezután tudjuk megbecsülni egymás nyelvét és kultúráját, hiszen ez mind Isten ingyenes ajándéka, amellyel meggazdagítjuk ezt a világot. Azért vagyunk mi itt, hogy példát mutassunk Québecnek, Kanadának és az egész világnak, hogy több nyelv, kultúra és nemzet nem egymás mellett tud élni csupán, hanem képesek együtt dolgozni  mások és az egész világ javára. 

Kérjük Nagyasszonyunk közbenjárását, hogy valóban tudjunk megbocsátani egymásnak, közeledni tudjunk egymáshoz, és példát tudjunk mutatni az otthoniaknak és az egész világnak, hogy a béke, az igazi béke csakis Krisztus Jézusban lehetséges, az igazi szebb és jobb jövő reményében.