1956 - Szeged

Az utóbbi időben kevés jó, emigrációban fogant könyv születik az Egyesült Államokban. Ezért különösen üdvözítő, hogy megjelent Lakatos Magdolna: Az árnyak elmaradnak című önéletrajzi írása. Szeretem ezt a könyvet, mert szép emberekről szól, őszinte, a bemutatás pedig igényes és ízléses. A szerelem erejéről beszél és a hűségről. Az 1956. évi forradalom és szabadságharc alatt történt kiállásról és menekülésről. Eddig még nem publikált történelmi adatokat is rejt.

1956 - Szeged

Pista és Magdi az 1930-as évektől az 1950-es évekig külön utakon jártak, majd középiskolás korukban útjaik összetalálkoztak. A fiatal hölgy utolsó éves egyetemi hallgató volt, Pista pedig tanársegéd a szegedi egyetemen, amikor elhatározták, hogy a következő ősszel összeházasodnak. De nem így történt. Az 1956. évi forradalom és szabadságharc bukása szétszakította őket, s Pista, aki a forradalomban fegyveresen részt vett, emigrációba kényszerült.

Megkezdődött az elkeseredett küzdelem, hogy újra találkozzanak. Egyik év telt a másik után. A negyedik évben, amikor a remény lángja már majdnem kialvóban volt, csoda történt...

1956 - Klauzál tér

	1956 - Klauzál tér

A kizárólag életrajzi adatokra támaszkodó, csaknem félszáz fényképpel gazdagított könyv arról számol be, hogy a sok próbálkozás, nehézség és kaland után hogyan találkoztak újra Rómában.
Szerencsém volt együttdolgozni a Lakatos házaspárral a kézirat-előkészítésen. A munka során sokat beszélgettünk, ami igazán élvezetes és informatív volt. Kettejük precizitása lenyűgöző, de hát erre szükség is volt: minden történelmi adatnak pontosnak kellett lennie, minden leírásnak korhűnek, minden mondatnak helyesnek és helytállónak.  "Nem kettő, hanem öt cigarettát adtak naponta a menekült táborban a jugoszlávok, utánanéztem a régi papírok között, ezt feltétlenül javítsd ki!" - mondta Pista egy alkalommal. Nos, ennyire pontos ez az írás!

Legnagyobb erénye így az igényes életszerűség akár az 1956. évi forradalomról, akár a dél-amerikai csodás útleírásról van szó. Ez a finoman szőtt, csupa szeretettel átitatott könyv az örök érvényű emberi méltóságról, tisztességről és tartásról szól, ezért tanulságos és olvasmányos minden magyarul értő korosztály számára. Az idősebbek átéltek hasonló izgalmakat a nehéz magyar 20. században, magukra ismerhetnek; a fiatalabbak pedig megélhetik azokat, amint olvassák a hű beszámolót.
A Lakatos házaspár a könyveladásból származó teljes bevételt az 1956. évi forradalom emlékmű-bizottságának számlájára utalja. A befolyó összeggel így kívánnak hozzájárulni ahhoz a nemes elhatározáshoz, hogy New Yorkban az amerikai-magyarok 1956-os emlékművet állíthassanak.

Gondolatok október 23-a kapcsán

Nándorfehérvár hőse, Kapisztrán János halálának 500. évfordulóján tört ki az '56-os magyar forradalom. Mintha a hősök feltámadtak volna. Csodálatos, felejthetetlen nemzeti összefogás született. Aki nem élte át, annak nehéz ezt az érzést megéreznie, megértenie.
1956. október 23.  A bátorság, az öntudat, a diadal napja volt.

Napjainkban többször vetődik fel a kérdés, hogy 1956. október 23-a netán KGB-s provokáció révén robbant ki. Ha lenne is ennek alapja, egész más lett, mint amit a megszállók tervezhettek. Nem egy könnyen leverhető zavargás, hanem forradalom és szabadságharc volt, ami 1956. október 23-án elkezdődött, ami a magyar feltámadás lehetőségét rejtette magában, ami világtörténelmet is formált. A felkelést kiváltó okok abban az iszonyatos 1945-öt követő szovjet megszállásban és ÁVH-s rémuralomban keresendők, melyek a Rákosi-korszakot jellemezték. A kitelepítésektől a padlás lesöprésekig, a politikai terrortól a szovjet érdekek kiszolgálásáig, a politikai elitéltektől zsúfolásig megtelt börtönökig, a már egymást is irtó pártemberekig.

Tény, hogy az 1947-s Párizsi Magyar Békeszerződés II.fejezet 22.cikkeje értelmében a megszálló Szovjetuniónak csak annyi fegyveres erő tartására volt joga akkor hazánkban, mely az ausztriai szovjet megszállási övezettel való közlekedési vonal fenntartásához volt szükséges. Az a tény, hogy 1955. május 15-én Ausztria független, semleges állam lett, azzal járt, hogy a szovjeteknek el kellett hagyniuk Ausztriát. Ez azzal a reménnyel kecsegtette a magyarokat, hogy egy éven belül tőlünk is ki kell vonulnia a megszálló csapatoknak.
Ha előkerülnének olyan dokumentumok, melyek azt igazolnák, hogy 56 őszén a szovjetek és kiszolgálóik fegyveres zavargásokat akartak kirobbantani hazánkban, annak indító oka, célja egyértelműen az, hogy a megszálló szovjet csapatok hazánkban maradhassanak.

Ezt látszik erősíteni Leon Uris is Mittla-szoros című dokumentum regényében, miszerint  Ben Gurion izareli miniszterelnök csak akkor kezd az egyiptomi seregek elleni támadásba, amikor megkapja Budapestről a hírt: október 2o-án (!), hogy Budapesten lázadás  lesz!

Moszkvában világosan látták, hogy a lengyeleknél és a magyaroknál válságos helyzet alakulhat ki. A Szovjetunió minden eshetőségre felkészült.  Egy esetleges lázadás leverésére "Iránytű" néven hadműveleti terv is készült.
De mi is történt azon a történelmet formáló október 23-án?

Mi történt 1956. október 23-án?

            A vidéki egyetemeken már napokkal korábban tanácskozások, viták zajlottak. A hallgatók megfogalmazták követeléseiket, és az egyetemek küldöttei 22-én a Műszaki Egyetemen éjszakába nyúló vita után egységes szövegbe foglalták a 14 ill. 16 pontot. Elhatározták a 23-i -lengyelek melletti- tüntetést, miközben a Műszaki Egyetem épületet körbe zárták az ávósok.