A magyarországi cserkészmozgalom megindulásának 100 éves évfordulójára emlékeztek a montreali magyar cserkészek.
A két montreali magyar csapat, a 23. Szent László Cserkész Csapat és a 37. Szt. Margit Leánycserkész Csapat cserkész-szellemhez méltó szerénységgel, családiasan ünnepelt. Annyira családiasan, hogy szinte illetlenség számba megy a történteket kibeszélni.

Ezek megbeszélték a tennivalókat, kijelölték a feladatokat,
...ezek megírták és elküldték a meghívókat,                         
...ezek bevásároltak, megfőztek,
...ezek megterítettek, fölszolgáltak, végül:
...az icike-picikétől a legidősebbekig együtt fogyasztották, amit együtt főztek.

Csapatmunka volt a gulyásleves elkészítése, a montreali Magyarok Nagyasszonya Egyházközség Mindszenty termének a közös étkezésre való berendezése, majd az ebéd utáni rendrakás, valamint a „tábortűz” körüli ülőhelyek kialakítása.
Mindent a cserkészvezetők és parancsnokok közösen a cserkész-szülőkkel végeztek, s besegítettek a munkába azok a meghívott vendégek is, akiknek kora és egészségi állapota ezt megengedte.
A „mű-tábortűz” igazi zsarátnok hatását keltette – hamu alatt gyöngén pislákoló parázs, pont olyan, amilyent nyári táborozáskor a cserkészek szoktak körülülni. A mű-tüzet évekkel ezelőtt készítették ügyes kezű, ezermester cserkészvezetők: egymásra rakott kis hasábfák alulról megvilágítva.
Megkezdődött a tábortűz körüli közös éneklés és a játékok. Ez a része a délutánnak sajnálatos módon aránytalanul hosszúra sikeredett, de sebaj! – A jó cserkész mindenből tanul, s mindenből levonja a megfelelő következtetést, így kétszer ugyanazt a hibát már nem követi el.
A játékok után nem „fölszólalások” hangzottak el, hanem, ahogyan a nagyszülők emlékeznek, mesélgetnek ebéd után családi körben, úgy mondták el, adták tovább emlékeiket, élményeiket az idősebb cserkészvezetők. – „Továbbadták a lángot.”

Az egyetlen un. „ünnepi beszéd”-nek talán csak Androvits Tamás plébánosunk megszólalása tekinthető.
Nem a múltról beszélt – hiszen fiatalember – hanem a cserkészet jövőjével kapcsolatos aggodalmait fejtette ki: a cserkészet egyik legfontosabb alappillére a vallás, s bizonyos erők pontosan e pillért igyekeznek gyöngíteni.
A jövendő cserkészvezetők egyik legfontosabb feladatának tartja ezt a jelenséget meggátolni.
A megemlékezés közös énekléssel és a tűz szimbolikus eloltásával ért véget.