Jól esik ma írni. Egyrészt régóta hiányzott, hogy néhány sort klaviatúrára és képernyőre vessek, másrészt megáldott bennünket a Jóisten. Még javában a kampány elején nyilatkozott úgy Semjén Zsolt, a KDNP elnöke, hogy áldás lenne a kétharmad. Hát, most itt van. Ékes példájaként annak, hogy az imák meghallgatásra találnak, hogy a következetes munka eredményt hoz, s hogy a politikai bűn elnyeri méltó büntetését a választásokon (a köztörvényes bűnök pedig az elszámoltatások során). Jól esik tehát leírni mindezt a kampány menetelésének végén és a közös nemzeti munka hajnalán.
Ez a nemzeti együttműködés pedig többől kell, hogy álljon mintsem csak a hazai ügyek megoldásából. Sokkal többre lesz szükség. A kampány idején olykor félve, olykor csak óvatosan azt mondtuk: fontos a kétharmad. Néha még az sem vallotta be, hogy lényeges az alkotmányozó többség, aki tudta, hogy anélkül sorsfordító és elementáris súlyú ügyek nem oldhatók meg, hiába állítjuk talpára a gazdaságot, hiába lesz rend és közbiztonság az országban.
A szégyenlős félénkséget és a politikai óvatosságot kétharmad ügyben a Fidesz-Kdnp kommunikációs gépezete próbálta felülírni, felhatalmazás és hatékony kormányzás, az irány és az egység, a pálya és a sebesség hasonlataival, miközben mindenki tudta, hogy miről van szó. Meg lesz-e a kétharmad vagy sem? Utóbb a kampányguruk megtalálták a nemzetet egyesítő matematikai formulát is: három harmad, azaz egy egész, szimbolizálva, hogy minden magyar érdekében van szükség minél több magyar voksra egy ügy mellett.
De van magyar és van élet Magyarországon kívül is: három és fél millió nemzettársunk él a Kárpát-medencében a határokon túl. Ez a választás róluk is szólt, a nemzetiségi kisebbségi sorban élő magyarokról a szomszédos országokban. Ez a győzelem az övéké is, ez adja meg a lehetőséget egy szoros, természetes gazdasági integrációhoz, ez táplálja majd a kulturális önfelismerés formáit és ez élteti a jövőben a magyar lelkeket a határon innen és azon túl, ha egyáltalán lesz még annak a formális elhatárolásnak bármi jelentősége egyáltalán. Ez a győzelem azé az egyharmadé is, vagyis a mienk közösen, mind a négy harmadé. Ez az építkezés, ez a lehetőség és ez a felelősség közös, a térség magyarságának szól. Mind a négyharmadnak. |