A kanadai magyarság története az 1880-as évek végére nyúlik vissza. Volt alkalom korábban is, hogy egyéni elődeink léptek e földre, de tömeges bevándorlás, a végleges megmaradás gondolatával, 124 évvel ezelőtt kezdődött. A rideg pennsylvaniai bányákból menekülve, nagyobb magyar csoportok érkeztek Kanadába, s Manitoba és a későbbi Saskatchewan tartományban telepedtek le. Az évtizedek folyamán százezer honfitárs követte őket. Ma, a Canada's Peoples című lexikon szerint több mint 250 000 lélek vallja magát magyar eredetűnek.
Jöttek véreink Magyarországból, Csehszlovákiából, Romániából, Jugoszláviából, az utóbbiak ritkítva maguk mögött a kisebbségi magyarság sorait. Az elmúlt 11 évszázad alatt, mint Dreiszeger Nándor történész jelezte a kanadai enciklopédiában, a magyar nép a Duna-medencében élt több nemzetiséggel viszonylagos békében. A nagy világháborút megelőzően, a kedvezőtlen gazdasági körülmények, az agrárreform hiánya és az egyre élesedő nemzetiségi problémák a magyarság ezreit taszította kivándorlásba. Hozzájárult a katasztrófális helyzethez a háború szerencsétlen kimenetele, az Osztrák-Magyar birodalom felbomlása, s a trianoni diktátum, mely az ország feldarabolásához vezetett.
A magyarok, az országos statisztikai adatok szerint, négy nagy hullámban özönlöttek Kanadába. 1914 előtt 8000 bevándorló érkezett; 1925 és 1930 között 26 000; 1948 és 1952 között 12 000, s az 56-os forradalmat követően 37 000 menekült nyert befogadást ebbe az országba. Azt követően is több ezer magyar bevándorlót fogadott be Kanada, a kiszabott kvóta alapján. Demográfiai szempontból, az ősbevándorlók többsége paraszt származású volt. A két világháború közöttiek változó származásúak voltak, míg a második világháborút követő D.P.-sek főleg középosztálybeliek és arisztokraták; az 56-osok szintén különböző néprétegekből tevődtek ki. Az előbbi csoportok tagjai többnyire nőtlen férfiakból állt.
Az első telepesek, mint említettük, a prérividéken telepedtek le, s állami kölcsönökkel homestead-eket, kisbirtokokat létesítettek. A későbbiek főleg közép-kanadai falvakban és városokban kerestek új otthont. Manapság két magyar közül egy személy Ontárióban, és 5 közül 4 városi környezetben él. Az első bevándorlók nagy többsége a mezőgazdaságban, illetve bányákban és fakitermelésben dolgozott; a 45-ösök alkalmi, kereskedelmi, vagy magánvállalkozásban, esetleg szellemi munkában helyezkedtek el. Az 56-sok egy része otthonról hozott szakképzettségét, tudományos munkásságát folytatta, vagy a befogadó országban átképzett beosztásokban helyezkedett el. A nagy számban érkezett diákok, egyetemi hallgatók újra kezdték, vagy tovább folytatták tanulmányaikat. A körülményekhez viszonyítva, a magyar bevándorlók jól megállták a helyüket, s szépen boldogultak új hazájukban. A nagyobb gazdasági válságok mélyen sújtották a mieinket is, sokuk elvesztette farmját és üzleti vállalkozását. Ma azonban elmondható, hogy nagy többségünk rendezett körülmények között, jó módban él.
Brit Columbia első magyarjai a 19. század végén érkeztek, s a tartomány keleti részén telepedtek le, mint bányászok, erdei munkások és földművesek. 1925-től nagyobb csoportok jöttek, s Abbotsford, Vancouver és Armstrong vidékén alkottak új otthont. A második világháborút és az 56-os forradalmat követően nagy számú menekült választotta az Okanagan völgyet, Vancouvert, Victoriát és Nanaimot lakóhelyül. Egyedül Vancouverben több mint 7000 a magyarok száma.
Felekezeti szempontból, a római katolikusok vannak nagy többségben. De jelen vannak szép számmal a református ágazatok közül az egyesült, a presbyter, a lutherán felekezetűek, a görögkatolikusok és a zsidó vallásúak is. Az egyházak fontos szerepet játszottak, és játszanak ma is, a hitélet szolgálata mellett a magyar hagyományok, a nyelv és kultúra megőrzésében. Majdnem minden templomnak van magyar iskolája, kultúrcsoportja, nőegylete, könyvgyűjteménye. Az egyházi felekezetek mellett szinte minden nagyobb városban van magyar kulturális egyesület, aktív kultúrcsoportokkal, gyermekeknek iskolákkal, táncegyüttesekkel, irodalmi körökkel. Kezdetben voltak eredményes betegsegélyző és jótékonysági egyesületek, ezeket követték fél évszázadot megélő társadalmi szervezetek, köztük a Rákóczi Alapítvány, a Széchenyi Társaság, a Kanadai Magyarságkutatók Szövetsége, Kanadai Mérnökök Egyesülete, s újabban a Kanadai és Magyar Nevelésügyi Egyesület, a maga elektronikus folyóiratával.
A közel másfél évszázad alatt több mint 400 magyar és angol nyelvű újság jelent meg Kanadában, köztük nem egy több mint fél évszázada eredményesen szolgálta és szolgálja ma is olvasóit: a Kanadai Magyar Újság (pár évtizede megszunt), a Magyar Élet, a Kanadai / Amerikai Magyarság. Van négy évtizede megjelenő tudományos folyóiratunk (Hungarian Studies Review), s vannak tudományos intézeteink és egyetemi tanszékünk. A kanadai magyar irodalom párját ritkítja a nyugati világban, százakra megy az itt kiadott szépirodalmi könyvek, verses és novellásgyűjtemények, antológiák, memoárok, és bibliográfiai felmérések száma. Ez utóbbiakat irodalmi életünk rendezettsége révén példaképül állította Borbándi Gyula más országok magyarjai számára. Több kanadai közéleti személyiség, kabinetminiszter, egyetemi oktató, szociológus, történész elismerését fejezte és fejezik ki a magyar bevándorlók iránt.
Talán nem is alaptalanul.
Élt Albertában 3000 acre földön gazdálkodó magyar; ugyanott jeles ,,búzabáró" és világdíjat nyert állattenyésztő. Ontárióban ,,aranymágnás' és Nobel-díjas vegyész, B.C.-ben neves erdőmérnök, s nem is egy; Quebec tartományban világklasszis leprakutató és a stressz elmélet atyja. A 80-as - 90-es években nem volt olyan egyetem, főiskola, kutató-, vagy egészségügyi intézet, amelyen magyar származású ne szolgálta volna a tudományokat. Valamennyiünk hozzájárult kanadai magyar örökségünk öregbítéséhez. Megnyugtató az a tény, hogy nem vész el lábnyomunk az idő rengetegében |