I.

2010. június 4.-én hajnalban kissé fáradt, de annál örömtelibb fiatalok érkeztek haza belgiumi látogatásukból Budapestre. Habár hazaérkeztek, a buszról való leszállás után zsebükben kutatnak, ellenőrzik, hogy megvannak- e irataik.

A Hősök Terére érkeztek, mely identitásunk szimbólumává vált az elmúlt száztíz évben. A fiatalok táskájukat hátukra vetve indultak el az Andrássy út kövein, nyakukba véve a várost, hogy mihamarabb továbbindulhassanak otthonukba: Felvidékre, Kárpátaljára, Délvidékre, Erdélybe.

E nap délelőttjén a Magyar Köztársaság Országgyűlése, a trianoni diktátum megkötésének kilencvenedik évfordulóján június 4.-ét a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította. A törvénynek köszönhetően magyar nemzetiségűek tömege kaphat ismét anyaországi állampolgárságot, mely tény előlegezi egy, a következő években végbemenő gondolkodás-változást a Kárpát-medencében.

II.

Barabási Albert-László, az erdélyi Karcfalván született - jelenleg az Amerikai Egyesült Államokban tanító - fizikus a hálózatok tudományának világhírű kutatója. Két könyve jelent meg Behálózva, illetve Villanások címmel, melyek felhívják a figyelmet a hálózatokban, a kapcsolatokban a gondolkodás szükségességére.

A Civilek Háromszékért Szövetség - CIVEK, 2006 decemberében alakult, tizenöt civil szervezet azzal a céllal, hogy segítse, erősítse a civil együttműködéseket. E szervezet 2007 és 2008-ben két kiadásban megjelentette a Háromszéki Civil Katalógust, mely a régió civil szerveződéseinek legfontosabb adatait, köztük az együttműködő szervezetek listáját, tartalmazza.

E sorok szerzője 2010 februárja és májusa között a két fenti gondolatot próbálta meg ötvözni és elkészítette Háromszéki civil szervezetek hálózata című dolgozatát, melyet a XIII. Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencián mutatott be. Dolgozatával az együtt-gondolkodás és az együttes cselekvés szükségességére szeretné felhívni a figyelmet, mely - amint azt Barabási is igazolja - a következő évtizedek egyik kulcscselekedetévé kell váljék.

III.

A kanadai Rákóczi Alapítvány évente 135,  anyaország határain kívül élő diáknak tizenhat napot ajándékoz, akiknek ezáltal megismerhetik egymást, illetve beutazhatják Magyarországot, megismerve annak történelmét, kultúráját. Az idén 17 éve működő Magyarságismereti Mozgótábor lángja több, mint 2200 diák lelkében világít.

2010. június 4.-én Budapest belvárosában az egykori Rákóczi táboros fiatalok, szervezők és támogatók gyűltek össze. Az alkalmat Ayklerné Papp Zsuzsa, az Alapítvány elnökasszonyának könyve, illetve annak bemutatója szülte. A Megtagadva című könyv két nagyszőlősi család, az Aykler-Schröder és a Weisz, szenvedésein keresztül mutatja be a II. Világháború borzalmait.

A bemutatón részt vett Aykler Béla, a szerző férje, aki arra a kérdés válaszolva, hogy mit érez az, amikor el kell hagynia hazáját, könnyes szemmel azt válaszolta: olyan érzés, mint amikor az embert anyja megtagadja.

IV.

2020-ben Kolozsvár el szeretné nyerni az Európa Kulturális Fővárosa címet. Ennek köszönhetően a város arculatterve már kidolgozás alatt áll. Amikor a város kulturális életét meghatározó pilléreket szerették volna meghatározni, felmerültek mind magyar, mind román elemek, de felmerültek közös terek, események is: a kortárs, alternatív kultúrát közvetítő Ecsetgyár vagy a Transylvania International Film Festival is.

A TIFF magyar napján a Puskás, Hungary című filmet vetítették a fesztiválon, Kolozsvár főterén. A film után magyar és román fiatalok közösen hallgatták a csíkszeredai- sepsiszentgyörgyi Tündérground zenekar koncertjét, közben beszélgettek, énekeltek, söröztek.

Kolozsvár arca sokat változott a közelmúltban, melynek képei inkább előre, mintsem a múltba mutatnak. A Babeş-Bolyai Tudományegyetem román-magyar közösségét sokat szidják úgy, hogy nem gondolkodnak előre. Korunkban kétségtelen előnyt jelent a kétnyelvűség, nem beszélve a dupla lehetőségről. Én úgy gondolom, hogy sokszor nem működik a már berögzült ellenkezés, ezzel ellentétben aktívan kell alakítanunk jövőnket.

V.

Ayklerné Papp Zsuzsa könyvében olvashatunk Sutiról, aki a könyv másik jelentős szereplője, aki azóta Yitzhak Livnatre változtatta nevét, amint az Auschwitz-Birekenaui táborban virágot rajzol a homokba.

A könyv során megismerhetjük e két akkori fiatal élettörténetét, amint szülőföldjüktől távol, az azóta eltelt több mint hatvan évben sikeres vállalkozók lettek. Az elmúlt években ez a két úr lelkes támogatója és szervezője lett a Magyarságismereti Mozgótábornak. Úgy gondolom, hogy Berci bácsi és Suti bácsi nemcsak számunkra - a Magyarságismereti Mozgótábor egykori résztvevőinek - hanem mindannyiunknak például szolgálhatnak.

A kanadai Rákóczi Alapítvány néhány éve megkapta az Európai Unió Ifjúsági Károly díját, idén Zsuzsa néni az Antal József díjat viheti el. Ezek a díjak igazolják a nagytömeg felé azt a munkát, amelyet a kanadai Rákóczi Alapítvány évről-évre vállal, annak értékét, melyet nekünk, egykori táborosoknak, lehetőségeinkhez mérten mindig segítenünk kell.

VI.

E sorok szerzője fentebb említett dolgozatát folytatni kívánja, ezért a következő tanév első félévében Kolozsvár után Budapesten tanul. Célja, hogy tudását gyarapítsa, mélyítse. Reméli, hogy nemcsak az oktatást illetően, de kulturálisan is szélesedik látóköre.

Csermely Péter, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem kutatója.  A rejtett hálózatok ereje című könyvében felhívja a figyelmet a barátok és a velük való együttműködés szükségességére. A Rákóczi Családi Kör hálózata immár több mint 2200 csomóponttal rendelkezik, az egyesek pontok pedig más pontok tizeit, százait ismerik. Ezekkel a kapcsolatokkal hálóként szőjük át a Kárpát-medencét, érezve bárhol, hogy nem vagyunk egyedül.

Mindennapjaink során pozitív jövő reményével kell cselekednünk. Önmagunk megismerése, elfogadása az első lépés lehet egy közös, békés Kárpát-medence jövőjének. A mellettünk álló ember megismerése, elfogadása talán a következő lépés.

VII.

2010. Június 4.- én este Budapest egyik belvárosi kávézójában fiatalok beszélgettek. Nem is lenne ebben semmi különös, de e fiatalok a Kárpát-medence különböző sarkából érkeztek. Összeköti őket a már említett Rákóczi Családi Kör hálózata.

Beszélgettünk közös élményekről, nézeteltérésekről, többek között e pályázat első körével kapcsolatosan is. Nem győztük meg egymást, de fontosabb talán, hogy meghallgattuk a másik véleményét. Ha az a beszélgetés nem történik meg, valószínű, hogy ezeket a sorokat sem írtam volna le.

Úgy gondolom, hogy a következő húsz évnek csak nyílt lapokkal lehet értelme. Másnap reggel, hazaútra készen, újból átnéztük papírjainkat, majd vonatra, buszra, repülőre szállva elindultunk otthonról haza: Kassára, Beregszászra, Szabadkára, Kolozsvárra.