Pernyertes vagyok, igaz sokad magammal. Nemcsak azokkal, akik az olasz állam mellett beléptünk abba a perbe, amelyet Olaszország indított azon jogának megőrzése érdekében, hogy iskoláiban ott legyen a kereszt az osztálytermekben.

Örömmel adtam nevemet ehhez a perhez, bár utálom a pereskedést. Még úgy kezdtem az iskolát, hogy a kereszt ott volt a tanteremben. Úgy nőttem fel, hogy ott volt lakásunk falán is. Azután a diktatúra levetette az osztályok (és a kórtermek )faláról, a lakásokban azonban megmaradt. Ma is így élünk, a „kereszt alatt”.

Pernyertes egész Olaszország, és talán még többen. Talán te is, kedves Olvasó! Mert ez az ítélet, ahogy Mario Mauro olasz képviselőtársam fogalmazott, azt jelzi, hogy fordul a szél és Európa népei talán jobban figyelnek önazonosságukra és keresztény gyökereikre.

Örvendünk az Európai Emberjogi Bíróság döntésének, de nem feledhetjük az elsőfokú ítélet (2009) gyalázatát. Akkor egy holland újság az nrchandesblad azt állította, hogy a kereszteket Mussolini rendeletére helyezték el az iskolai osztályokban. Most nem tudom bizonyítani, de olvasmány emlékeim szerint sokkal régebbi szokásról van szó. És nemcsak Olaszországban.

De hagyjuk ezt. Most igazán7 az örvendezés ideje jött el, mert a hisztéria felett úr lett a józan ész. Azon azért el kell gondolkodjék az ember, hogy miként kerültünk ilyen helyzetbe, hogy a világon legtermészetesebb jogainkért is küzdeni, adott esetben évekig pereskedni kelljen. Ébresztő!