Két írás, amely magyarázza, miről és mitől zeng az európai és részben az Európán kívüli sajtó. Mi lehet az oka a támadásoknak? Ezt sokan kérdezték tőlem ezen a héten. itt most két választ adok közre, egyik sem az enyém. Személyesen hajlok arra, hogy a válaszolók véleményét magamévá tegyem, tudva, hogy ezekkel politikai szempontból sokat nem lehet elérni. Szerzőik talán nem is a politikusokat akarták meggyőzni, hanem maguk és az értékekre nyitott polgárok számára fogalmazták meg elképzeléseiket. [S. L.]

I. Székely János püspök a hazánkat érő támadások okairól

Krisztus mondta: ha gyűlöl majd benneteket a világ, gondoljatok arra, hogy engem előbb gyűlölt nálatok (Jn 15,18). Különleges aktualitást kapnak ezek a szavak ma, amikor sokan szerte a világban össztűz alá vették hazánkat – fogalmaz írásában Székely János esztergom–budapesti segédpüspök.

Mi ennek a gyűlöletnek az oka? A valódi ok az, hogy hazánk olyan alapvető emberi értékek mellé állt oda, melyeket ma sokan lerombolni szeretnének. A magyar parlament olyan alkotmányt adott az országnak, amely Isten nevével kezdődik (Preambulum), amely azt állítja, hogy a magzat életét védelem illeti meg a fogantatástól kezdve (Szabadság és felelősség II), hogy Magyarország védi a házasság intézményét mint férfi és nő között létrejött életszövetséget (Alapvetés L). Az alkotmány azt is kijelenti, hogy a család a nemzet fennmaradásának alapja, és hogy az adó mértékét a gyermeknevelés kiadásainak figyelembevételével kell megállapítani (Szabadság és felelősség XXX). Nyilván sokan vannak a világon, akiknek nem tetszik ezeknek az emberi alapértékeknek ez a határozott megfogalmazása.

Mi több, a magyar kormány átmeneti külön adót vetett ki a bankokra. Ez pedig természetesen aggodalommal tölti el a pénzvilág urait, nehogy a példa ragadós legyen.

A hazánkat érő támadások oka alapvetően ez. Természetesen ezeket az okokat nem nevezik néven, helyette más, kisebb jelentőségű vádpontokat említenek. Az egyik ilyen vádpont az egyházakról szóló törvény. Ennek a törvénynek az a célja, hogy az úgynevezett business egyházaktól megvonja az egyházi státuszt. Magyarországon ugyanis, szemben nagyon sok európai állammal, az egyházi oktatási, egészségügyi és szociális intézmények azonos állami finanszírozásban részesülnek, mint a hasonló állami intézmények, hiszen ugyanolyan adófizető polgárok számára nyújtják a nevelés, vagy a gyógyítás szolgálatát. Hazánkban ezért számos olyan ál-egyház jött létre, amelyeknek a legfőbb célja az állami támogatás megszerzése volt. Az új egyházi törvény ezen a helyzeten változtat. Pontosabban körülírja a feltételeket, amelyek alapján egy közösség elnyerheti az egyházi státuszt (legalább ezer tag; legalább 20 éves jelenlét az országban stb.). Azok a közösségek, amelyek nem kapják meg az egyházi státuszt, nyugodtan folytathatják a működésüket, csak az intézményeik állami finanszírozását nem fogják megkapni.

Természetesen a magyar parlament és a kormány követett el hibákat is a munkája során. Ilyenek voltak a médiatörvény egyes – később meg is változtatott – pontjai, vagy a jegybanktörvény esetében néhány, talán szükségtelen módosítás, amely támadásokra adott alkalmat. Ugyanígy helyesebb lett volna a bankokkal való megállapodást a végtörlesztés rendelkezéseinek kibocsátása előtt megkötni.

A hazánkat érő támadás oka azonban nem ez, hanem azok az alapértékek, amelyeket Magyarország jelenleg képvisel. A jelen parlamentnek felelősen élnie kellett azzal a kétharmados többséggel, amellyel a választók a cselekvésre felhatalmazták. Ezt a nagy felelősséget és lehetőséget alázattal, körültekintéssel kell hordoznia, tettekre váltania. A külső támadásokat pedig higgadtan, adott esetben kellő ügyességgel kell megpróbálnia kivédeni. Hazánk jegybankjának valuta tartaléka a jelen államadósságunk csaknem felét teszi ki, amelyet szükség esetén a jegybank fel is fog használni az adósságszolgálat finanszírozására. Ez azt is jelenti, hogy az ország valamennyi ideig ki tud tartani ebben az erős ellenszélben is.

Gyakran megtörténik a történelemben, hogy ha feltűnik a világosság, akkor megjelenik vele szemben a sötétség hatalma is.

Kívánom mindannyiunknak, hogy legyünk a Világosság fiai, egy igazabb, emberibb világ építői.

Székely János esztergom–budapesti segédpüspök
[Forrás: Magyar Kurír]

II. A cseh megközelítés: Michal Semin a Lidové noviny-ban

Erről a cikkról a Magyar Nemzet online kiadásában számolt be Gabay Balázs.

Az utóbbi napok Orbán-kormányt ütlegelő írásai között előkelő helyet foglaltak el a cseh lapok cikkei, ezért is meglepő olvasni Michal Semín sorait a Lidové noviny prágai lap január 6-i számában (a cikk fordításában Loydl Ronald segédkezett). A cikkíró meggyőződése szerint ugyanis a magyar alaptörvénnyel szemben kidomborodó uniós kritikák veleje nem az alkotmányosság nemléte, avagy a demokrácia megszűnése. Semín úgy véli, a kritika igazi oka az értékek közti alapvető különbségek mentén keresendő.

Az olykor a demokratikus döntéshozatalban is gyengélkedő unió Semín szerint az emberek, államok, világnézeti határoktól mentes balliberális irányelvet tartja szem előtt. Az eszme kiteljesedésének azonban komoly akadálya, hogy magának az EU-nak is vannak határai, és olyan mércéje, mely alapján „irgalmatlanul elítél minden máshitűt”. Mit vétett Magyarország, hogy kiérdemelt egy ilyen éles kritikát? – teszi fel a kérdést. A cikkíró visszaidézi az Európai Parlament, a Human Rights Watch, az Amnesty International tavaly áprilisi közös nyilatkozatát. Ebben az EP és az emberjogi szervezetek tiltakoztak a magyar alaptörvénynek a Szent István-i hagyományokról, a házasság védelméről, a hagyományos család jelentőségéről, avagy az élet oltalmazásáról szóló szakaszai ellen. Az említett részek állítólag diszkriminatívak, mivel veszélyeztetik a vallásszabadságot, a homoszexuálisok egyenjogúságát és a nők jogát a magzatelhajtáshoz.

Michal Semín szerint tehát nem azért ömlik a szitokáradat hazánkra, mert az unió félti a demokráciát, hanem azért, mert az új alaptörvény „akadályozza annak a célnak az elérését, melyet Mark Hackard külpolitikai elemző a volt szovjet blokk országainak gyarmatosításaként jellemez”. A bolsevikok az elmúlt évtizedekben céltudatosan tisztították meg a keresztény örökségtől és a nemzeti hagyományoktól Európának ezt a részét, magyarázza a szerző. „Amit nem ért el a Szovjetunió, az valószínűleg sikerülni fog az Európai Uniónak. De ha Ő, akihez a magyar alkotmány fohászkodik, közbelép, akkor ennek egészen más vége lehet...”