Mostanában gyakran éri Európát a vád, hogy elfordul keresztény gyökereitől. Azokat, akik vallásos meggyőződésüknek megfelelően lépnek fel, nemritkán lehurrogják, megbélyegzik. Nem jól van ez így… De mit tehetünk ellene? Hogyan állhatunk helyt keresztényként elvallástalanodó világunkban? Surján Lászlót, az Európai Parlament alelnökét kérdeztük.

„Valóban, mintha Európa intézményestül fordult volna el a kereszténységtől – kezdi az EP-alelnök –, de az Európai Parlament strasbourgi üléseinek ideje alatti szentmiséken aránylag sok közép-európai vesz részt. A lengyelek, a szlovákok vagy épp a magyarok határozott keresztény irányt képviselnek, s a meggyengült nyugati kereszténység pontosan tőlük várja gondolatainak markánsabbá tételét Európában.” Surján László szerint a nyugat-európaiak anyagiakban bővelkednek ugyan, de kiegyensúlyozatlanok, lelki egészségük fogyóban van. Elfordultak a keresztény értékektől – másfajta örömöket keresnek.

„Az Örömhír nálunk van, viszont nem divat beszélni róla – fejti ki a képviselő. – De nem az a feladatunk, hogy hirdessük az evangéliumot akár alkalmas, akár alkalmatlan? Hol vannak, akik megmutatnák, hogy érdemes az Isten igéjére építkezve élni? Mintha az európai keresztények azt üzennék, köszönik, jól vannak, s behúzódnának a csigaházukba… Nem érzik át felelősségüket, és nem találták meg azt a megjelenési formát, mely vonzó lehetne a fiatalok számára. Szent Ferencek vagy Szent Bernátok most is megjelennek a világban – folytatja –, Roger Schütz, Jan Vanier vagy Teréz anya, csak épp a hatásuk egy körre vonatkozik, és nem terjed tova. Ők tömegeket mozgatnak meg, de az emberek nem viszik tovább a lángot. ”Pedig, fogalmaz Surján László, most „ébresztő keresztényekre” van szükség, akik nem elégszenek meg azzal, hogy elbújva, mintegy csupán maguk – s persze Isten – előtt tanúskodjanak. A „jól elvagyok magamnak” mentalitással épp azt éri el az európai kereszténység, amit sokan rákényszerítenének: hogy a vallás magánüggyé váljon."

„Senki sem mondhatja, hogy a keresztény megközelítés nem európai – teszi hozzá az alelnök. – Robert Schumant szokták idézni: A demokrácia vagy keresztény lesz, vagy nem lesz. A demokrácia keresztény értékek nélkül – tisztességesen nem működik. Vállalnunk kell meggyőződésünket ebben az agyonszekularizált világban is. Nem szabad megharagudnunk, ha esetleg csúnyát mondanának ránk. Vannak, akik megvonnák a kereszténység léthez való jogát Európában. Sikerülhet is nekik, ha a keresztények bamba birka módjára nézik. A közéletből való kivonulás a szellemi öngyilkosság egyik fajtája lenne. Azt jelentené, hogy az új, átalakulásra váró Európa nem megfelelő erkölcsi talajra épül.”

Surján László szerint azt is fontos tudatosítani: közép-európaiak vagyunk. Nem pusztán azért, mert nálunk találkoznak a keleti bérek a nyugati árakkal. Kultúránk rokon, történelmünk közös. Kereszténységünk égő fáklya lehetne a sötétbe boruló Európában. Elegendő alap ez ahhoz, hogy barátságban éljünk a szomszédos népekkel, akikkel egyébként anyagi érdekeink is közösek az európai arénában. Szomszédjainkról többnyire hamis csak sztereotípiákat ismerünk, s az elmúlt mintegy másfél évszázad sérelmeit hangoztatjuk, elvetve a közös történelem összetartó elemeit. "Ezért indítottam el a Kárpátok ölelte, Duna-völgyi népek közötti megbékélési mozgalmat, amelyhez magyarok és nem magyarok már csaknem négyezren csatlakoztak az interneten (chartaxxi.eu). Nekünk, közép-európaiaknak közösek az érdekeink – mondja – de nem elég, a ezt csak a politikai vezetés ismeri fel, ha ugyan felismeri. A civileknek is meg kell tenniük a magukét. A sajtó elsősorban a konfliktusokról számol be, ezért sokan úgy vélik, a megbékélés reménytelen. Mozgalmunk túl néz a mai kocsmán, hitem szerint az értelemig és tovább. Ez a tovább pedig - karácsonyi időben kell-e mondani - a szeretet.
Vágjunk bele!"