Sokan kalapot emelnek gondolatban, sokan kérdezik: miért? II. János Páltól azt kérdezték: miért nem? Válasza: Krisztus sem szállt le a keresztről. Ennek fényében XVI. Benedek dezertőr volna? Nem hiszem. Valami egészen másról van szó.
II. János Pál vállalta és halálig hordozta a keresztet. Tiszteljük érte. Jó lenne, ha követnénk is. De a nagy többség csak a kánai menyegzőig hajlandó Jézus útját járni. Keresztutat? Ugyan már!
Utóda látszólag nem vállalt valamit. Látszólag, mondom, mert meg vagyok győződve, másról van szó. XVI. Benedek nem akart kereszt lenni az egyház számára. Az élet végén elgyengülünk. Tetszik, nem tetszik, teher leszünk, feladat környezetünk számára. Ez egy családban rendjén van. De ha már eljön ez az idő, akkor nem hagyhatjuk ellátatlanul a feladatainkat. Át kell adni azokat. A helyettes, csak helyettes a civil életben is.
Hiszek abban, hogy a pápa és az Úristen között különleges kapcsolat van. Ez azonban nem terjed ki a vatikáni adminisztrációt ideiglenesen irányító bíborosra. Mi van, ha a pápa akár évekig magatehetetlen, vagy legalábbis nagyon legyengült?
Van egy másik szempont is. Figyelni kell az idők szavára. Aligha meglepő kijelentés, hogy a világ alapvető megújulásra szorul. XVI. Benedek látta ezt. Ha nem érzett elegendő szellemi és lelki erőt, hogy ennek a megújulásnak a motorja legyen, akkor át kellett adnia a helyét. Megtette.
Jöjj Szentlélek Úristen, újítsd meg a föld színét!