Március 15-i műsor Montrealban

A montreali reformátusok templomának befogadó képessége sokkal kisebb, mint a katolikusoké, de mégsem lehet, hogy a közösen tartott ünnepségekből rendre kimaradjanak, és minden, a méretei miatt nagyobb, Montreali Magyarok Nagyasszonya Egyházközség templomának közösségi helységében, a Mindszenty teremben történjék.

Ezért rendezték a Montreali Első Magyar Református Egyház templomának alagsorában idén a március 15-i műsort március 10-én istentisztelet után. - Igen, vasárnap, tizedikén! És azért ekkor, mert az ünnepi beszédre fölkért Dr Pordány László nagykövet csak ekkor ért rá, hiszen nemzeti ünnepünk alkalmából nagyon sok meghívásnak kellett eleget tennie, ám ennek ellenére március 15-én mégsem hiányzott Montrealból. - De erről majd később...

A református vendéglátók alaposan fölkészültek a vendégek fogadására. Terített asztalok, székek, szerény ebéd fogadta az ünnepségre étkező katolikus híveket.

A március tizedikei műsorra még az időjárás is a rendezők kedvében járt. Napok óta egyre emelkedett a hőmérséklet, sütött a nap, verőfényes idő köszöntött Montrealra és környékére. Mintha ettől lettek volna olyan elevenek és bátrak a kis szereplők, a Montreali Magyar Iskola tanulói és a cserkész gyerekek. Ünnepeinken a műsort rendre ők szolgáltatják, egyre bátrabban, egyre otthonosabban mozogva a színpadon. E napon is alaposan kitettek magukért és tanáraikért. Őket két zenetanáruk műsora követte, majd a Bokréta Táncegyüttes, és a szünet után kezdődött az ünnepi beszéd.

Nagykövetünk csodálatos beszédet mondott, helyesebben nem is mondott, hanem mesélt, mintha családi körben lenne.
A légkör fölforrósodott, és nem csak azért, mert a templom alagsora kissé zsúfolt volt. A Betlen Gábor Kör székely zászlót adott át dr. Pordány László nagykövetnek, majd a gyerekek ismét a színpadra vonultak kis székely papírzászlókkal.

A himnuszok eléneklésével ért véget az ünnepség, és nem sejtettük, hogy ezzel még korántsem ért véget Nemzeti Ünnepünk  megünneplése, ugyanis Dr Pordány László nagykövet alig egy hét múlva, március 15-én, pénteken ismét Montrealba látogatott, igaz, ekkor már nem családostól, viszont két vendéggel, dr Wetzel Tamás miniszteri biztossal és Szentmihályi Gyula tiszteletbeli konzullal jött.


Nemzeti Ünnepünk a Foyer Hongrois-ban

Mint ahogyan előbb már jeleztem, nem várt esemény, olyasmi történt, melyre senki sem számított:  dr. Pordány László március 15-én, pénteken ismét Montrealba érkezett, és vendégeivel dr. Wetzel Tamás miniszteri biztossal és Szentmihályi Gyula tiszteletbeli konzullal meglátogatta a Foyer Hongrois-t.   

A ház lakói mind 65 év feletti emberek, legtöbbjük idősebb nyolcvannál, vagy nyolcvan közeliek. Megható ünnepséget rendeztek a vendégek tiszteletére. Bottal, járókerettel, tolókocsival jöttek a földszinti közösségi terembe. A rövid bemutatkozások és üdvözlőbeszédek után a ház lakóinak műsorát Mák Aranka konferálta. Volt szavalat, szóló ének, és fölolvasás. - Mindenki a maga módján teljesített.

Egy kisebb csoport énekelt a vendégeknek, és az oldott hangulatra jellemző, hogy dr. Pordány László látható élvezettel együtt dalolt az idős emberekkel.

A műsor végén süteményt szolgáltak föl, és a vendégek kávézás, teázás közben elbeszélgettek a ház lakóival. Dr. Wetzel Tamás miniszteri biztos válaszolt az állampolgársággal kapcsolatos  kérdésekre, Szentmihályi Gyula tiszteletbeli konzul a konzuli fogadóórákról adott tájékoztatást.
Végül a Foyer Hongrois igazgatójával  dr.Wetzel Tamás megtekintette a ház közösségi helységeit.
A vendégek jóval a tervezett időpont után indultak csak vissza Ottawába.