„Isten útjai kifürkészhetetlenek” – tartja a közmondás – de nem az embereké, és különösen nem a „vörösöké” és e gyűjtő név alatt értsük a bolsevistákat, anarchistákat, baloldali szocdemeket, radikális liberálisokat és hasonszőrűeket.
1919 dicstelen, rosszemlékű és kaotikus évében, annak is az elején, Károlyi Mihály magyar államelnök miután hüledezve elolvasta a „Vix jegyzéket” – az Antant által kiszabott trianoni határokról – lemondott és a hatalmat a szicáldemokratáknak adta át, ahonnan csakhamar a kommunista vezér Kun Béla kezébe ment át, aki március 21-én kikiáltotta a magyar Tanácsköztársaságot. Miután a franciák az I. Világháborúból maradt fegyverekkel felszerelték a románokat, akik a már korábban elfoglalt Erdélyből megindultak a Tisza és Budapest felé. Ezekkel szemben a magyar vöröshadsereg nem tudott ellenállni, védelmi vonalát áttörték miután a Székely hadosztálynak féltékenységből nem adtak muníciót. Így a tiszavirág életű magyar Tanács (Szovjet) Köztársaság augusztus 1-én összeomlott, vezetősége és komisszárjai, baloldaliak és liberálisok kénytelenek voltak Bécs irányába eszeveszetten menekülni. Károlyi Mihály cseh útlevéllel még júliusban Párizsban kötött ki, Szamuely Tibor, a hírhedt Lenin Fiúk parancsnoka, az országhatárnál találkozott végzetével. Kun Béla és mások szerencsésebbek voltak és megérkeztek Bécsbe. Közöttük Lukács György filozófus, közoktatási népbiztos-helyettes, Balázs Béla a közoktatási népbiztosság irodalmi osztályának vezetője, Biró Lajos az írói direktórium tagja, Faragó Miklós a sajtó direktórium tagja, Ujvári Péter a Marx-fordítások főlektora. Hatvany Lajos 1918-ban Károlyi Mihály mellett a Nemzeti Tanács választmányi tagja. Számos baloldali író is követte őket, így Komlós Aladár, Németh Andor, Déry Tibor, Gábor Andor és mások.
Az emigránsok a Bécsi Magyar Újság (1919–1923), köré csoportosultak, mely az emigráció legjelentősebb napilapja volt Ezek aztán amint megmelegedtek azonnal világszerte kürtölték a magyarországi “fehér terror” vádját, azért, hogy bosszúból aláássák a Trianonban szétszakított és kiutat kereső magyarság életlehetőségeit, a Horthy rendszert befeketítsék s ahol lehet ártsanak a magyar ügynek.
Az emigránsok Bécsből lassan szerte rajzottak: Berlinbe, Párisba, Londonba, Moszkvába sőt a tengeren túlra is. Az 1926-os magyar amnesztiára többen hazatértek. Lassan a Horthy rendszer elleni támadásuk is alábbhagyott, mert nem talált politikai pártfogókra nyugaton. Aktivitásuk csak a II. Világháború idején erősödött fel. Majd a háború-vesztés után új lehetőséget látva sokan hazatódultak s legtöbbjük vezető szerepet kapott a szovjet szuronyok mellett épülő kommunista Rákosi és Kádár rezsim idején.
Amikor az 2010-es parlamenti választásokon a Fidesz-KDNP koalíció több mint kétharmados arányban győzött, és a nyolc éve uralkodó balliberális koalíciónak át kellett adnia az ország kormányzását, tudták, hogy nehéz, ha ugyan nem reménytelen évek előtt állnak. Hiszen mögöttük volt az 2006-os Őszödi Beszéd szégyene, a 2006 Október 23-án Budapesten a békésen ünneplő tömegek ellen végrehajtott rendőrroham traumája és az ország hihetetlen méretű eladósításának tragédiája.
Már 2006 októbere után érzékelték a balliberális urak, hogy a 2010-es parlamenti választásokkal a “hét szűk esztendő” küszöbére érkeztek. Túlélésükre, a majdani uralomba való visszatérésükre, egy stratégiát dolgoztak ki, mely három fő részből állhatott.
- Mivel a választások elvesztése nyomán elestek a pénzforrások többségétől, viszont a túléléshez és a visszatéréshez mindenáron pénz kellett, ezt egyrészt a még hivatalban levő idejük alatt igyekeztek megszerezni mindennemű forrás megcsapolása révén. Ezek a nagy összegek azután természetesen offshore bankoknál kötöttek ki. Másrészt joggal reméltek anyagi támogatást olyan tehetős országokból, melyeknek nem tetszett az új magyar nemzeti kormány ideológiai és gazdasági politikája, s akiknek érdekében áll egy új vezetés alatti balliberális pártkoalíció hatalomba való mielőbbi visszajuttatása, hogy az országot tovább szipolyozhassák.
- A ballib stratégia másik eleme az, hogy miden vonatkozásban támadás alatt tartsák a magyar nemzeti kormányt. Ehhez két csapat kellett. Az egyiket otthon az ellenzékbe szorult pártoknak vezető ideológusai és erőteljes médiája alkotja, amely szünet nélküli támadás, politikai nyomás alatt tartja a nemzeti oldalt és kormányát. A másik csapat – a 19-es vörös emigráció kitaposott útját járva – külföldön alakult meg s teljes gőzzel munkálkodik a magyar kormány ellen. Jelen vannak Bécsben, élükön Paul Lendvaival, Berlinben a neves írók Esterházy Péter, és Kertész Imre számíthatók ide, az USA-ban, például a baltimorei Johns Hopkins Egyetemen működik egy ilyen csoport Charles Gátival, Simonyi Andrással, s a nemrég hazajött Bajnai Gordonnal. Kanadában Kertész Ákossal, Chistopher Ádámmal s néhány nevüket adó intellektuellel dolgoznak. Sajtóorgánumok vannak kezükben mint az Amerikai Népszava, vagy a Kanadai Magyar Hírlap. Mindezek szellemi, politikai és anyagi támogatást kaphatnak egyrészt az offshore bankokba kisíbolt letétekből, a nyugati magyar milliárdosoktól mint amilyen Soros György és új balliberális kormányt hatalomba juttatni igyekvő magas nyugati hivataloktól. Céljuk mind a nyugati mind a hazai magyarság és a nemzetközi közvélemény befolyásolása, gondolkodásának összezavarása s mindezzel a nemzeti kormány tekintélyének aláásása.
- Ez a kettős ballib társaság egységesen – hazulról és külföldről – nemcsak a nemzeti kormány és a külföldi magyarság közzé akar éket verni, hanem ezeket igyekszik a maga oldalra állítani. Mindezeken túl valótlan, hamis és hazug hírekkel szüntelenül táplálják és félretájékoztatják a nyugati országok hírszolgálatát és illetékes hivatalait. Jóllehet nemegyszer hamis és hazug hírekkel vezették félre s tették nevetségessé nyugati partnereiket és a médiát, mégis, ezek ebből semmit sem tanultak, s mintha misem történt volna mindent gondolkodás nélkül leközölnek, kommentálnak és fenyegetőznek és nagy garral készülnek 2014-es diadalmas visszatérésükre, hogy aztán ott folytassák ahol abbahagyták 2010-ben!
A nagy kérdés az, hogy trükkökkel, hazugságokkal, üres ígéretekkel és nagy fenyegetésekkel lehetséges lesz-e még egyszer félrevezetni, átverni és kiszolgáltatni a magyarságot?
Edmonton, 2013 Tavaszelő
|