Április 14-én több mint 400 ember gyűlt össze, hogy díszebéddel ünnepeljék a két montreali magyar cserkészcsapat fennállásának 60. évét. A jelenlevő cserkészek nagy része bizony kemény munkával ünnepelt. Vagy huszonöten, a kéknyakkendős kiscserkésztől a bajuszos segédtisztig, a negyven asztalt szolgálták ki, ügyesen, gondosan, megmutatva, hogy milyen is az a "jó munka", amivel egymást köszöntik a magyar cserkészek. A felnőttek és vezetők pedig, akik már hónapok óta dolgoztak az ünnepi ebéd előkészítésén, most minden erejüket megfeszítve gondoskodtak arról, hogy minden simán folyjon le.

A csapatzászlókat bevonulásuk alatt a cserkészinduló köszöntötte.

Ezután Szép-Kiss Bernadett és ifj. Edvi István cserkésztisztek, a két csapat parancsnokai üdvözölték a megjelenteket, a díszvendégek közül kiemelve dr. Pordány Lászlót, Magyarország kanadai nagykövetét, aki feleségével és unokájával együtt tisztelte meg a montreali cserkészeket, és Lendvai-Lintner Imrét, a Külföldi Magyar Cserkész Szövetség elnökét, Szentmihályi Gyula tiszteletbeli konzult és Nt. György Attilát, a Montreali Első Magyar Református Egyház lelkipásztorát. Ugyancsak felolvasták néhány vezető üdvözletét, akik nem tudtak az ebéden részt venni.

A parancsnokokat követte házigazdánk, Ft. Licskó Szabolcs plébános néhány üdvözlő szava és a cserkész szokás szerint énekelt asztali áldás. A Viski Enikő és Zsolt által vezetett, és cserkészekből, cserkészszülőkből és barátokból álló konyhai "személyzet" igazán kitett magáért. A húslevesből, hortobágyi palacsintából, rántott csirkéből, petrezselymes krumpliból és salátából álló ebéd elsőrendű volt, sőt, a nagykövet úr szerint szakácsversenyt nyerhetett volna. A hangulatot jelentősen emelte Lakatos István és Parádi József kellemes és szép magyar zenéje.

Az ebéd  alatt a Mindszenty terem hatalmas vásznán megjelent a 60 év alatt összegyűjtött fényképek sorozata a csapatok életéről. Ez a vetítés nyilvánvalóan nemcsak a jelenlevő számos régi cserkészt érdekelte, mert a képek hatásra még helyben beiratkozott a csapatba egy montreali fiú, és az ebéd után Annamária, a Nagykövet úr bájos unokája bejelentette nagyszüleinek, hogy, visszatérve Ottawába, ő is szeretne cserkész lenni. 

Miután a felszolgáló cserkészek leszedték a tányérokat, a nagykövet úr gratulált a két csapatnak és a közösségnek a hatvan évi munkájukért és a segítségért, ami lehetővé tette a csapatok fennmaradását. Kihangsúlyozta, milyen fontos a magyarság számára, hogy a kommunista elnyomás alatt külföldön megmaradt a magyar öntudat és a magyar cserkészet, és hogy még ma is magyarul beszélnek nemcsak a szülők, hanem a másod-, sőt sokszor harmad és negyed-generációs fiatalok is. Buzdította a fiatalokat, vegyék át a 60 éves hagyományt.

Dr. Pordány László beszéde után a jelenlévő volt csapatparancsnokokat hívták a színpad elé, ahol Szép-Kiss Bernus és Edvi István, a jelenlegi parancsnokok, megköszönték munkájukat, és köszönő oklevelet adtak át nekik. Mielőtt a helyükre mehettek a "veteránok", bevonult a dobostorta égő gyertyákkal, hogy megfelelőképpen kihangsúlyozza az ebéd "születésnapi" jellegét.

A gyertyák kifújása után Lendvai-Lintner Imre "a Külföldi Magyar Cserkészszövetségnek, elnökségének és Intéző Bizottságának üdvözletét, elismerését és köszönetét" tolmácsolta a 60. gyémánt évforduló alkalmával.  Külön köszönetet mondott a szülők támogató munkájáért, úgyszintén az egyházak és a montreali társadalom támogatásáért. Ecsetelte a csapatok helyzetét és munkáját a külföldi és magyarországi cserkészszövetségek családjában és a világnak az ENSZ után legnagyobb civil szervezetében, a nemzetközi cserkész közösségben. Beszámolt a Szövetség eredményeiről és terveiről és kilátásairól, és további jó munkát kért a cserkészektől és támogatást a társadalomtól.

Beszédét Sík Sándor Megyeri Hitvallás című versének szavaival, illetve azoknak az  "alkalomhoz igazításával" fejezte be: " Nem üres remény hanem 60 év fényes példája vezessen ahhoz a meggyőződéshez, hogy akit egyszer meglehelt a Lélek, annak mindegy-lom élet vagy halál: az él és áll és énekel és alkot, a Kárpát-medencében és Magyarországon, Montrealban és Kanadában, hétvilágrészen és a másvilágon, az Isten őtet úgy segélje."

A szép ünnepség tombolával, zenével és beszélgetéssel ért véget. Reméljük, 2023-ban viszontláthatunk mindenkit. Igaz, ha a két csapat valóban jó munkát végez, valószínűleg nagyobb termet kell majd keresnünk.
.