Torz lelkű emberek minden gátlás nélkül terjesztenek légből kapott rágalmakat, illetve kitalált történeteket. Nem ismernek sem Istent, sem embert. Gátlástalan hazudozók, a lelkek mérgezői. Sötét alakok, ők az emberiség salakja. Óvakodjunk tőlük.

Időről időre kétségbe esett vagy felháborodott leveleket kapok. Filmek, könyvek, televíziós híradások dühítik fel a keresztényeket, akik tiltást, büntetést szorgalmaznak a valóban bicskanyitogató indulatokat kiváltó alkotások miatt.

Michael Hesemann 2010-ben Sötét alakok címmel magyarul is megjelent könyve mintha csak azért íródott volna, hogy megkönnyítse az efféle levelek megválaszolását.

Már a bevezető megtalálja az első tettest, a politikát. Rég volt ugyan, de nehezen kiirtható nyomokat hagyott az a modern szóval dezinformációnak mondható rágalom hadjárat, amelyet a VIII. Henrik utáni Anglia vezetett a spanyolok ellen.

Erzsébet Angliája nem válogatott az eszközökben. Francis Drake kalózkodása nem volt elég a spanyol világuralom meggyengítésére. Célzott hamisításokkal, groteszk ferdítésekkel, rémregénnyé duzzasztott álhírekkel vérszomjas, szörnyűséges és kapzsi elnyomóknak tüntették fel a spanyolokat. Spanyolország az erőszak, a fanatizmus, az intolerancia és a maradiság szimbóluma lett.

A ma embere még akár elismeréssel is tekinthet a régi rágalmazókra. Hazájuk vélt vagy valós érdekében tették, amit tettek.

Ma más szelek fújnak. A hamisítók, Jézus házasságáról, gyermekeiről, megtalált sírjáról értekezők, e koholt történetekből filmeket készítők mozgatórugói semmiféle nemesnek is mondható célnak nem felelnek meg. Feltűnést kereső viszketegség, a címlapra kerülés vágya, a magas honorárium sokkal silányabb indokok, mint az ellenség erkölcsi megsemmisítését célzó igyekezet. Persze a politikai indíték nem teszi tisztességessé a tisztességtelent. Hesemann könyve elsősorban a komolyabb médiát is megfertőző bulvár azon elemeivel foglalkozik, amelyek Jézust próbálják minden természetfelettitől megfosztani. Gondolatmenete világos és meggyőző, sok hivatkozással, hatalmas tényanyagra támaszkodik.

Hasonlóan alapos az egyháztörténet későbbi úgynevezett botrányinak taglalása, Galileitől XII. Piuszon át egészen I. János Pálig.

Az ember elgondolkodhat, milyen emberek is a hamis hírek gyártói. Az efféle hazugokat a méregkeverőkkel rokonítom. Az emberiség salakjához tartoznak.

Napjainkban az efféle salakot egy újabb cél érdekében is felhasználják. Ez talán minden eddiginél gyalázatosabb. Sikertelen pártok salakjai (sötét alakjai) a győztesek lejáratására kígyót-békát kiabálnak, akár úgy is, hogy saját hazájuknak ártanak.

Ugye nem is kell megneveznem, hogy melyik országra gondolok?