"Ha majd a bőség kosarából
Mindenki egyaránt vehet,
Ha majd a jognak asztalánál
Mind egyaránt foglal helyet,
Ha majd a szellem napvilága
Ragyog minden ház ablakán:
Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,
Mert itt van már a Kánaán!"
Petőfi Sándor

Napjainkban sok az elégedetlen. Ha nem is akarom elhinni, hogy a magyarok 62 százaléka kormányváltást akar, s csak azért nem teljesül ez az akarat jövőre, mert nem találnak a jelenleginél jobbat, azért az elégedetlenség itt van velünk és komolyan veendő.

Az elégedetlenek többnyire nem csupán az Orbán kormánnyal vagy a Fidesz-KDNP szövetséggel szemben kritikusak, hanem az elmúlt két évtizeddel. Rendszerváltás helyett gengszterváltást emlegetnek, radikális megoldásokat hiányolnak, szerintük legalább jelképes karóba-húzásokra sort kellett volna keríteni.

Ez a radikális elégedetlenség aligha tesz ki 62 százalékot. Az elégedetlenek többsége az alacsony keresetekkel, a nyugathoz mért általános szegénységgel, az igazságszolgáltatás lassúságával és olykor meglepő ítéleteivel elégedetlen, s elképedve nézi közműveltségünk, pontosabban közműveletlenségünk mai állapotát. Hogy ez utóbbira egy konkrét példát magam is mondjak: valami komoly bajnak kell lennie, ha van olyan egyetemi rangú felsőoktatási intézményünk (Kaposvár), ahol a végzős hallgatók fele nem kaphatja meg a diplomáját, mert tanulmányai alatt képtelen volt megszerezni az állami nyelvvizsga bizonyítványt.
Sok elégedetlen mondat tehát jogos, amit megfogalmazunk.

Hogy mégis mértéktartást kérek, részben a mai kormány, részben az elmúlt két évtized megítélésében, annak Petőfi az oka. 1847-ben, tehát majd két évszázada megfogalmazott céljai, "A XIX. század költőihez" című versének ismert sorai, ma is érvényesek. Két évszázadon kell számon kérnünk, hogy még nem teljesültek.

Hogy közeledtünk-e a Petőfi megfogalmazta célokhoz, azt döntse el a szaktudomány. Hogy nem értük el, azt mindannyian tapasztaljuk. Alighanem mindannyian szeretnénk, ha elértük volna őket. Vajon miért nem tudunk mindannyian együtt tenni is érdekükben?

Nem hagyom teljesen nyitva a kérdést. Két szempontot vetek fel. Az egyik a "fogjuk meg és vigyétek" jellegű hozzáállás. Terheket cipelni egyre kevesebben hajlandók, sokak csak a lelátókra vesznek jegyet, a pályára nem futnának ki semmiképp.

A másik a pártpolitika aljassága. Hány olyan jelenséget látunk, amikor valamit csak azért akadályoznak, mert a másik kezdeményezte, s netán sikerrel kecsegtet. Dolgozni ugyan kevesen akarnak a közért, de vezetni sokan szeretnének. Ha pedig erre nem kapnak a választáson felhatalmazást, akkor egyetlen céljuk van, gáncsolni. Amikor 2002-ben Medgyessy teljesítette a választási ígéretek egy részét, a Fidesz-KDNP szövetség megszavazta az előterjesztést. Az ellenpéldára hiába várunk.