A Magyarok Világkapcsolata
 
            
t h e   h u n g a r i a n   w o r l d   c o n n e c t i o n       

 
 

 

 

Pártokrata Európa

Montreál, augusztus 1. 2013.

Csapó Endre

Megjelent a Magyar Élet 2013. július 18-i számában, Ausztrália

Újsághír: A Tavares-jelentésről szóló plenáris vita ismételten bebizonyította: a Magyarországról folytatott vita nem más, mint az európai baloldal Magyarország elítélésére irányuló politikai színjátéka. A vita során Orbán Viktor miniszterelnök megvédte Magyarországot és visszautasította az alaptalan vádakat. A Fidesz európai parlamenti képviselőcsoportja ezúton is köszönetét nyilvánítja mindazon józan néppárti és konzervatív európai parlamenti képviselőknek, akik a mai vitában kiálltak Magyarországért és a magyar polgárokért. Hozzászólásaikkal bizonyították: Európa nem egyenlő az európai baloldal hazug, elfogult és a magyar polgárok méltóságát súlyosan sértő pártdiktátumaival. ... "A Tavares-jelentés elfogadása figyelmeztető lövés, amely arról szól, lehet-e bármely európai intézménynek beleszólni egy uniós ország ügyeibe" - mondta a miniszterelnök a Kossuth Rádió műsorában. Orbán Viktor európai baloldali akciónak tartja a jelentés európai parlamenti elfogadását.

Teljesen igaza van Orbán Viktornak abban, hogy baloldali támadás éri Magyarországot. E baloldali támadással többet kellene foglalkozni. Újságírók ahhoz felületes emberek, hogy belenézzenek a mai baloldali támadások történelmi előzményeibe, újságok is annyira csak a napi eseményeket tálalják, hogy a közvetlen előzményekre való utalást is mellőzik, ami pedig az olvasók részére az aznapi események megértését is nehezíti.

Abból kell kiindulni, hogy a politikai hatalom általánosan (legalábbis Európában) politikai pártokon épül. Európában 1945 óta (leszámítva Jugoszlávia amerikai szétverését) nem volt háború. A Vasfüggönytől nyugatra megindult a békés újjáépítés. Ilyenkor az élet természetes rendje a konzervatív politikát kelti életre, ami a történelmi folyamatosságra épülő haladás ideológiáját követi, tehát Európában csakis nemzeti kategóriákhoz igazodik. Ami ezzel a természetes szemlélettel ideológiai és politikai síkon szembeszáll, mind olyan törekvés, amit valamilyen érdekcsoportok keltenek életre, és táplálnak. Európa története 200 év óta.

Európa nyugati része a háborút követő húsz év alatt talpra állt, gazdaságilag fellendült, politikailag konszolidálódott, ami azt jelenti, hogy az államok között békés, nyugodt viszonyt képezett az életnek az a természetes szemlélete, amit konzervativimus néven tisztelünk. A nemzetközi baloldal a tagadás és lázadás szellemében addig fészkelődött, míg 1968-ban felborította ezt a rendet. Párizsban, majd Berlinben diáklázadások robbantak ki, átterjedtek az Egyesült Államokra is. Az egyetemek ontották a kommunista, maoista, anarchista, trotskyista lázadókat, Nyugatot elöntötte az eurokommunista szervezkedés. A nagy igyekezet mégsem torkollott látványos forradalomba (ami a baloldal filozófiájában a jog forrása), de nem is maradt következmények nélkül.

Érthetetlen, hogy ma már alig történik említés erről az időszakról, talán csak azért, mert nem folyt elég vér. Idézünk néhány mondatot Konok Péter történésztől (Baloldali stratégiák 1968-ban):

"Annak ellenére, hogy a hatvanas évek végén a világnak szinte minden területén antikapitalista mozgások voltak észlelhetők, amelyek legerőteljesebb formát Latin-Amerika egyes országaiban (Mexikó, Argentína stb.) öltöttek, a témával foglalkozó munkák elsősorban Európára, valamelyest az Egyesült Államokra összpontosítanak. Ezek a gondolkodók - élükön Európában Herbert Marcuséval, de ide sorolhatjuk az olyan legendás >diákvezetőket< is, mint a szocialista Rudi Dutschke és az anarchista Daniel Cohn-Bendit - különféle marginalizált >többszörösen kizsákmányolt< rétegeket próbáltak megnevezni a forradalom új alanyaként. A színesek, a nők, a munkanélküliek és - ebből a szempontból erre kell a legnagyobb figyelmet fordítanunk - a diákok. Szinte nem találunk olyan területet a Földön, amelyet valamilyen mértékben ne érintett volna meg a társadalmi felfordulás vihara. Nyugat-Európában mindenhol zavargások voltak, és habár a párizsiak a legismertebbek, például Olaszországban radikálisabb a diákok fellépése. Az USA-ban a fiatalok kivonulásának a nyugati part óriási gettólázadásai adtak sötét tónust. Argentínában a córdobai munkásfelkelés szinte háborús méretű mészárlásba torkollott. Japánban a cenkaguren terroristái vívták utcai harcaikat. Kínában maga a vezetés is kis híján belebukott abba a próbálkozásba, hogy központi irányítású mozgalomba fogja be a lázadás erejét (>Kulturális Forradalom<). Afrika szinte valamennyi országában polgárháború dúlt. A Varsói Szerződés bevonult Csehszlovákiába. És ezek csak kiragadott példák."

Egész Nyugat-Európa és az Egyesült Államok politikai szerkezetében jelentős változás történt. Gazdasági téren megjelent a neoliberalizmus, ami - bár Amerikából indult ki - globális méretet öltött.

Orbán Viktor a Kossuth Rádió műsorában hangsúlyozta: úgy fest, a Tavares-jelentés nem Magyarországról, hanem Európáról szól, arról, lehet-e bármely európai intézménynek beleszólni egy uniós ország ügyeibe. A vizsgálatot lezáró jelentésben ugyanis olyan megállapítások vannak, amelyek sértik a tagországok garantált szuverenitását. "Ez egy baloldali akció, amelynek előzménye az a kudarc, amelyet az MSZP szenvedett el, és amely az európai baloldal kudarca."

Fontos érzékelnünk, hogy Magyarországot nem csupán egy túlbuzgó uniós tisztségviselő támadta meg, hanem egy olyan politikai irányzat, amely az 1968-as világrendszer-fordulatban színre lépett a világpolitikában, és amely most igyekszik az Európai Unióból olyan kontinentális szuperkormányt kialakítani, amiben a tagállamok kormányai felelősek lesznek a központi törvények végrehajtásáért. Ez a terv ma még távolinak tűnik, de most ezt akarja felgyorsítani ez a Tavares-akció, és erre a célra a magyar nemzeti kormány megtámadása látszik alkalmasnak.

A mai uniós vezetőség személyi egyedeiben is azonos az 1968-as forrongások betyárjaival, és Cohn-Bendit és társai személyében vezetőivel is. A baloldaliak alkalmanként kommunista, máskor liberalista mivoltukban állnak a globalista kapitalizmus szolgálatában. A baloldali mozgalmaknak mindig volt pénzük félelmetes mértékben jelen lenni a történelemben.

Az Európai Parlament is pártemberek gyülekezete. Képviselői megbízatásukat az őket beküldő állam valamelyik parlamenti pártjától kapja, tehát mindegyik azt képviseli, nem pedig az országot. Ennek a rendszernek megfelelően a magyar képviseletben is pártszempontok és pártideológiák jelennek meg az EU Parlamentben, ahol bal vagy jobb, nemzetközi vagy nemzeti ellentétpárok szavazat mérkőzései alapján jönnek létre a parlamenti többségi döntések. Ez persze így demokratikus a szavazati többségre alapozott demokráciában. Azonban a baloldaliak azonnal idegrángást kapnak, amikor valahol nemzeti oldalon jelentkezik a demokratikus többség. No, most éppen Magyarországon. Az ilyen színezetű többség azonban - véleményük szerint - diktatórikus, nem demokratikus, mert nem baloldali. Felrémítik azonnal a fasiszta veszélyt, hiszen Hitler is szavazati - mi több - döntő szavazati többséggel jutott hatalomra. Magyarországon tehát csorbult a demokrácia elve, mert a szavazatok nem a demokratikus baloldalra zúdultak, ami felveti a fasizmus veszélyét.

Ezért kellett kitalálni az Európai Unió baloldali vezetőségében azt a pozíciót, aminek erejével Tavares elvtárs kivesézi a demokratikus politikai rendszerbe - állítása szerint - nem illő magyarországi törvényeket olyan hatáskörrel, ami által megvalósítható a tévútra került ország megbüntetése, a demokrácia és uniós alapelvekre visszakényszerítése, és folyamatos ellenőrzése.

Van remény abban a megfigyelésben, hogy az ideológiai inga kétszáz éve leng a konzervativizmus és a társadalomellenes baloldaliság között. Ma még a baloldali többség jellemzi az Európai Uniót, de kevesebb mint egy év múlva az EU-választásokkal új képlet áll elő az Európai Parlamentben, és ha az inga átlendül a jobboldalra, akkor összedől a Tavares-merénylet is, és szőnyegre kerülhet az EU eredeti elgondolása szerinti "nemzetek Európája" terv.

Az eurokommunizmus programja volt létrehozni az Európa Szocialista Köztársaságot. Azért melengették ezt a tervet, mert a jó ideig "sztálinizmusban fetrengő Szovjetunió" alkalmatlan volt a szocializmus kiterjesztésére a kontinens egészére. Emlékezzünk Willy Brandt "nyitás keletre" programjára, ami mögött amerikai politikai támogatás volt, így lett az őskommunista Brandt a "bolsevista szorításnak ellenálló" Nyugat-Berlin hőse, a "szabad világ" gladiátora, akibe az amerikai "antibolsevista" politika bizalmát helyezte. Az eurázsiai földrész egészére kiterjedő szocialista államok uniója terve 1971-ben még foglalkoztatta az eurokommunistákat, és feltehetően eltartóikat, de a Szovjetunióban még sokat kellett várni Gorbacsovra, akiben volt merészség oldani a szovjet láncokat, de azok a programozott lazulás helyett teljesen le is hulltak, annyira, hogy odalett a szocialista világállam. Remélhetően az Európa-uniós baloldali kísérlet is így jár majd.

Mindenképpen jellemző, hogy az Európai Unió politikusait a magyarországi helyzet foglalkoztatja, nem a görögországi, portugáliai, spanyolországi, olaszországi helyzet. Pedig a Saxo Bank elemzői még azt is fontolgatják, hogy a 2013. évi "meghökkentő jóslataik" közé felvegyék-e azt is, hogy Kelet-Európa komoly lépéseket tesz majd vissza a kommunizmus irányába, Dél-Európa pedig az autokratikusabb állami berendezkedés felé. Az elemzés emlékeztet, hogy "a görög szavazók már szimpatizálnak az Arany Hajnal szervezetével, Olaszországban pedig a következő miniszterelnök az 5 Csillag Mozgalom egyik komikusa lehet, mégis érdemes odafigyelni, ki is Beppe Grillo, mert erre a névre hallgat a politika komikusa." (m.privatbankar.hu)

Az európai uniós amúgy sem nyugodt állóvízébe bedobott Tavares-tégla felzavarta a felszínt, és még további hullámveréseket fog elindítani mindkét esetben. Egyik eset lenne, ha összeomlik a hazugságra alapított magyarellenes támadás. Ennek nagy hatása lenne a jövő évi választásokra. A másik eshetőség Magyarország megbélyegzése, megbüntetése. Ebből még nagyobb baj származhat egyrészt Magyarországon, másrészt számos európai országban, lelepleződne a jelenlegi hatalmat gyakorló uniós vezetőség valódi szándéka: diktatórikus központi európai kormányzat uralma, a tagállamok függetlenségének felszámolása.

 

az oldal tetejére Impresszum | Hirdetési árak | © Magyar Krónika Rt.