Olafsson Placid atyát sokan ismerik, tisztelik. Gondolatai is sok csatornán terjednek, ennek ellenére most felidézem azt a négy szabályt, amelyet tíz évig tartó Gulág fogság érlelt ki benne és társaiban. E négy szabály nekik a túlélést segítette, de minket is segíthet, hogy emberebb emberek lehessünk. Akik ismerik, bizonyára nem tartják feleslegesnek felidézni, akik nem ismerik, azoknak pedig érdemes alaposan átgondolniuk.

Az első szabály: A szenvedést nem szabad dramatizálni, mert attól mindig gyengébb lesz az ember. Tehát, ha valaki reggeltől estig panaszkodik, reggeltől estig elégedetlenkedik, reggeltől estig siránkozik, az csak gyengébb lesz. Mindig gyengébb lesz. Zárójelben mondom: ez a mai Magyarországra is vonatkozik ám! Ránk is vonatkozik, nemcsak ott...

A második: A szenvedés magától jön, azt senkinek nem kell keresni. Az életben az örömöt kell keresni, az örömöt, az apró örömöt.

A harmadik: Önsajnálat helyett önbecsülés. Ha állandóan sajnáljuk magunkat, és azt mondjuk, hogy egyszerűen szörnyűség, igazságtalanság ez az élet, abba csak belepusztulni lehet. Félre kell tenni ezt a fogalompárt, hogy ártatlan és gazember. Egy másik fogalompárt kell elővenni: azt, hogy kicsi, gyönge, meg erős, hatalmas. Az erő, a hatalom a kicsivel, a semmivel nem túlságosan törődik. Ez történt velünk is. Nekünk azonban nem kell velük egyetértenünk abban, hogy velük szemben mi kis hangyák vagyunk! Nekünk ebben a szituációban kell megmutatnunk, hogy mi különbek vagyunk, mint ők. Ez az ember energiáit megnöveli, s erőt ad a túléléshez.

Végül a negyedik: A hívő ember könnyebben viseli a szenvedést, mint a hitetlen.

Nekem sokat jelentett ez a négy gondolat, remélem te is tudsz meríteni belőlük.